 |
Ha jól tudom, napjaid nagy részét most a család, és gyermeked teszik ki. Emellett azonban a munkádra is tudsz időt szakítani. Hogyan tudod megvalósítani, hogy egyszerre több területen is sikeresen helytállj?
Nagyon nagy szerencsém van abból a szempontból, hogy a színházban nagyon megértőek és segítőkészek. Nem kellett tehát attól tartanom, hogy a gyermekvállalással elveszítem az állásomat, mint egy multinál. Még ebben az évadban is anyuka vagyok inkább, és a fokozatosság mentén próbálok visszatérni a színházi életbe. Az pedig még a jövő, hogy amikor teljes erőbedobással tudok ismét munkába állni, hogyan alakul majd a család-munka egyensúly.
Óriási segítség továbbá a biztos családi háttér. A párom és édesanyám, illetve a szűk családi kör nagyon aktívan részt vesz a gyereknevelésben, és ez egy gyakorló kisgyerekes anyukának igazán komoly segítség.
Vannak olyan nők a családban, akik igazi támaszaid, akikre felnézel? Ha jól sejtem, édesanyád, akit már említettél is, mindenképpen közéjük tartozik.
Valóban, neki nagyon sokat köszönhetek. Feltétlenül megemlíteném továbbá apai nagymamámat, aki annak idején édesanyámat támogatta, amikor még én voltam kicsi. Ő a mai napig meghatározó szerepet tölt be az életemben.
Szakmai körökből esetleg tudnál valakit említeni?
Mindenféleképpen Törőcsik Mari az, akire nagyon felnézek. Azt hiszem ő sok velem korabeli színésznő számára meghatározó. Vele kapcsolatban érzem azt, hogy ha egy hozzá hasonló életpályát be tudnék járni, akkor azzal tökéletesen elégedett lennék. Erre azért már egyre kevesebb esélyt látok, de ő akkor is egy nagyon pozitív példa számomra.
Mennyire volt nálad tudatos, hogy először a munkádban érje el komoly sikereket, és ezt követően helyezd a hangsúlyt a családra?
Nem mondanám, hogy ez kifejezetten tudatos döntés volt. Huszonévesen a gyerekvállalás még nem fordult meg a fejemben komolyan. Úgy éreztem, hogy más jellegű feladataim vannak még az életben. Harminc éves korom után jelentkezett inkább az igény, hogy legyen kicsi babám. A későbbiek alakulásával kapcsolatban még nem tudnék biztosan tervezni. Mindenképpen lesznek munkák, de nem fogom tragédiaként megélni, ha nem kapok meg egy-egy szerepet. Inkább ajándéknak fogom fel, hiszen így több időt tölthetek a gyerekkel.
Akkor ez egy elégedett időszak a számodra?
Igen, magánéletileg abszolut. Ami pedig a munkát illeti Minden kisgyermekes anyuka átéli azt az érzést szerintem, hogy a gyerek születésével minden átértékelődik. Kiváncsi leszek majd a későbbiekre, hogy az anyaság mennyire változtatja majd meg a művészi életemet, hogy az emberek és a szakma hogyan tekint majd rám, milyen szerepben látnak engem? Ez még a saját magam számára is egy alakuló kép.
Voltak olyan helyzetek az életben, amikor úgy érezted, hogy holtpontra kerültél, és külső segítségre volt szükséged a továbblépéshez?
Előfordult, és ilyenkor nagyon gyakran a párom volt az, aki sokat segített. Ha nem is mondta meg szó szerint, hogy mit csináljak, de mindig segített továbblépni valamerre. A döntéseket pedig végül úgyis nekem kell meghozni. Rám egyébként jellemző, hogy komoly döntések előtt sok ember véleményét kikérem, és ezek alapján mérlegelek.
A Magnum Nő pályázat célja is az, hogy fiatal nőket támogasson az önmegvalósításban. Gondolom nem könnyű rangsorolni a sok komoly cél között. Milyen fontos szempontokat látsz, amelyek alapján dönteni tudsz?
Megpróbálok a pályamunkák alapján a jelentkező személyiségének mélyére látni. A Színművészeti felvételijéhez tudnám ezt hasonlítani, hiszen ott sem azt nézik elsősorban a tanárok, hogy ki a legügyesebb, ki tudja magát a legjobban eladni, hanem megpróbálják megkeresni, hogy a jelentkezőben mennyire lappang ott a tehetség. Számomra nem igazán rokonszenves, ha valaki erőszakosan tolja magát az előtérbe. Még soha nem szerepeltem zsűriként, de jelenleg a hitelesség, és az irományokon átszűrődő személyiség az, ami különösen fontos szempont számomra.
Végezetül annyit kérdeznék, hogy van-e olyan dolog az életedben, amit mindig ott lappangott benned, de inkább más irányba mentél tovább? Amit még szeretnél kibontakoztatni, ha lehetőséged van rá?
Nyolc évig zongoráztam. A zene nagyon fontos volt nekem, illetve az is, csak most éppen nem ez dominál az életemben. Időnként búvópatakként előtör belőlem, hogy milyen jó lenne vele komolyabban is foglalkozni, de még nem tudom a mikéntjét, hiszen ez még hosszú tanulást igényelne, és komolyan kellene vele foglalkozni. Úgy gondolom tehát, hogy ez még egy ki nem használtm érték, meglátjuk, hogy mi lesz vele.
Itt olvashatsz a pályázatról! »
Ha te is szeretnéd megvalósítani magad, jelentkezz a Magnum Nő pályázatra a www.magnumno.hu oldalon!
 |
| Pályázz! |
