Miért akar minden nõ gyereket…?!

Gáborral évek óta nem találkoztunk. Kérdem, mi van Jutkával, akivel olyan jól megvoltak. Ki-ki nevelte a saját gyerekeit, tudom meg, Gábor is a két lányát, Jutka is a sajátját, és tiszteletben tartották egymás életterét. „Csak aztán jött egy fiatal versenyző” – mondja mosolyogva. „És beköltözött hozzád?” Bólogat. Jól megvannak, nagy szerelemben, mondja. Csak hát a nő harmincéves. „És gyereket akar, ugye?” Gábor arca elkomorul: „Igen.”
Szokványos történet manapság – idősebb férfi, aki megjárta a hadak útját, és nyugalomra vágyik:
– Tudod, nekem már nem mindegy, melyik csészéből iszom a kávémat – árnyalja a képet Gábor. – És végre szeretnék egy kicsit magamnak élni, szeretni, és élvezni, hogy szeretnek.
A történet másik fele is szokványos: harmincas nő, akinek megállíthatatlanul ketyeg a biológiai órája, és gyereket, családot szeretne.
Nem mondok Gábornak semmit, de tudom, mi következik. Pedig nem vagyok jósnő. De hát, ilyenek vagyunk, mi nők, és ők, férfiak. A magunk vágyainak és biológiai programjainak engedelmeskedünk, és ezen az úton néha találkozunk, és együtt haladunk, máskor pedig elválunk.

Történeteinket az élet írta, és a Nők Lapja május 23-án megjelenő számában olvashatjátok őket!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Édes keserves kettes »  • Gyerekekről gyereknapon » • Kismamaként is szépülj, de okosan! » • Túl az Óperencián » • Nyíltan és örökbe » • Indián kerestetik » • Napfényes levesek » • A bölény most egy lábon áll »