nlc.hu
Aktuális
Korda György és Balázs Klári kiteríti kártyáit

Korda György és Balázs Klári kiteríti kártyáit

Bár Klárika és a szerencse mellé szegõdött, Korda egyetlen percre sem ereszt le: tudatosan és keményen dolgozik a sikerért. Nem volt nehéz kitalálni, milyen szituációban beszélgessünk: kártyázzunk!

– Frissen, gyorsan gondolkodik, elképesztő ötletei vannak. Most is a megújulásról beszél, holott mások örülnének annak, amit eddig elértek, és eszük ágában sem lenne változtatni.

Korda György: Ahhoz, hogy sikeres maradjon, mindennek meg kell újulnia, fel kell frissülnie: egy énekesnek, egy tévéműsornak… Én ezt mindig tudtam, és folyamatosan az újításon gondolkodom. Nagyon sajnáltam, hogy a Sport 1 tévés pókerközvetítéseinkből Horvát János kiszállt – egyébként nagykövet lesz Kubában –, de átfutott az agyamon, hogy így eljött az ideje a frissítésnek. És nő még soha a világon nem közvetített pókert a televízióban. Gondoltam, nekem itt a nő, igaz, nem ért túlzottan a pókerhez…

Balázs Klári: – Na de Gyuri…!

K. Gy.: – Ez az igazság. Ám Klári megtanulta a szabályokat, és a saját érzéseit mondhatja, ezért ő nagyon fontos, egyenrangú szereplő a közvetítéseinkben, a show része.

– Nem unalmas, hogy minden közösen történik? Együtt élnek, együtt koncerteznek, és most már együtt közvetítik a pókerversenyeket is…

K. Gy.: – Amikor egymásra találásunk után, egy balatoni turné befejeztével Klárit hazavittem, azt mondta: „Milyen kár, hogy este tízkor már elválunk!” Azt feleltem: „Klárika, hidd el, annyit leszünk még együtt, hogy meg is fogod unni!” Szerencsére nem unt rá az együttlétekre… Annak idején két évig vártam arra, hogy felfigyeljen rám. 1978-ban láttam meg őt először a Made in Hungary döntőjén, amelyet megnyertem a Lady N című dalommal, Klári pedig a Skála együttessel énekelt. Akkor még a nevét sem tudtam. Utána baráti összejövetelt rendeztem a Fészek Klubban, és megkértem valakit, hogy intézze úgy: ez a lány üljön velem szemben. Én – bár együtt éltem valakivel – papíron és a szívemben is független voltam. Nem tudtam, hogy Klári férjnél van, ezért próbáltam udvarolni neki.






– Ha tudta volna, hogy házas, nem próbálkozott volna nála?

K. Gy.: – Az akkori Korda Györgyöt ismerve: de igen. Próbálkoztam volna, mi az, hogy! Csak akkor talán nem hívtam volna táncolni vacsora után, mert tartottam volna a visszautasítástól – amit meg is kaptam. Rá egy évre újra találkoztunk a Rádióban, hívtam estére buliba, de akkor sem jött. Újabb év telt el, és kiderült, hogy a balatoni turnémban ő lesz az egyik vokalista. Hú, gondoltam, megvan a nő! És azóta együtt vagyunk… éjjel és nappal. Persze, vannak külön teendőink, ám mi szeretünk együtt lenni.

B. K.: – Amikor Gyuri az első találkozásunkkor, a Fészekben szemben ült velem, úgy éreztem, ehhez az emberhez még lesz valami közöm. De az eszemmel nem akartam, hogy legyen – hiszen férjnél voltam, az első szerelmemhez mentem hozzá. Mégis átsuhant rajtam valami megmagyarázhatatlan érzés, mintha ismeretlenül is szeretném ezt a férfit… Nem működött tökéletesen a házasságom, de nem vágytam kalandra, sosem követtem el meggondolatlanságokat. Sőt, még a vokáléneklésre szóló felkérést is nehezen fogadtam el. A turnén Gyuri mindig ott ült mellettem a vacsoráknál, folyton a környékemen járkált… És kezdtem rájönni, hogy hiába állították be előttem szigorú, vaskezű, félelmetes embernek, valójában aranyos, jó humorú, szelíd – ráadásul borzasztó jókat tudtunk röhögni együtt. Belecsavarodtam a hálójába, és azóta együtt vagyunk.

– Hogyan indul a nap Kordáéknál?

K. Gy.: – Klárika ébredés után lemegy a nappaliba, én maradok a hálóban, és összevissza kapcsolgatok a reggeli tévéadások között, miközben tizenöt percig hasizomgyakorlatokat végzek. Egyébként is folyton fogyókúrázom… Hasizmozás után lemegyek én is, kávézom, üdvözlöm az anyósomat – aki kilencvenéves –, a macskát, a kutyákat, aztán elkezdem diktálni Klárinak a könyvemet. Már le is szerződtünk egy kiadóval.

– Klárin kívül más női név is szerepel majd ebben a könyvben?

B. K.: – Persze. Gyurinak már volt múltja a megismerkedésünkkor, és nagyon édes történeteket mesél, van, amelyet még én sem hallottam. Áradnak belőle a sztorik, a kártya és az éneklés révén rengeteg csodálatos emberrel ismerkedett meg. Ő mesél, én gépelek. Van, hogy éjjel, fellépés után… Azt terveztem, a nyolcvanas évektől én mesélem tovább a közös történetünket, de meggondoltam magam. Olyan jó a stílusa, hogy mondja el ő a mi találkozásunkat is. Az majd egy másik könyv lesz, amelyben leírom, miként éltem-élem meg én mindezt: a találkozásunkat, a közös munkát, a bulvárcikkeket…

– Ha már itt tartunk: bulvárhír volt néhány hónapja, hogy kiderült: Gyurinak van egy felnőtt lánya.

B. K.: – Gyuri sosem titkolta azt a régi kalandját. Akkor még nem is ismertük egymást, nem olyan nagy hír ez.

K. Gy.: – Van egy lányom, az édesanyjánál nevelkedett, én csak vasárnapi apuka voltam. Még sincs hiányérzetem, mert mára nagyon szoros a kapcsolatom a fiatalsággal, hiszen minden koncertünkön, a pókerversenyeken is ott vannak körülöttem a fiatalok, így szinte az apjuknak érzem magam.

A teljes interjút a Nők Lapja április 18-án megjelenő számában olvashatjátok!





 



Még több az e heti Nők Lapjából:

• “Otthon egy idő után nincs lejjebb” »
• Mennyit ér a szerelem ereje?  »
• Kuszkusz »
• Mi van a lányommal? » 
• Halálos szövetség – a fogyásért »
• Táncra perdülő kerekes szék »
• Gyerekmunka 2007-ben »
• Ki volt Hasfelmetsző Jack és miért ölt? »  

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top