 |
Emlékeztek a Bridget Jones naplójából arra a jelenetre, amikor a hősnő ráébred, hogy Marc Darcy titkárnőjének ott kezdődik a combja, ahol az ő álla? Egy világ omlik össze benne. És arra, amikor egy átszeretkezett éjszaka után a lepedő alatt kapkodja magára a ruháit, hogy mint mondja, ne látsszanak a rengő hájacskái? Hát nem abszurd?! Mintha Marc nem úgy szeretné őt, ahogy van.
De mindannyian ezt csináljuk. Még a végén lebeszéljük magunkról a férfiakat. E, szinte már kóros, kishitűségünk nyomába eredtem Hoppál Bori testtudatoktató segítségével… Vele és négy nővel beszélgettem a mi kis/nagy vélt és valós problémáinkról önmagunkkal kapcsolatban.
Például Ruzsonyi Réka diáklánnyal, aki állandóan kövérnek hiszi magát, emiatt van, hogy napokig nem eszik, bár így sem megy le “háj” a combjáról vagy a fenekéről. Talán mert nincs is ott semmi, csak ő látja úgy? Vagy Valkó Klárival, akinek először azzal kellett megküzdenie, hogy az édesapja fiúnak várta, és ő ennek megfelelően is viselkedett. Majd éveken át annyit dolgozott önmagán, hogy sikerült elfogadnia ezt az önfejű, fele férfi-fele nőt, aki ő.
A teljes cikket a január 10-én megjelenő 2-es Nők Lapja-számban olvashatjátok!
