Karácsonykor még az anyaságra való készülődésről beszélgettünk velük. Húsvét közeledtén mi másról is eshetne szó: a babákról, akik azóta világra jöttek!
 |
Jaduska-babuska és a Cerberusok
A négy hónapos Jadvigát, Kecskés Karina kislányát két óriási Cerberus, Zsombi és Doni kutya őrzi. A kapuban először ők ugranak a nyakamba, majd kisvártatva megjelennek úrnőik is. Jaduska-babuska méltóságosan feszít édesanyja karján, zavarba ejtő komolysággal rám néz: Ki vagy Te? És mit keresel itt? Tényleg, mit is keresek?
 |
Lehet. Átértékelődtek bennem a dolgok. Tudatosult bennem, része lettem a nagy körforgásnak: születésnek, életnek, halálnak. A létezés számomra felfoghatatlan csoda. Boldogság, hogy átélhetem a madárcsicsergést, a reggeli fényeket, a tavaszillatot! A szüleimre is más szemmel nézek. Nem viszonozhatom azt a szeretetet, törődést, odafigyelést, amit tőlük kaptam. Az én dolgom az, hogy továbbadjam. Beborítsam a lányomat szeretettel.
Weöres Sándor: Bóbita Olvasgatod neki?
Igen. Imádja. Ahogy a zenét is. Dést, Morriconét, Mozartot hallgatunk. Tele van velük a ház, és Jadviga boldogan vigyorog. Úgy szeretném felnevelni, segíteni, hogy minél jobban rátaláljon a saját útjára. Igyekszem irányítani az érdeklődését. Manapság azok az emberi értékek, amelyeket én fontosnak tartok, mint a tisztesség, türelem, jóság, megbízhatóság, sajnos, nincsenek nagy becsben. De számára, remélem, fontosak lesznek Egyébként szerintem máris mindent tud. Nézz csak a szemébe!
Karina, milyen érzés felnőttnek lenn?
Azt nem érzem, hogy felnőttem volna. Inkább azt, hogy kinyílt egy ajtó, amely eddig zárva volt előttem. Egy barátnőm azt írta esemesben: Köszöntelek az anyák világában! Fogalmam sem volt, mit jelenthet egy gyerek. Most meg azt nem értem, mi a fenét csináltam én eddig. Például miért nincs már öt gyerekem?
Sára szerencsés csillagzata
Varga Iza két szoptatás között, festetlenül fut be a kávézóba. Vagány és derűs, a szemében huncut tüzek, mintha titkos találkára lógott volna el. A baba azonban, sajnálatomra, nincs vele
Még csak egy hónapos szabadkozik , és itt ez az influenzajárvány. Egyébként gyönyörű és egészséges. Sárának hívják. Szinte úgy robbant be ebbe a világba. Én csak egy CTG-vizsgálatra mentem, és kislányom röpke fél órán belül megérkezett. Az apukája majdnem lekéste.
 |
Nem ok nélkül. Az első gyermekem, Anna, nehezen született meg. Sára azonban már a nővére által kitaposott úton érkezett. Kicsit misztikusnak érzem az egészet. Sára körül minden a négyes számmal kapcsolatos: február 14-én született, 3400 grammal és 54 centiméterrel. És mindent jól csinál. Ha ordít, nagyon ordít, ha alszik, hosszan teszi, ha szopizik, sokat eszik. Szerencsés csillagzat alatt jött a világra.
Nem lehet, hogy csak te lettél ügyesebb?
Ez is benne van, mégis úgy érzem, mintha Sára direkt rá akarna cáfolni az aggodalmaimra. Emlékszel, karácsonykor annyira izgultam már, hadd lássam végre, megvan-e mindene, öt ujja, két füle. Türelmetlenségem másik oka az volt, hogy már hónapok óta nem tudtam ölbe kapni Annát. Ez nagyon hiányzott.
Hogy fogadta a babát?
Nagyon várta. Figyeltem rá, hogy ott lehessen velem a szülés után. Bebújhatott az ágyamba, és a kezébe adtam Sárát. Moccanni sem mert, annyira vigyázott rá. Megengedtem, hogy pár hétig otthon maradjon, ő dönthette el, mikor szeretne ismét óvodába menni. Szép lassan elfogadta az új helyzetet. Vannak rituálék, amelyekben azóta is részt vesz. A fürdetésnél például, ahol az ember legszívesebben azt kívánná, bárcsak négy keze lenne, nekem valóban négy van. Anna veszi ki a vizes lepedőt a baba alól, ha felemelem, és ő hozza be a kint felejtett kissapkát.
Van, amit Sárával másképp akarsz csinálni, mint a nagylányoddal?
Hm, nem is tudom Fontos dolgokban nem hiszem, hogy változtatnék, hiszen Anna egyelőre igazolja a nevelési elveinket: végtelenül szelíd, jólelkű kislány. Sárát talán egy picit másképp öltöztetem majd. Anna ruhatárában sokáig uralkodott a rózsaszín és a piros. Bár a húga elsősorban ezeket örökli, biztosan kiegészítjük majd egy-két vagányabb darabbal.
Az első gyerek gyökeresen megváltoztatja az embert
A második is. Én például szárnyakat kaptam. A várandósság alatt elvégeztem egy tanfolyamot, és az egyik nehéz vizsga a szülés utánra maradt. Mindenki intett, hogy butaság, ezekben a napokban úgysem fogsz tanulni, napold el! Csak anyukám mosolygott bölcsen: Amit az Iza elhatároz, meg is csinálja! Ha ezt a bizalmat én is át tudom majd plántálni a gyerekeimbe, azt hiszem, célt értem.
Tüske Samu birodalma
A szobaajtón felirat: Tüskevár. Alatta névtáblán nagy, kék betűkkel: SAMU. Benyitunk. Micsoda birodalom! A falak narancssárgák, képek, lufik, repkedő plüssállatkák, ahová csak nézek. Világos, aki itt lakik, csak kisherceg lehet
Tündérlelkű vándor, akiből király lesz helyesbít Janza Kata, a kéthetes Samuka édesanyja. A férjem hívja így, kedvenc könyve, A Gyűrűk ura után szabadon. A fiunk az egyik főszereplőről, Csavardi Samuról kapta a nevét. Izgultam, nehogy neki is hobbitfüle legyen!
A tündérlelkű vándorok nem kínozzák meg az édesanyjukat, ugye?
Nem jellemző, de Tüske Samu azért kitett magáért. Még be sem kötötték az érzéstelenítést, ő már félig világra kecmergett. Sosem értettem, miért ordítanak eltorzult arccal a szülő nők a filmeken. Már tudom. Janka, a lányom annak idején sokkal lassúbb és kíméletesebb volt. De nem bánom a szenvedést, mert annál nagyobb volt a katarzis, amikor a fiam végre megszületett. Ebben persze annak is része volt, hogy Laci, a férjem fogta a kezem.
 |
Egyelőre azért küzdök, el ne aludjak állva. Samuka kéthetes, szerencsére nagyon jól eszik, de még nemigen hagy bennünket aludni. Nappal jó baba, de jöjjön csak el az éjfél, megkezdődik a tánc
Azért gyermekágyi depressziónak nyoma sincs rajtad!
Hál istennek. Most nem érzem magam olyan magányosnak és kiszolgáltatottnak, mint kilenc évvel ezelőtt Jankával. Tibor, az első férjem még kezdő színész volt, nem tehette meg, hogy álló nap engem kényeztessen. Most minden másképp van. Anyu, a lépcsőtündér minden reggel kikészíti az ebédemet és a vacsorámat. Igaz, hogy utána elrohan tárgyalásra, de ez is kincs egy szoptatós anyuka esetében. Laci pedig, aki egyébként táncművész, nem vállalt erre az időre munkát. Folyton itt sertepertél körülöttem, teljesen szédült az izgalomtól, hogy fia született. Alighanem most is papucsban szaladt le a boltba
Janka?
Most éppen szavalóversenyen van, és az öcsikéjéről mond verset. De nem volt ez azért diadalmenet. Nyolc napig percenként elbőgtem magam, mert az én értelmes, okos nagylányom egyszerűen nem találta a helyét. Amint hazahoztam Samukát a kórházból, visszament kisgyerekbe, és folyton csak engem akart. Látszott rajta, hogy sértődött, mert mellőzve érzi magát. Esténként szemrehányó tekintettel elsomfordált aludni. Elfacsarodott a szívem Aztán egyszer otthagytam egy negyedórára a kisbabával kettesben. Hallom ám a fürdőszobából, ahogy ismerkedni kezdenek: Szervusz, én vagyok a te nővéred. Úgy hívnak, hogy Janka Majd kiugrottam a bőrömből örömömben.
Jól áll neked ez az új arc. Mintha eltűnt volna róla egy halvány, mégis erős, határozott vonás.
Én is látom. Biztos a felhőtlen boldogság teszi. Azt hiszem, ha többé egyetlen dalt sem énekelhetnék el a színpadon, az sem érdekelne. Szerelmes vagyok, és végtelenül elégedett!
