Kis magyar kórházkörkép

Győr és Sopron között mintegy kilencven kilométer a távolság, s eddig a győri és a soproni kórház között félúton a csornai és a kapuvári is fogadta a betegeket. Az új törvény szerint csak a győri és a soproni lesz súlyponti kórház, a csornaiban és a kapuváriban leépítik az aktív ágyak (tehát amelyeken gyógyulnak a betegek) egy részét. Kíváncsi voltam, vajon hogyan fogadják a környék lakói a változásokat – egyáltalán, mit tudnak ezekről?

A csornai Margit Kórház bejáratánál két nő beszélget. Egyikük éppen azt magyarázza, hogy befekszik az epeműtétre, amit már évek óta halogat, mert fél, hogy bezárják a kórházat, aztán utazhat Győrbe, hogy megszabaduljon a betegségétől, amelyek egyébként karácsonykor, a nagy vacsora után éreztették jelenlétüket.
– Csökkenteni akarják az aktív ágyaink számát – kezdi a kórház igazgatónője, dr. Krizmanich Mária, amikor belépek az irodájába. – Kétszázötven ágyon lehet „marakodni” a környékbeli kórházaknak, mi százharmincöt aktív ágyat szeretnénk, de megy a kiszorítósdi. Hatalmas terület tartozik hozzánk, csupa kistelepülés. Hogyan lehetne úgy esélyegyenlőségről beszélni, ha nem kapunk elegendő ágyat?
Mondom neki, azt hallottam, Csornán elég lenne hatvan aktív ágy is, mert nem olyan nagy az ágykihasználtság. Azt feleli, egymásnak feszülnek az érdekek, nyilván „mások” azt szeretnék, ha minél kevesebb lenne Csornán.
– Én azt gondolom, ez nem járja! – fakad ki. – Nem csupán azokról a betegekről kell beszélnünk, akiknek egyértelműen magasabb szintű ellátást kell kapniuk: például az akut infarktusos – akinek azonnali eszközös beavatkozásra van szüksége – vagy az onkológiai ellátást igénylő betegekről. De az emberek többsége krónikus beteg, akiket mi el tudnánk látni ezen a százharmincöt férőhelyen.
A nőgyógyászat felé tartok, benézek néhány terembe, és bizony, sok az üres ágy. Egy soproni kismama, Láng Zsófi egy nyolcágyas szobában fekszik másodmagával. Zsófi elmeséli, járt Sopronban is nőgyógyászhoz, de a rossz tapasztalatai miatt inkább Csornán talált magának orvost, még ha többet kell is így utaznia. Benne bízik, és nála szeretne szülni – reméli, ezt megteheti majd…

A teljes cikket a január 24-én megjelenő Nők Lapjában olvashatjátok!