nlc.hu
Aktuális
Fenyõ Iván mindenbe belekóstolna

Fenyõ Iván mindenbe belekóstolna

A Szabadság, szerelem címû film debreceni bemutatóján én vezettem a beszélgetést a fõszereplõkkel. Már csak a fõhõsre vártunk. Bevallom, meglepõdtem.

A vállas, jól fésült vízilabdás fiú helyett egy középmagas, nyegle, felzselézett üstökű srác lépett a terembe… Nem is tudom, mit vártam. Mindenesetre izgatott ez a meghökkentő átalakulás. Szerettem volna beszélgetni róla, immár négyszemközt. De a művészt hiába hívtam, nem vette fel a telefont. Próbáltam egyszer, kétszer, hússzor. Mi lehet vele? Kiderült, hogy Amerikában volt a film premierjén, és amikor hazaért, nem győzte kiheverni a fáradtságot. Már le is tettem a találkozóról, mire válaszolt… Most itt ül a kávéház sarkába húzódva, idegesen a várakozástól, arcán átlumpolt éjszakák nyoma. Nem tudok haragudni rá. Kelletlensége mögött ott vibrál a tanácstalanság, és igen, a riadalom. Azért egy kis szurkát megérdemel…





– Életemben nem vártam még ennyit pasira!

A szája sarkában megjelenik a vászonról jól ismert vagány félmosoly. (Gondolom, ebbe zúgtak bele kamaszlányok ezrei, amikor megnézték a filmet…)
– Pont azért nem akartam jönni, mert annyira nyomultál.

– Pont azért nyomultam, mert nem értettem, miért nem akarsz jönni. Eljátszottál egy főszerepet egy filmben, amelynek országos sikere lett. Mindenki azt kérdezi, ki ez az ifjú titán, te meg elbújsz előlük? Két variáció látszott valószínűnek. Nagyon tudatos ember vagy, aki nem hagyja magát elsodorni a sikertől, inkább befelé szereti megélni a történteket. Vagy épp ellenkezőleg, nagyon is ösztönös, akinek valami azt súgja, nem kell ez a sztárolás.

– Mindkettő talált. Ikrek vagyok. Örök kétarcú. Tudatos és ösztönös egyszerre. Időnként jól fésült, sima modorú ember, máskor viszont faragatlan tahó. Kínlódom is eleget… Erről a sztárdologról meg azt gondolom, kérészéletű. Előttem volt a Csányi, őelőtte meg a Kamarás, utánam is jön majd valaki más. És akkor mi van? Nem érdekel a média, a felfújt pletykák, senkinek semmi köze hozzá, hogyan élek, mit gondolok. A teljesítményben hiszek. Én nem egy új bonviván vagyok, hanem egy Máté Gábor-Horvai István tanítvány, egy jó, vagy legalábbis jónak mondott színész. Amit a moziban láttál, amögött ott a háttér. A rengeteg munka, a felkészültség.

– Értem én. Többet akarsz, nem pusztán egy magyar sztárocska lenni a sok közül. Akkor miért nem maradtál kint Amerikában?

– Megfordult a fejemben, de most haza kellett jönnöm.

– Miért?

– A lakásfelújítás miatt.

– Most viccelsz?

– Nem. Ez lesz az első lakásom… De nem akarok erről beszélni. Még magamban sem tisztáztam egy csomó dolgot. Csak azt tudom, hogy a sikernél sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon. Emberek, barátok, szerelem…

– Akkor beszélj a fontos dolgokról!

– Azokról nem akarok.

– Nehéz lehet a sikert feldolgozni. A csúcs után mi jelenthet még kihívást?

– Hát ez az. Ez a mozi nagyon jó munka volt. Soha nem kívánhatnék magamnak jobbat. De félek, hogy itthon ilyenekre még sokáig nem lesz pénz. Akkor meg mire várjak? El kell innen menni… Ezt mondogatom magamnak. És persze szenvedek tőle.

– Forgattál már Amerikában, Sam Mendes filmjében, a Bőrnyakúakban. Mit tapasztaltál?

– Meghatározó élmény volt. Egy pesti szereplőválogatáson szerződtettek, magyar katonát kellett játszanom. Belekóstoltam, milyen a profi filmkészítés, élveztem, hogy a mélyvízbe dobnak. Új ország, új nyelv, új emberek. Kinyílt a világ. Újabb lépcső a férfivá érés útján.





– A Szabadság, szerelem forgatása hasonlított rá?


– Igen. A hollywoodi mozi egészen más, mint a közép-európai. Egy profi gépezet, profi technikával. Nagyon jó.

– Egy magadfajta, igényes színésznek is?

– Ez csak egy váz. Belerakhatod, amit tudsz. Egy ilyen gépezetnek a csúcsán lenni, főszerepet játszani, óriási felelősség. Nem szabad hibázni. Az ember önkéntelenül kihozza magából a maximális teljesítményt. Ez nekem tetszik.

– Huszonhét éves vagy, immár öt filmmel a hátad mögött. Melyik volt a legemlékezetesebb?

– Nem tudom. Mindegyik egy-egy gyöngyszem a maga nemében. De az első nagy munka mindig meghatározó egy színész életében. Nekem ezt, még harmadikban a főiskolán, Gothár Péter Magyar szépségének forgatása jelentette. Fantasztikusan tudott bánni velünk a rendező. Rám bízott egy jó kis szerepet, biztatott, segített. Akkor szerettem bele a filmezésbe… Csak éppen négy évig nem kaptam meg érte a pénzemet. Na, ez jellemző a magyar viszonyokra! Most legalább elmondom. Felháborítónak érzem, hogy itt a művészeknek kuncsorogni, alkudozni kell a megérdemelt gázsiért. Elnézem a kollégáimat, milyen megaláztatásokat kell elviselniük…

– Mit háborogsz, téged tenyerén hordoz az élet!

– Igazad van. Tényleg burokban születtem. Szó szerint értsd, anyám mesélte… De én is voltam már lent. A főiskola után a Katona József Színházba szerződtettek, de egyáltalán nem éreztem, hogy kiaknázták volna a képességeimet. Sőt. Ezért is kezdtem filmezni…

– Azóta nem játszol színpadon?

– Nem. Azazhogy minden nyáron három hétre levonulunk a főiskolai osztályommal Zsámbékra, és valamiféle szabadtéri színházat csinálunk. Nagyon klassz osztályunk volt. Máig összetartunk, mintha testvérek lennénk. Máté Gábor vezet minket, közben pedig közénk is tartozik. Azt nevezem én színháznak! Nem is tudok több ilyet mondani jelenleg Magyarországon.

– Honnan a szerelem a színészet iránt?

– A gimiben kezdődött. A Szinyeibe jártam, a Kodály-köröndhöz közel, biológia-kémia tagozatra. Orvos akartam lenni. Aztán tizenöt évesen elmentem Földessy Margit színi tanodájának nyílt napjára. Akkor döntöttem el: ez való nekem.

– Gondolom, édesanyád a szívéhez kapott.

– Hiszen ő íratott be! Azt hitte, majd jót tesz a zárkózottságomnak. Talán kinyílok tőle, vagy ilyesmi…

– Hát, ez nem jött be.

– Nem. Ilyen vagyok, és kész… Ugyanakkor időnként tudok központ is lenni, valóságos dumaláda. Nem is hinnéd!





– Hogyan tovább? Egy időre hátradőlsz?


– Az nekem nem megy. Nyughatatlan ember vagyok. Most is akkora feszültség, olyan energiák vannak bennem, hogy legszívesebben kirúgnám az ablakot.

– Azt azért ne. Inkább sportolj valamit!

– Azt teszem. Mindennap másfél kilométert úszom. Mellben és gyorsban. Harmincöt perc a rekordidőm. Gyerekkoromban kilenc évig dzsúdóztam, másfél évig kick-boxoltam. Ma mindig azt csinálom, amit a szerep megkíván. A színész a testével dolgozik. Ehhez a filmhez vízilabdára gyúrtam, de ha atlétát kell játszanom, majd futni fogok.

– És ha egy szerephez el kell híznod?

– Akkor elhízom. Nagy örömmel.

– Őrült vagy.

– De hiszen ez gyönyörű! Képzeld el, mennyi sorsot átélhetsz, és még pénzt is kapsz érte! Mindenbe bele akarok kóstolni. Ez a sok utazás a tengerentúlra meggyőzött arról, hogy nem szabad ennyire kötődni. Nem csak ez az egy ország, a boldogulásnak nem csupán ez az egy módja létezik. Sokkal több lehetőség van ennél. Csak meg kell ragadni. Menni kell, vándorolni, tapasztalni…

– Pokolra kell annak menni… De biztos, hogy ahhoz helyszínt kell változtatni?

– Nem tudom. Egyelőre keresem az utamat. Nagyon nehéz.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top