13 éves koromig intézetben nevelkedtem, s bár utána anyám magához vett, abban sok köszönet nem volt, ezért 17 évesen férjhez mentem, hogy önállóvá válhassak. Családi kapcsolataim sincsenek.
Férjem a gyerekkori osztálytársával, Lajossal a mai napig tartja a barátságot, míg én az ő édesanyjával Irénke nénivel kerültem az elmúlt 20 év során bensőséges kapcsolatba szinte észrevétlenül. Irénke nénit népes család veszi körül: 3 gyereke, azok párjai és 5 unokája nagy szeretettel – kibővülve immáron a mi kis családunkkal, a férjemmel és 2 gyermekünkkel. Én is ilyen Anyukát szerettem volna magamnak mindig. Az én szeretet történetem Irénke nénihez fűződik.
Az elmúlt évek alatt sűrűn és rendszeresen látogattuk egymást a Lajossal, később a gyerekeivel. Minden ősszel Irénke néni felköltözött Pestre a Lajoshoz segíteni az unokák körül, Így Vele is sűrűn találkozhattunk. Felfedeztem, hogy milyen süteményeket tud sütni, és menetrendszerűen kértem valami finomságot, amit Ő mindig el is készített számomra. Nem tudom elmondani azt az örömet, amit Nekem ezek a sütemények jelentettek és jelentenek ma is, hiszen ezt csak és kizárólag Nekem, az én szám íze szerint készítette/ti el nagy-nagy szeretettel. Bevett gyakorlattá vált, hogy karácsony előtt megbeszéltük, hogy milyen süteményt szeretnénk karácsonykor enni, és ő előállította őket, tisztességes mennyiségben és választékban.
Az egyik ősszel nehéz munkahelyi problémákkal telt időszak volt az életemben, és csak december elején döbbentem rá hogy Irénke néni felé sem néztem legalább 3 hónapja, bár a férjem többször figyelmeztetett rá. Ezek után nem volt merszem meglátogatni őket, és feladni a karácsonyi rendelést. Elkönyveltem, hogy ezen a karácsonyon finom házi sütemény nélkül fogunk maradni. Szégyelltem magam, amiért elhanyagoltam ezt a szép kapcsolatot, de akkor úgy gondoltam, hogy már késő. Mígnem december 24 délelőttjén csöngettek. Kimegyek és az ajtóban a Lajos 6 tálcasüteménnyel a kezében azzal, hogy az Anyu küldi. Ekkor döbbentem igazán rá, hogy aki igazán szeret az soha nem haragszik a másik emberre, illetve, hogy az Irénke néni minket jó és rossz tulajdonságainkkal együtt mérhetetlen szeretetével ajándékoz meg. Ez a karácsony volt életem legszebb és leggazdagabb karácsonya. A mai napig melegség és büszkeség tölti el a szívemet, hogy ezek szerint engem is lehet szeretni, és hálás vagyok a sorsnak, hogy nekem is van Anyum, aki akkor is gondol rám, amikor én a saját szóra sem érdemes problémáiba merülve elhanyagolom őt.
Életem meghatározó szeretet üzenetét kaptam ezen a karácsonyon. A mai napig könnybe lábad a szemem, amikor eszembe jut. Azóta természetesen nagyon vigyázok, hogy még egyszer az elhanyagolás ne forduljon elő részemről, és iránta érzett szeretetemet számtalan jellel nyilvánítom ki felé.
Irénke néni ma már 84 éves, mi 49 évesek vagyunk. Kívánom, hogy sokáig köztünk legyen még. De a legnagyobb dolog az volna, ha végre én is tudnék sütni, és én ajándékoznám meg őt a saját művemmel. Bár, ha az elmúlt 20 év során nem lestem el tőle a technikát, már reménytelennek látom ennek érdemi megvalósulását.
Tóbi Györgyné
