nlc.hu
Aktuális
Egy szeszélyes szépasszony: Barcelona

Egy szeszélyes szépasszony: Barcelona

Ha szépségversenyt rendeznének az európai városok között, Barcelonát biztosan „beszavaznám” az elsõ háromba. Pedig nemcsak különös hangulatával kábított el, hanem halálra is rémített egy nyáréjszakán!

Mielőtt én is megrémítenélek, kedves Olvasóm, gyorsan leszögezem: aki Barcelona közelében nyaral, és nem szakítja meg a tengerparti sütkérezését legalább egy napra, hogy valamelyest megismerje e csodálatos várost, az bűnt követ el önmaga ellen. Mert Katalónia fővárosa – Madrid örök riválisa – annyi történelmi emlékkel, szédítően gazdag múzeummal, és olyan sűrű-vidám éjszakai élettel fogadja az idegent, hogy aki egyszer itt járt, élete végéig nem felejti… Ám a „szépasszony” nemcsak szeszélyes, de néha veszélyes is. Nem én vagyok az egyetlen külföldi, aki szédült-boldogan sétált a párjával az óváros szívében, a Ramblason, aztán néhány perc múlva pénztárca és iratok nélkül kopogtatott rémülten a helyi rendőrkapitányság ajtaján. Igen, Barcelonában kirabolt minket egy Juan vagy Pablo (a rendőrök szerint egy Ali vagy Ahmed szabadította meg a páromat másodpercek alatt az autóstáskájától…). Akkor sírtam, kétségbeestem, de ma már tudom: Európa bármelyik nagyvárosában megtörténhetett volna ugyanez, és Barcelona-szépasszony csak azért bánt el velünk, mert azt akarta, hogy legyünk óvatosabbak (óvatosabbak lettünk!), ráadásul a tudtunkra adta, hogy az ő óvárosát „nem lehet elfelejteni”. (Nem felejtettük, tavaly megint ott voltunk!)






Ne angolul!

Mindenki másba lesz itt szerelmes, mindenkinek más a leg… Van, aki a dús növényzetű, tágas parkokba, a tudatosan tervezett sugárutakba, a girbegurba sikátorokba, a kőcsipkés gótikába vagy a Spanyol tér ámulatba ejtő szökőkútjaiba – a rafináltan megvilágított vízsugarak zenével kísért, lenyűgöző táncába – szeret bele. Van, akinek az 1929-es világkiállítás impozáns épületei vagy 1992-es olimpia stadionja nyújtanak különös élményt. Van, aki a Spanyol faluért (az ország építészetét bemutató furcsa skanzenért), vagy a Montjuic hegyről elénk táruló, szívbe markoló panorámáért, netán a Picasso Múzeumért rajong. És a piacok sűrű-vidám életéről még nem is beszéltünk! Utóbbiak kapcsán el kell mondanom (a fenti történet ellenére): vidám, hangos, imádnivalóan temperamentumos a helyiek többsége! Az egyik piacon nagy zacskó olajbogyót kaptam (ajándékba!) egy termetes asszonyságtól, mert kinyögtem néhány spanyol mondatot… Jelzem, ugyanezt tapasztaltam éttermekben, múzeumokban, mindenütt: a párom hiába beszélt tökéletes angolsággal, nemigen figyeltek rá, ám ha kiszenvedtem magamból néhány sebtében megtanult spanyol mondatot, lelkes mosolyok jutalmazták az erőfeszítésemet. Miért? Bonyolult a válasz. A lényeg talán az, hogy a spanyol (is) világnyelv… Gondoljatok csak az aprónak nemigen nevezhető Latin-Amerikára!







Kolumbusz szobra
Gaudí és Kolumbusz

Magam (valószínűleg sokmillió turistával egyetemben) Kolumbusz és Gaudí Barcelonájáért rajongok leginkább. Egyáltalán nem zavar, hogy az említett urak között körülbelül ötszáz év a korkülönbség, hiszen mindketten meghatározták e várost. Döbbenetes hatású a királyi rezidencia, a lépcsőjéről intett búcsút Isabella spanyol királyné Kolumbusz Kristófnak, amikor elindult arra a kalandos útra, amely Amerika felfedezésével végződött. És megrendítően impozáns az a hatvan méter magas oszlop is a tengerparton, amelyen Kolumbusz szobra áll, emléket állítva a kalandos sorsú tengerész hazatérésének.
És Antonio Gaudí? Ó, ez a 20. század elején alkotó világhírű építész – a legtöbb barcelonai épülete ma már a világörökség része – úgy hagyott lenyomatot a városon, mint gyerek a gyurmán…! Különös épületeit, amelyek groteszken ötvözik a középkori építészetet a legmodernebb irányzatokkal, nem lehet feledni! A legkülönösebb: a Sagrada Família. A Szent Család nevét viselő templomnál nemigen találunk furcsábbat Európában. Mintha játékos kedvű óriásgyerekek gótikus homokvárat csurgattak volna a város közepére. Lenyűgöző! Körbejárom, és percek alatt rájövök, hogy a hangyánál is parányibb vagyok… Ráadásul annak tudata is különös hangulatba sodorja az idegent, hogy ez az épületkolosszus a fiatal korában gazdag és irigyelt mestert (nagy nőfaló hírében állt) szinte az őrületbe kergette. Ráment élete utolsó tizenkét éve, a teljes vagyona, még földi pályafutása is a templom előtti úttesten ért véget: hetvennégy éves korában itt ütötte el egy villamos… A Sagrada Família nincs kész, az építkezés ma is tart. A tervek szerint Gaudí mester körülbelül húsz év múlva nézhet le elégedetten az égi kávéházból az akkorra végleges formát öltő (fő) művére…







Fotó: Sagrada Família

Utóirat

Ha a turistának kevés az ideje, akkor érdemes befizetnie szervezett városnézésre, ha maga kívánja felfedezni a „szépasszonyt”, akkor fontos eldöntenie, hogy melyik arcát kívánja megismerni. Mert az egészet lehetetlen! Hiszen a Rómával kapcsolatban gyakran emlegetett mondat – „a megismerésére kevés egy élet” – bizony Barcelona vonatkozásában sem túlzás…

Jó tudni!
Ha segítségre van szükségetek, ne a madridi nagykövetséget keressétek, hanem a helyi főkonzulátusunkat! Címe: Avda Diagonal 477, Planta 19.B. 08036 Barcelona. Telefonszáma: 00-34-93, 405-19-50.






 



Még több írás az e heti Nők Lapjából:
• Für Anikóval virágvasárnapon »
• Egy kis hazai »
• Halaszthatatlan halételek »
• Aki megmozgatja a Földet is »

• Nyelvtanulás – hasznos-e, szabad-e korán kezdeni?
• Nap Hold horoszkóp »

• Éjszakai pingpongcsata »
• Szinbád szerelmei » 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top