Az asztal sem volt megterítve, de a vendégek hoztak szép narancsszínű műanyagedényben krumplisalátát, mert anélkül nem ünnep az ünnep. Azon a karácsonyon nem szóltak dalok a kisdedről, mert az anya nem tehette meg, hogy könnyezzen, s nem tehette, hogy duzzadó kebléből a feltörő érzelmektől megáradjon az élet.
A kisded kilométerekre volt egy óriási rácsos ágyban, az ágy körül pedig nem álltak három királyok, nem jöttek a pásztorok sem. Ha jöttek volna sem engedik be őket, mert nincs elég védőzacskó az út porától szennyezett cipőkre, nincs annyi maszk, és köpeny.
A kisded körül fehérköpenyesek őrködtek, ágyában nem szalma, hanem légzésfigyelő volt, de a fehér köpenyek suhogása talán emlékeztetett az angyalok röptére. A kórtermekben színes égők világítottak, és karácsonyfa is volt, meg szaloncukor, amiből a nagyobb testvérek kaphattak. Akik eljöttek, hogy megnézzék, valóban megszületett.
Akkor ez volt a legnagyobb ajándék, hogy van, és látható, bár megérinteni csak a legkisebbnek sikerült, de a nővér határozottan közbelépett.
Azon a karácsonyon kettévált a világ, és égtek a gyertyák, zörögtek a papírok, de valahogy késett az ünnep.
Másnap aztán, mikor az anya túlesett az előírt megtisztuláson, magára öltötte a furcsánmás köpenyt, és indult, hogy mielőtt karjába veheti a gyermeket megtegye, amit a szabályok szerint tenni kell, azon a reggelen a kis fehér éjjeliszekrényen a hőmérő, az alkohol, az ecsetelő és a steril gézlap precíz rendje mellett, valami szokatlan, valami színes hevert.
Ajándék: Szüleimnek
A világoskék papírom két apró piros lábnyom, a az írás, hogy boldog karácsonyt, és egy idézet:
Csak az a kedves nekünk igazán, akit félünk elveszíteni. Anatole France
És akkor ott a forró könnyek mindegyike hálából folyt. És köszönöm, a tökéletesen szakszerű ellátás mellett ezt az egyetlen csepp EMBERSÉGET.
A köszönet pedig a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika csecsemőosztályon (és PICen dolgozó orvosainak és nővéreinek szól)
Gáspár Zsófia
