Felfordult élet

Emlékeztek Bereczki Mátéra? A „táskás játékban” egyforintos bőröndjét cserélte el a százmilliósra, és hazavitte a főnyereményt. Illetve annak „csak” a felét, a másik részt a közönséggyőztes kapta. A húszéves Bereczki Máté most ötvenmillió forint boldog tulajdonosa. Mégis, hidegfejjel, racionálisan gondolkozik pénze jövőjéről.

– A teljes összeget bankba tettem, hadd kamatozzon csak – mondja. – A családom, hál’ istennek, soha nem volt lehetetlenül nehéz anyagi helyzetben, amire szükségem volt, mindig megkaptam. Mégis, ez a sokmillió forint biztos alap lesz életem végéig. Különösen, hogy az álmaim, céljaim nem különböznek egy átlagemberétől: legyen egyszer egy szép házam, és egy jó autóm. Na jó, egyetlen merész vágyam azért van: egy világ körüli út, érintve Új-Zélandot…

– A hirtelen meggazdagodott embereket gyakran vádolják azzal, hogy beképzeltek lesznek. Igaz, a vád alapja sokszor a puszta irigység…

– Egy-két játékostársam volt csak irigy, de ez nem érdekelt. Egyébként nem szálltam el magamtól, nem lettem beképzelt, gazdag gyerek. Tulajdonképpen az életem, a mindennapjaim semmit sem változtak, csak épp nem kell aggódnom a jövőm miatt.

– Nem tesz ez kényelmessé?

– Nem, nem ülök a babérjaimon, Továbbra is tanulok a főiskolán, emellett egy blues- és rockzenét játszó együttes menedzsere vagyok. Koncerteket, fellépéseket szervezek a srácoknak, intézem a marketingügyeket, és pénzügyileg is támogatom őket. Oké, tudom, mit akarsz kérdezni – előz meg –, de ez nem kihasználás a zenekar részéről, én döntöttem így. Egyébként sem találkoztam azóta olyan emberrel, aki csak a pénzem miatt közeledett felém. Még a lányok sem (nevet). Sokan rémisztgettek, főleg a játék korábbi nyertesei, de engem valahogy elkerültek a kéregetők.

– Szerinted miért?

– Az utcán nem sokan ismertek fel, mert csak négy alkalommal tűntem fel a képernyőn. Ez a rövid szereplés is elég volt arra, hogy ismerősöket szerezzek és „bankot robbantsak”… Eredetileg azt gondoltam, lehetetlen megcsípni a főnyereményt. Amikor kisorsoltak játszani, nem fogtam fel, mi történik. Csak később kaptam észhez, amikor egyre növekedett a kínált összeg. A végén a cserével nagyot kockáztattam, de folyton az járt a fejemben, hogy soha nem lesz lehetőségem tízmilliókat nyerni…

És kik mesélnek még a Nők Lapja március 14-én megjelenő számában?




Volf Katalin, aki a Szentivánéji álom balettváltozatában táncol, negyvenkét évesen, negyedik térdműtéte után, minden józan belátás dacára…
Annus Adrián, akinek megadatott a legeslegnagyobb siker, amit sportoló elérhet. Olimpiai bajnok lett, felállhatott a dobogó felső fokára, Athénban egy stadion ünnepelte, itthon egy ország tekintette hősének – ám néhány nap elteltével meg kellett érnie a legkínosabb kudarcot, vissza kellett adnia olimpiai aranyérmét, meghurcolták, doppingolással gyanúsították.
Medveczky Ilona, akinek tündérmesébe illő karrierje bearanyozta a nevét. Mesés gazdagsága ma már a múlté, de megőrizte tökéletes alakját és feltűnést keltő szépségét. Amerikában sztár volt, ünnepelt táncosnő, itthon tizennyolc évi mellőzés után, mostanában ismét divatba jött, kirobbanó sikert aratott a Szombat esti láz zsűrijében.
És Molnár Anikó, akinek nevét a valóságshow-k tették országosan ismertté. Nem is olyan rég iskolás osztályok álltak sorba lakása előtt autogramért, nem jelenhetett meg nélküle bulvárújság, állandó szereplője volt a kereskedelmi tévéknek, ám mostanára mintha kikopott volna a magyar „sztárvilágból”. Egyszer fenn, egyszer lenn – bólogat a tapasztalt médiafogyasztó. De hol a fenn, és hol a lenn?