Nõk, akik férjül vesznek

Amit a fent nevezett hölgyek kiterveltek, azt bizony, véghez is vitték, legyen szó a hatalom, az élvezet vagy a halhatatlanság megszerzéséről – különösen, ha az út egy férfin át vezetett! A pasik a jelenlétükben ugyanis, csak „igent” mondani voltak képesek…

Itt volt péládul Alma Mahler, aki megbabonázta a művészeket.
Ez volt a hivatása: nem háztartásbeli, hanem sokszoros feleség. Gyűjteményének fő darabja három géniusz, három férj: Gustav Mahler zeneszerző, Walter Gropius, építész, a Bauhaus megalkotója, és Franz Werfel író. S a legfőbb mellékalak: Oskar Kokoschka, az örök szerető (de ha már festőkről van szó, azért jegyezzük meg, Klimttel is lehetett ott valami…). Művészek közt, Alma maga is művész volt: művelt, gyönyörű asszony, ki nem teljesedett zeneszerző, aki magához láncolta a férfiakat. Varázslatának színtere a 19. század végi és a 20. század eleji Bécs. Anton Schindler tájképfestő körülrajongott leányaként mindig is tehetségek közt élt, így nem volt nehéz kiszúrnia és elbódítania a legtehetségesebbeket. És ha valakit megszerzett, azt már ő irányította: ő csalt, szakított, vált.
Mahler 1901 őszén ismerkedett meg vele, és az azonnal felébredő vonzalomból már a következő tavasszal házasság lett, majd két gyermekük is született. Házasságuk, noha őszinte érzelmek szolgáltak alapjául, és intellektuálisan is méltó társai voltak egymásnak, mégis telve volt konfliktusokkal és bűntudattal. Alma zeneszerzést tanult, férje viszont ragaszkodott hozzá, hogy asszonya hagyjon fel karrierjével. Ugyanakkor Alma is ki akarta sajátítani magának Gustavot: irracionális féltékenysége minden nőnemű lényre kiterjedt, aki, akár csak futólag, Mahler környezetében felbukkant. Ez a kölcsönös zsarnokság megkeserítette a házaspár életét, amely már a viszonylag nagy, tizenkilenc évnyi korkülönbség miatt sem indult egyszerűen. Alma a helyzetből oly módon próbált meg kitörni, hogy viszonyt kezdett Walter Gropiusszal, anélkül azonban, hogy házasságának kereteit szét akarta volna törni…
Alma állítólag sosem szerette igazán Mahler zenéjét, soha nem érdekelt az, amit Werfel írt, soha nem értette, amit Gropius csinált, Kokoschka viszont mélyen hatott rá. Ő pedig mindannyiukra.

A teljes cikket a január 3-án megjelenő 1-es Nők Lapja számban olvashatjátok!