Aktuális

Túl az Óperencián

Kiderült, hogy itt semmi nem úgy van, ahogy eddigi életünkben megszoktuk. Barranquillában éjjel háromkor is nyitva van a Compadre, és hiába van éjszaka, a forró pastelitóból ott van mind a hatféle.




És Juan Carlos is ott van, és mosolyog, ahogy tegnap is. És minden utcasarkon táncolnak… De ezen már nem csodálkoztunk…
– Oda el kell jönnöd! – mondta a barátom, és Nestor levelét tolta az orrom elé.
– Február negyedikén indulunk, márciusban jövünk haza… Karnevál lesz és nyár…! Nézd meg a térképet, hol van Barranquilla, könyörgöm!
Megnéztem. Barranquilla a világ másik végén van, Kolumbiának abban a csücskében, ahol a Csendes-óceán és a Karib-tenger találkozik. Ennél messzebbre már nem mehetünk…
Elöljáróban csak annyit, ha nem utazom el, nem tudom meg, mi az, visszafiatalodni, mondjuk, tizenöt évet, nem értem meg a tánc igazi misztériumát, és nem találok rá arra a világra, amelyben a Száz év magány született… Azazhogy, ahol az idén nyolcvanéves Gabriel García Márquez született és élt… És most már azt is értem, hogy ez az öreg karibi miért ment sárga zakóban a Nobel-díj átadására… Hogy honnan vette a hőseit, akik hihetetlen módon éltek egy hihetetlen világban.

Az első részt a Nők Lapja május 23-án megjelenő számában olvashatjátok!





Még több az e heti Nők Lapjából:




• Édes keserves kettes » 
• Gyerekekről gyereknapon »
• Kismamaként is szépülj, de okosan! »
• Miért akar minden nő gyereket? »
• Nyíltan és örökbe »
• Indián kerestetik »
• Napfényes levesek »
• A bölény most egy lábon áll » 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top