A Végzet Asszonyává képeznek, garanciával!

„Tanáraink: A magánéleti siker hosszú tapasztalatok, megfigyelések és szakirodalom kamata, amelyet egy csokorba gyűjtve nyújtanak át a hallgatóknak.” Ezt is ígérik. Meg ezt is: „A tréning elvégzése után magánéleti siker aranyozza be az életét, nincsenek csalódások, magányos esték, csak filmbe illő sztorik a megálmodott férfival, flörtök, bókok…” Lehet ezt kihagyni?! Álnevem Rita, álhajam egyenes, álszemem szürke. Beépülök.

Dermesztő, kocsonyás este volt, mikor az egész kezdődött. A Combino épp az orrunk előtt rándult tovább a megállóból. „Ez is elment” – motyogta egy vaskos hölgy, hidegtől megtúrósodott rúzsa alól. „Ezek mind elmennek, Erzsi… Mi csak áldozatok vagyunk” – tette vállára kezét egy magas, didergő lakkcsizmás. – „Tuskó férfiak. Harapjál inkább!” – fűzte hozzá, és egy megdermedt csokiszeletet igyekezett barátnője szájába passzírozni. Nem sikerült. Ez se. Mereven bámultak a távolodó villamos – meg-megtorpanó – teste után. Szemükben vágyakozás.
És ekkor jött, mint égi jel. A hetvenötödik oldalon, kedvenc ingyenes programmagazinomban, az apróknál. A „Kukkolóklub”, és az „anyagilag támogatható szűz diáklány” hirdetései alatt. „Randitrendi tréning. A csábító Nő megformálása. Dívává válás, hogy ne légy áldozat: eljön az idő, amikor az áldozat győzi le a vadászt.” És akkor bemondták, hogy pótlóbuszok közlekednek.
Hazaérve – már a cég honlapjáról – újabb információkkal gazdagodtam. Például, hogy „Az első 50 randi helyett garantált siker!” Meg hogy „Vonzó, Csábítható nő válik a tréninget elvégző hölgyekből.” És persze ott a fentebb már említett magánéleti siker, amely bearanyozza majd minden napunkat, örökkön örökké, ámen. Igazi misszió. És milyen egyszerű!

Másnap tervet készítettem. Beépülésit. Tudtam: hiteles megfigyelést újságíróként nem tehetek. Új személyiségre, külsőre, névre volt szükségem. Tárcsáztam a megadott számot, majd bizonytalanul közöltem: „Mészáros Rita vagyok. A hirdetésre…”




A hölgy – nevezzük Arankának! – meglepettnek tűnt, de hangja emberi volt. Szóval mégsem angyal vagy csodatévő tündér. Ez valahogy megnyugtatott. Izgatott voltam, mivel nevemen és életkoromon kívül egyelőre nem sokat tudtam magamról – azaz Ritáról. A részletek még kidolgozásra vártak. De Arankának ez is elég volt. A tapasztalat, ugye. „Rita, akkor már van egy kialakult világnézeted. Ezt meg kell változtatni!” – jelentette ki, majd ismertette a legfontosabbakat. Például hogy cégénél huszonegy-harmincöt, maximum negyven tanóra alatt válnak Dívává a tanulók. Előmenettől függően. Meg hogy ő oktatja a szakirodalmat, amelyet – mert szerencsés vagyok – nem kell megvásárolnom, lejegyzetelnem viszont annál inkább. Szólt leendő oktatóimról is, akiket konzulenseknek nevezett. Hogy van közöttük pszichoterapeuta, stílustanár, személyiségelemző, mozgástanár, valamint egy Casanova. Utóbbinál hangja megremegett. Aztán rátért az anyagiakra. Száznegyvenkétezer. Összerezzentem. De Aranka felkészült, mindenre. „A lányoknak drágább, a mozgásóra miatt. A fiúk maguktól is tudnak. Úgy értem, mozogni” – magyarázta. Merthogy Casanovákat is képeznek. Próbálkoztam: mi van, ha nekem – kivételesen – a mozgásóra nem kell. „De kell” – zárta le a vitát, majd felszólított: a beiratkozásra hozzak magammal húszezer forintot. És akkor elvégzi rajtam az állapotfelmérést.
„Akár most azonnal” – tette hozzá.

A teljes cikk első részét a Nők Lapja március 7-én megjelenő számában olvashatjátok!