Mert igazi, váratlan csoda hullott pár hónapja az ölébe: hercegnő lett éppen ahogy álmodozott róla a Szombat esti láz műsorvezetőjeként. Mert tudja, mit akar most már önmagától is. És mert boldog
Bárhogy is van, nekem elsőre még mindig az a farmeres, alig sminkelt lány jut eszembe róla, akire úgy bámultak a gyerekek, mint egy angyalra. Néha, csak percekre láttam őt a Kölyökklub című műsorban. Akkor mindig arra gondoltam, ez pont olyan, amilyennek ott és akkor lenni kell. Se több, se kevesebb. Profi, nyugodt, kíváncsi, bájos. Jólesik a szemnek, a fülnek. Valljuk be, ritka az ilyen, abban a tévé nevű dobozban
Most pedig csupa Nő, ahogy ott áll a kávézó előtt. Milyen magas, milyen szép! Az arcán harmónia és hibátlan smink. Dicsérem is.
Azelőtt nem voltam ám nagy sminkelős! magyarázza, és mosolyra húzza telt, csillogó száját. Ezt is finom visszafogottsággal, semmi túlzás. De valahogy a Szombat esti láz óta rám jött Furcsa, de a hirtelen megnőtt ismertség miatt nemhogy igyekeznék elbújni az utcán, inkognitóban maradni, sőt! Valami megfelelésféle lehet Mert hogyan látnak az emberek a műsorban? Gyönyörű ruhákban, tökéletes sminkben. Nem szeretném, hogy egyszer elkapjanak egy rosszabb passzomban, és azt mondják: Ez így néz ki élőben?!
Azért ne túlozzunk Mindig ilyen szigorú vagy magaddal?
Abszolút. Vidéki lány vagyok, ezt hoztam otthonról. Anyukám arra tanított, hogy ha valamit csinálok, az mindenkinek a legjobb legyen. Aztán éppen erről kellett kicsit leszoktatnom magam. Hogy mindig csak másoknak akarjak megfelelni. Muszáj volt megtanulnom, hogy azt is kell néznem, nekem mi a fontos.
Jön a pincér, kávét hoz. Nóri azt mondja, muszáj. Pedig ma nem is volt hajnali négyórás kelés, mint a múlt héten, mikor Lilut helyettesítette a Reggeliben
Ó, a hajnalozás! legyint. Persze rémisztőnek tűnik. De csak addig rossz, amíg az ember lenyomja az ébresztőórát. Aztán már a napi rutin visz előre. Hozzá vagyok szokva. Mórahalmi lány lévén, világéletemben bejárós gyerek voltam. Korán kelő. Szegeden volt a gimi…
Ahol, gondolom, mindenki szerelmes volt beléd: szép, értelmes, magabiztos kislány, egészséges szereplési vággyal
Nevet.
Azért nem teljesen. Persze volt bennem egy normális exhibicionizmus, de az egész még a mórahalmi általános iskolában indult, anyukámtól. Nagy hagyománya volt nálunk a Ki mit tud?-nak, ő pedig az első adandó alkalommal benevezett a szavalóversenyre. Hát Elsőben és másodikban semmiféle tehetség nem mutatkozott rajtam mosolyog. Anyu azt mondta, még egyszer, utoljára próbáljuk meg, és ha nem megy, feladjuk. Harmadikban megnyertem a mórahalmi Ki mit tud?-ot. Aztán a szegedit és a megyeit is. Onnantól már szerelem volt az egész. Kazinczy-szakkör, Kazinczy-érem Szegeden elkezdtek hívogatni rendezvényekre, műsort vezetni És egyszer csak egy helyi kábeltévénél találtam magam. Akkor világos lett, ez az, ami nekem való. Színésznő nem akartam lenni, úgy éreztem, ahhoz nem vagyok eléggé művészlélek
Ehhez képest valahol ilyesmit olvastam rólad: Ördög Nóra színpadra termett, sugárzó szépsége, eszessége, szép mozgása, szép beszéde és jó színészi munkája megemelte a darabot.
Ez a hobbim. Semmi több Az amatőr színjátszás. Otthon, Mórahalmon alapítottunk egy társulatot, kilencvenkilencben. Csuda egy társaság, azt hiszem, ez a lényeg. Mindenki civil. Van köztünk a rendőrtől elkezdve a méhészig minden. Tanár, autósiskola-vezető Utóbbiak anyukám és apukám személyében… Még a nagymamám is társulati tag! Épp a múlt héten volt egy nagy sikerű előadásunk. Molnár Ferenc Ibolyájában játszom a női főszerepet.
Pontosan. Ilyen vagyok. Ezért is költöztem fel Pestre, érettségi után. Akkor már imádtam a tévézést, mégis mást kezdtem tanulni. Idegenforgalmat. Hogy ha a média mégsem jön be, legyen más út is. De a szerelem, az szerelem Jelentkeztem a Reggelibe is, gyakornoknak. És felvettek.
Jó nagy váltás lehetett, a nyugalmas vidéki évek után Egy kereskedelmi tévé! Az őrület sűrűje
Hát, más, az biztos. De le voltam nyűgözve. Iszonyú büszkének éreztem magam, hogy olyan embereknek vihettem a kávét, mint Gálvölgyi vagy Kokó Anyukám meg aztán különösen. Főleg, ha látszódtam a tévében Akkor egyáltalán nem volt gond, hogy négykor kell kelni, és metrózni a világ végéről, annyira boldog voltam, hogy ott lehetek. Talán ezt érezték rajtam a főnökeim is. Az elhivatottságot. Szép lassan elkezdtem komolyabb feladatokat is kapni, lépegetni előre a ranglétrán. Stúdióasszisztens lettem. Aztán beajánlottak szerkesztőasszisztensnek a Mónika show-ba. Majd kiválasztottak a Kölyökklub vezetésére is.
Emlékszem, többen úgy emlegettek, az ország óvó nénije. Még mostanában is
Igen, tartottam is tőle, hogy beskatulyáznak. Mondván, hogy a Kölyökklubot biztos csak egy kölyök vezetheti. De én egyáltalán nem éreztem magam annak! Viszont egy idő után már tudtam, váltanom kell. És azzal, hogy egyszer csak kiemeltek a műsorból, és egészen máshova helyeztek, tikos álmom vált valóra. Szó szerint.
És mi volt az?
Nem fogod elhinni. Egy főműsoridős, élő adásban dolgozni, ahol igazi hercegnő lehetek. Gyönyörű ruhák, smink, haj
Akkor jól beletrafáltak!
Bele. És úgy képzeld el, hogy semmiféle előjele nem volt a dolognak. Behívtak az értekezletre, de ez mindennapos volt, hiszen szerkesztőként dolgoztam a műsorban, és hetente négyszer-ötször voltak stábmegbeszélések. Úgyhogy fogtam a kis jegyzetfüzetem, és gyanútlanul besétáltam a producer irodájába. Ő pedig minden körítés nélkül közölte: mostantól én vagyok a Szombat esti láz női műsorvezetője. És hogy egy hónapom van felkészülni. Nem kaptam levegőt Tudod, mi volt az első gondolatom? Hogy Úristen, nehogy szóljanak Tamásnak (Náray Tamás divattervező szerk.) még legalább két hétig, mert őrült fogyókúrába kezdtem De akkor még hétpecsétes titok volt, hogy ki is lesz Stohl Buci párja. Még az első adás előtti nap is úgy próbáltunk a díszletben, hogy a táncosokat kiküldték előtte. Ők sem tudhatták Aztán másnap volt nagy meglepetés és öröm.
Lámpaláz?
A fejét fogja.
Ne is mondd! Azt az érzést nem lehet leírni, mikor szólnak, hogy tíz másodperc, és elindul a főcím És akkor el kell indulni lefelé azon a végtelennek tűnő lépcsősoron, a tűsarkúban, meg a földig érő estélyiben. Csak az volt a fejemben, hogy tuti most fogok hasra esni!.
A teljes interjút a Nők Lapja április 11-én megjelenő számában olvashatjátok!