nlc.hu
Itt & most

Egy szeszélyes szépasszony: Barcelona

Ha szépségversenyt rendeznének az európai városok között, Barcelonát biztosan „beszavaznám” az elsõ háromba. Pedig nemcsak különös hangulatával kábított el, hanem halálra is rémített egy nyáréjszakán!

nlc - Itt & Most

Mielőtt én is megrémítenélek, kedves Olvasóm, gyorsan leszögezem: aki Barcelona közelében nyaral, és nem szakítja meg a tengerparti sütkérezését legalább egy napra, hogy valamelyest megismerje e csodálatos várost, az bűnt követ el önmaga ellen. Mert Katalónia fővárosa – Madrid örök riválisa – annyi történelmi emlékkel, szédítően gazdag múzeummal, és olyan sűrű-vidám éjszakai élettel fogadja az idegent, hogy aki egyszer itt járt, élete végéig nem felejti… Ám a „szépasszony” nemcsak szeszélyes, de néha veszélyes is. Nem én vagyok az egyetlen külföldi, aki szédült-boldogan sétált a párjával az óváros szívében, a Ramblason, aztán néhány perc múlva pénztárca és iratok nélkül kopogtatott rémülten a helyi rendőrkapitányság ajtaján. Igen, Barcelonában kirabolt minket egy Juan vagy Pablo (a rendőrök szerint egy Ali vagy Ahmed szabadította meg a páromat másodpercek alatt az autóstáskájától…). Akkor sírtam, kétségbeestem, de ma már tudom: Európa bármelyik nagyvárosában megtörténhetett volna ugyanez, és Barcelona-szépasszony csak azért bánt el velünk, mert azt akarta, hogy legyünk óvatosabbak (óvatosabbak lettünk!), ráadásul a tudtunkra adta, hogy az ő óvárosát „nem lehet elfelejteni”. (Nem felejtettük, tavaly megint ott voltunk!)






Ne angolul!

Mindenki másba lesz itt szerelmes, mindenkinek más a leg… Van, aki a dús növényzetű, tágas parkokba, a tudatosan tervezett sugárutakba, a girbegurba sikátorokba, a kőcsipkés gótikába vagy a Spanyol tér ámulatba ejtő szökőkútjaiba – a rafináltan megvilágított vízsugarak zenével kísért, lenyűgöző táncába – szeret bele. Van, akinek az 1929-es világkiállítás impozáns épületei vagy 1992-es olimpia stadionja nyújtanak különös élményt. Van, aki a Spanyol faluért (az ország építészetét bemutató furcsa skanzenért), vagy a Montjuic hegyről elénk táruló, szívbe markoló panorámáért, netán a Picasso Múzeumért rajong. És a piacok sűrű-vidám életéről még nem is beszéltünk! Utóbbiak kapcsán el kell mondanom (a fenti történet ellenére): vidám, hangos, imádnivalóan temperamentumos a helyiek többsége! Az egyik piacon nagy zacskó olajbogyót kaptam (ajándékba!) egy termetes asszonyságtól, mert kinyögtem néhány spanyol mondatot… Jelzem, ugyanezt tapasztaltam éttermekben, múzeumokban, mindenütt: a párom hiába beszélt tökéletes angolsággal, nemigen figyeltek rá, ám ha kiszenvedtem magamból néhány sebtében megtanult spanyol mondatot, lelkes mosolyok jutalmazták az erőfeszítésemet. Miért? Bonyolult a válasz. A lényeg talán az, hogy a spanyol (is) világnyelv… Gondoljatok csak az aprónak nemigen nevezhető Latin-Amerikára!







Kolumbusz szobra
Gaudí és Kolumbusz

Magam (valószínűleg sokmillió turistával egyetemben) Kolumbusz és Gaudí Barcelonájáért rajongok leginkább. Egyáltalán nem zavar, hogy az említett urak között körülbelül ötszáz év a korkülönbség, hiszen mindketten meghatározták e várost. Döbbenetes hatású a királyi rezidencia, a lépcsőjéről intett búcsút Isabella spanyol királyné Kolumbusz Kristófnak, amikor elindult arra a kalandos útra, amely Amerika felfedezésével végződött. És megrendítően impozáns az a hatvan méter magas oszlop is a tengerparton, amelyen Kolumbusz szobra áll, emléket állítva a kalandos sorsú tengerész hazatérésének.
És Antonio Gaudí? Ó, ez a 20. század elején alkotó világhírű építész – a legtöbb barcelonai épülete ma már a világörökség része – úgy hagyott lenyomatot a városon, mint gyerek a gyurmán…! Különös épületeit, amelyek groteszken ötvözik a középkori építészetet a legmodernebb irányzatokkal, nem lehet feledni! A legkülönösebb: a Sagrada Família. A Szent Család nevét viselő templomnál nemigen találunk furcsábbat Európában. Mintha játékos kedvű óriásgyerekek gótikus homokvárat csurgattak volna a város közepére. Lenyűgöző! Körbejárom, és percek alatt rájövök, hogy a hangyánál is parányibb vagyok… Ráadásul annak tudata is különös hangulatba sodorja az idegent, hogy ez az épületkolosszus a fiatal korában gazdag és irigyelt mestert (nagy nőfaló hírében állt) szinte az őrületbe kergette. Ráment élete utolsó tizenkét éve, a teljes vagyona, még földi pályafutása is a templom előtti úttesten ért véget: hetvennégy éves korában itt ütötte el egy villamos… A Sagrada Família nincs kész, az építkezés ma is tart. A tervek szerint Gaudí mester körülbelül húsz év múlva nézhet le elégedetten az égi kávéházból az akkorra végleges formát öltő (fő) művére…







Fotó: Sagrada Família

Utóirat

Ha a turistának kevés az ideje, akkor érdemes befizetnie szervezett városnézésre, ha maga kívánja felfedezni a „szépasszonyt”, akkor fontos eldöntenie, hogy melyik arcát kívánja megismerni. Mert az egészet lehetetlen! Hiszen a Rómával kapcsolatban gyakran emlegetett mondat – „a megismerésére kevés egy élet” – bizony Barcelona vonatkozásában sem túlzás…

Jó tudni!
Ha segítségre van szükségetek, ne a madridi nagykövetséget keressétek, hanem a helyi főkonzulátusunkat! Címe: Avda Diagonal 477, Planta 19.B. 08036 Barcelona. Telefonszáma: 00-34-93, 405-19-50.






 



Még több írás az e heti Nők Lapjából:
• Für Anikóval virágvasárnapon »
• Egy kis hazai »
• Halaszthatatlan halételek »
• Aki megmozgatja a Földet is »

• Nyelvtanulás – hasznos-e, szabad-e korán kezdeni?
• Nap Hold horoszkóp »

• Éjszakai pingpongcsata »
• Szinbád szerelmei » 

ezt nézd meg!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top