Aktuális

Csokoládémasszázs? Hû, az jó lehet!

„…a formatervezett kádat mintha mérték után neki készítették volna, nem számolta meg, de miért ne hinné el: 252 fúvókából masszírozza, bizsergeti testét a víz, tetõtõl-talpig…”

Hajszálra egyszerre érkezik a két kocsi a szálló bejáratához. Nagy a csodálkozás. „Hát ti is idejártok? Nem láttalak az államvizsga óta!” Mihályiék Suzukija Kaposvárról jött, Borosék Cliója Budapestről. A kisfiú, Máté, már a harmadik kört teszi meg a forgóajtóban, az asszonyok a csomagok mellett, a férfiak parkolni viszik az autókat. Aztán irány a recepció, bejelentkeznek. Máté, immár ő is bent, Frau és Herr Fischer fehér fürdőköpenyét szemrevételezi. Fischerék, már túl a reggelin, a medencéket vették célba.





Herr Fischer, a svájci törzsvendég, teljesen otthonosan mozog a hotelben, negyedszerre jár itt. Ez a gyógyvíz, magas kalcium-, magnézium-, hidrokarbonát-, széndioxid- és vastartalmával kitűnő a krónikus ízületi gyulladására. Nyugdíjasok mindketten, az orvosi felügyelettel zajló kúra költségeit téríti a biztosító. Fischer úr máris nyakig a kis híján 1300 méter mélységből feltörő, 56 fokos, de itt a medencében már 37 fokosra szelídült vízben (naponta legföljebb 20-30 percig javasolt!), felesége az egyik pihenőpadon, könyvvel a kezében. Ő most nem kívánkozik vízbe, lesz benne része hamarosan, másfél óra múlva relaxációs pezsgőfürdőt vesz, fényterápiával.

Máté kalandjai

Időközben Máté és szülei már birtokba vették szobájukat a harmadik emeleten. Ők – akárcsak Mihályiék – kétéjszakás akciós hétvégére jöttek, félpanzióval. – Nézd, Apu! – mutat lelkesen Máté a tévé képernyőjére. – Nézd!
Fehér betűkkel ott villódzik a szöveg: „Dear Boros Gábor, it is a pleasure to welcome you to our hotel”.
Három emelettel följebb Mihályi Béla és felesége, Nóra éppen koccintanak a gyümölcskosár társaságában tiszteletükre szervírozott borral. Láthatóan elégedettek a szobával, a fogadtatással. Ledőlnek egy órácskára, mielőtt körbejárnának a szállodában.




A Boros család viszont egy percet sem vár ezzel. Az örökmozgó Máté mellett ez teljességgel elképzelhetetlen. Szülei még csak várnak a liftre, ő már a terápiás részleg bejáratánál lévő mérlegen számlálja a kilóit (32), hogy mindjárt azután az élményfürdővel ismerkedjen – egyelőre csak elméletben. Anya, apa a római gőzfürdő és szolárium lehetőségeket böngészi, a szaunázási időpontokat memorizálja, mikor van külön a hölgyeknek, külön az uraknak, és együtt hölgyeknek-uraknak. Máté időközben megostromolja és beveszi a csupa fa, csupa klinkertégla galériát, és bámészkodik egy jót a kis pultnál-asztalnál, ahol a kedves mosolyú néni a wellness-fürdőkezeléseket ajánlja-koordinálja. Egésztest-masszázs…, talpreflexmasszázs…, frissítő aromamasszázs…, Kleopátra-fürdő… betűzi a szórólapról. Csokoládémasszázs? Hú, az jó lehet! És milyen érdekes a néni neve: Vasváriné Savanyó Edina!
Minden út ide vezet? Miután felfrissültek, Mihályiék is konzultálnak a kezelésekről. A férfi egésztest-masszázsra, neje – mire másra? – csokoládémasszázsra jelentkezik másnapra. Utána a szálloda parkjában sétálnak egyet, körüljárják a napóraként szolgáló kecses lánykaszobrot, a téli álmát alvó úszómedencét, megcsodálják, milyen zöld a fű. És az idő! 15 fok januárban! Elidőznek az élményfürdő kertbéli részénél, sokan kiúsztak ide, bent meg, az üvegfalon túl sakkcsata dúl, a bábuk alaposan megfogyatkozva, a két férfi számára megszűnt a külvilág, pedig milyen csodálatos az a virágkompozíció a tőszomszédságukban!

Csuda percek, tetőtől talpig
Frau Fischer ez idő tájt éppen a relaxációs pezsgőfürdőt élvezi, a formatervezett kádat mintha mérték után neki készítették volna, nem számolta meg, de miért ne hinné el: 252 fúvókából masszírozza, bizsergeti testét a víz, tetőtől talpig, közben nyugtató zene szól, és, hogy a relaxáció teljes legyen, váltakozva sárga, zöld, kék és vörös fények villóznak. Húsz csuda perc, köszöni is Csomász Ágnesnek, amikor kisegíti őt a kádból. Herr Fischer ezenközben a hallban vár rá, régi ismerősként – miről másról, mint erről a télbe oltott tavaszról? – vált néhány szót az erre őrjáratozó Hermann Györggyel, a szálloda igazgatójával.
Máté gyerek nem nyugszik addig, míg apát föl nem rángatja a galériára, mutatja a mindenféle célszerű géppel fölszerelt fitnesztermet. Bent a futópadon fiatal nő rója a kilométereket, csinos, határozottan csinos, Boros úrnak meg egyre az jár a fejében, hogy a lány lábait is bele kellett volna venni a prospektusba, nemcsak az Alpok lábait, amelyek kétségkívül kitűnően láthatók a felső emeletekről.
A két férfiú – ki ezért, ki azért – nehezen tud elszakadni a látványtól. Nem csoda, hogy nem veszik észre Kaisinger András értékesítési igazgatót, aki néhány asztalnyira kávé- és teatársaságban egy újságíróval komoly dolgokról beszélget.



A – ma már Danubius Health Spa Resort Bük nevet viselő – szálloda 1986-os születéséről, arról, hogy két éve 600 négyzetméteren egészség-wellness központot alakítottak ki, egyéni kezelőhelyiségekkel, új gimnasztikaterem és terasz is született. Hogy sportanimációra, kreatív mozgásprogramok tervezésére, szervezésére, egyebek közt a különleges Nordic Walkingra és íjászkodásra is nyílik alkalom. Hogy az összes sportlehetőség térítésmentesen igénybe vehető. Hogy szépségfarmjukon száz százalékig természetes anyagokból készült kozmetikumcsaládot vezetnek majd be. Hogy tengeri algákkal Thalasso-terápiát is végeznek már. Hogy hány környékbelinek nyújt munkaalkalmat a 200 szobás szálló.

Őpettyessége színre lép





Nem tudni, vajon az asztalon hirtelen felbukkanó növendék katicabogár mennyit ért meg, mit jegyez meg mindebből. Az viszont tény, hogy bizalommal fölkapaszkodik az igazgató úr odanyújtott kézfejére. Így utazik, közvetlen átszállással a szomszédos fikusz egyik szépen fejlett levelére, mintegy bizonyítandó, a katica is kedves vendég errefelé, azon meg végképp nincs mit csodálkozni, hogy őpettyességének az itt látható a skandináv design a kedvence.
Amíg mindez zajlik, néhány méternyire innen már teljes a nagyüzem, süt-főz Rátz Zoltán konyhafőnök legénysége. A Nils Holgersson étteremben bordó mellényes, csokornyakkendős urak terítenek az este hattól tíz óráig tartó büfévacsorára. Fischerék már készülődnek is a szobájukban, puha flaneling, kötött mellény, szoknya-pulóver, lazán, mintha otthon lennének. Örülnek előre: cigányzene, szalonzene is lesz a vacsoránál. Mihályi Béla még rója a hosszakat a medencében, a fűtött, salakos pályán nemrég fejezték be teniszmeccsüket Boros Gáborral. Az ifjabb Boros, Máté, édesanyjával az élményfürdőben állomásozik éppen. Vacsora után a bowlingpartira indul majd a két család. Mika László gyógymasszőr egy nehéz nap után most ér haza büki otthonába. Kaisinger András Szombathely felé autózik. A katicabogár meg arra gondol, holnap, ha törik, ha szakad, belátogat majd a közeli fitneszterembe.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top