nlc.hu
Aktuális
Film, Márai Sándor utolsó naplója nyomán

Film, Márai Sándor utolsó naplója nyomán

Sok éve nem forgatott filmet a dokumentarista rendezõpáros, Dárday István és Szalai Györgyi. Márai-filmjük hat év után most készült el. A forgatáson jártunk. Kislány voltam. A kombinált szekrény tetején álltak a könyvek.

Nem sok, nem is kevés. Szinte kivétel nélkül háború előtti kiadás. Köztük két Márai-könyv. Az egyikben ezt találtam: „Egy sikeres kapcsolat záloga az, hogy az egyik eltűri, hogy a másik jobban szeret…”
Azt reméltem, a filmcsinálóktól megtudok valamit a titokról… Két ember összekapaszkodásának titkáról. Hiszen hőseik, Márai Sándor és felesége, Lola, hatvankét esztendőt éltek együtt. Kassán, Budapesten, a Nápoly melletti Salernóban. S a film stábja ott volt életük utolsó állomásán, a mexikói határhoz közeli amerikai városban, San Diegóban is.

Az esküvő után Lola két hétig sírt…

Míg várakozom, Márai utolsó Naplóját (1984-1989) lapozgatom. A mondatok szűkszavúak, elmélkedők.
1985. április 11.
„L. délelőtt eszméletét veszti. Egyedül vagyunk, nehézkes ágyba emelni. Ez a harmadik ilyen roham az elmúlt négy hétben.
Nyolcvanötödik születésnapomon nem tudok örülni, mert még élek, nem emlékszem jóra és rosszra. Csak azt érzem, hogy nagyon fáradt vagyok.”

A vágószobából jön Szalai Györgyi. Leültetem gyorsan.





– Ha személyesen ismernéd Márait, mit szeretnél a legjobban? Vacsorázni vele? Beszélgetni? Felolvasnál neki? Sétálnátok…?

– A legszívesebben hallgatnám, hogyan beszél. Nézném, hogy fogja kezébe a könyvet. Mint veti át egyik lábát a másikon… A tartás, a miliő, amit öregen, nehézkesen, bottal járva, utcán összeesve is képvisel… Bács Feri szenzációs volt…! Éreztük, ő az egyetlen férfiszínész, aki Márai lehet…! Boldogan fogadta a felkérést, s onnantól szinte Márai bőrébe bújt. Úgy hajlott a háta, úgy vette a levegőt, ahogy ő… Ott öregedett meg forgatás közben, a szemünk láttára, a kamera előtt… Egyébként ő ajánlotta partnerét, a filmbeli Lolát, Gyöngyösi Katit… Kati olyan Lola volt, amilyet elképzeltünk… Már az első próbafelvételen egy pár lettek…

– Mi lehetett Lola vonzereje? Hatvankét éven át tartó…

– Lolának emberi tehetsége volt ahhoz, hogy felismerje és felvállalja, hogy ez a férfi, ez a zseniális író az ő sorsa. Kassáról ismerték egymást, Németországban találkoztak. Az első pillanatban tudták, összetartoznak. De az asszony a legelején megérezhetett valamit… A házasságkötésük után, amikor egy fiatal nő a papírforma szerint a legboldogabb, Lola vagy két hétig vigasztalhatatlanul sírt… Akkor mérte föl, hogy most már bármi történhet, nincs visszaút, közös az életük. És az összes többi lehetséges találkozását elsiratta… Aztán kihúzta magát, és ott maradt Márai mellett, halálig. Kernstok Károly megfestette a portréját, a kép sokat elárul róla. Kosztolányiné Harmos Ilona kortárs írófeleségekről ír, könyörtelenül kipellengérezi valamennyit, egyedül Lolát nem veszi a szájára. Ő az egyetlen, akiről elismerően beszél. Egyébként Lola is vezetett naplót, ládányi füzete maradt fenn, a hétköznapi élet minden apróságát feljegyezte… Izgalmas dokumentum lesz valamikor…

„Levertem a csészét és kirohantam a házból…”

Bács Ferenc a Naplóval a kezében érkezett, elém tette. Vagy három helyen volt könyvjelző benne…
1985. december 9.
„A kórházba menet támolyogva járok, a szokottnál fáradtabb és bizonytalanabb vagyok, mikor egy hirtelen kerekedett viharszélcsapás majdnem feldönt, két kézzel kell egy lámpavasfélébe fogódznom. Egy munkás odasiet, átölel, a járdára támogat. Ez a spontán emberi segítség különösen jólesik, hiszen most már elhagyott minden és mindenki. A kórházban órán át némán fogjuk egymás kezét. De néha, ujjheggyel, megsimogatja a kézfejem. Így ad jelt, hogy tudja, itt vagyok, még vagyok számára.

Nem tudtam eddig, hogy ennyire egy velem, teljes testi és lelki közösség. Hatvankét éven át éltünk együtt, volt szerelem, harag, minden, ami a közös életből múlhatatlanul következik, de azt, hogy ennyire összenőttem vele, eddig nem tudtam.”


Becsukom a könyvet, maga elé húzza.

– A film lassan kész, de Bács Ferenc nem fog szabadulni Márai Sándortól…





– Nagy hatással volt rám… Az a makacs tartás, életszeretet, munkaszeretet… Még az utolsó időben is, nyomorultul, fájdalmakkal küszködve… Ha eszébe jutott valami, éjjel is fölkelt, írt három-négy sort, visszafeküdt. Négy nyelven olvasott, követte a világ dolgait, tudott az itthoni eseményekről… És miközben vágyott haza, azt tudta mondani: Hazám a magyar nyelv… és maradt.

– Ezt maga pontosan érti…

– Igen… Én is csak egy rendszerből jöttem el. Nem Erdélyből. Egyébként a kinti forgatás sok élményhez segített. Leültem arra a kőre a Balboa-parkban, ahová Márai is leült. Ivott egy üveg sört, aztán hazament. Salernóban megfogtam a valahai lakásuk kilincsét, megismertem a szomszédjukat, a bokszolót és a családját. Velük egészen az utolsó időkig levelezett. Ott a mexikói határ szomszédságában a bőrömön éreztem az idegenséget. Hat hétig voltunk San Diegóban, láttam, hogy mások a fák és mások az emberek. Az üzletek máskor nyitnak, és a kereskedőnél revolvert lehet venni. Megfelelő díjazás ellenében lőni is megtanítanak a tartományi rendőrség lőterén.

– Márai megtanulta kezelni a fegyvert…?

– Meg. A kereskedőnek, aki ötven golyót akart eladni neki, azt mondta, elég lesz egy is…

– És Lola…?

– Lola erős nő, értelmes, kemény, támogató. Nyilván vágyott haza ő is, de tudta, kettejük közül a férje dönt… Akkor már hívták Pestre Márait, keserű gúnnyal ír erről: „Hívnak haza, műemléket akarnak csinálni belőlem és a könyveimből. Mindent újra kiadnak, bőrbe kötve, engem is. A műemlékek közös sorsa, hogy a kutyák végül lepisálják a talapzatot…”
Van egy jelenet a filmben, Lola még egészséges, kávézás után vagyunk. És akkor azt mondja a feleségem: – Hívnak haza téged… Kis hallgatás után halkan hozzáteszi: – Ott is élnek emberek… Én, mint akit megütöttek fölugrok, leverem a csészét, kirohanok a házból. Volt ott egy fa, megállok előtte, és keserves-fájdalmasan elordítom magam… Hogy ezt nem érti…! Ötven éve élünk együtt és nem érti…!

Homályos tükör…

Márai feleségét Gyöngyösi Kati játssza. Lolája szelíd, soha nem provokál, csöndes, nőies lényében csak sejteni az erőt. Úgy tud kérdezni, hogy szinte önmagának válaszol a másik, észrevétlen. Fiatal korukban Márainak is volt egy menekülése. Miután eldöntik, hogy együtt maradnak, a férfi eltűnik. Lola Kassára megy, és vár. A sokára megkerülő Márai onnan hívja magához. Innentől tűzön-vízen együtt vannak. Lola emlékezve mondja a filmben: – Szerettelek akkor is, amikor másokba voltál szerelmes…




Gyöngyösi Kati a forgatás egyik számára fontos jelenetéről mesél.
– Lola a fürdőszobában lefekvéshez készíti magát. Észreveszi, hogy homályos a tükör. Megdörzsöli, még mindig homályos. És ekkor belevág a felismerés: Nem lát jól! – Itt vagy…?! – hangzik el segélykérőn kettejük híres mondata. Nem jön válasz. – Itt vagy…?! – kiált újra. Süket csönd. És Lola most nemcsak a lakásban érzi egyedül magát, úgy érzi, egyedül van az egész világon… Ahogy csak ember tud egyedül lenni… Később kiderül, ott van közelben a férje, elaludt…

Felmutatni a kassai polgárt…

A Dárday-Szalai rendezte dokumentumfilmeket azért nézte meg az ember, mert fontos dolgokról beszéltek.

– Ez most játékfilm… – nézek kérdőn Dárday Istvánra.

– Készült mellette egy tévés dokumentumfilm is. Márai barátai, fordítói, sok érdekes szemtanú és pályatárs szólal meg…

– És miért pont Márai…?

– A Márai-házaspár utolsó pár éve a létezés olyan mélységeibe visz, amiről tudni kell. Az öregséggel, a halálvárással az európai kultúra hadilábon áll, elveszítettük a természetes viszonyulásokat. Márai megrogyva, egy írófejedelemhez méltatlan állapotban, de hűséggel kíséri feleségét az utolsó percig. Ifjúkori vágyuk, hogy együtt menjenek el, nem teljesül. Ott van az a rettenetes kemény, konok következetesség és kiállás a morál és az emberi tartás mellett, ami Márai egész életét jellemezte. Amikor világunkban lassan már csak a túlélési erkölcs létezik, fel kell mutatni a kassai polgárt. Ez a polgár egyszer azt mondta: amíg idegen katonák vannak a hazájában, addig egy sorát nem jelentethetik meg, addig nem jön haza, nem értekezik innen senkivel.
Fogadalmát megtartotta. Nagy ára volt. Erről mesél a film…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top