Álruhás riporter a közértben

A pultban állok, és elszánt harcot vívok azért, hogy meg tudjam különböztetni a zalait, a csabait és társait. Közelebbi ismeretségbe kerülök a szeletelőgéppel. Kesztyűben szeletelek, eleinte körülbelül olyan tempóban, mintha valami művészeti remek alkotásába kezdtem volna, aztán felgyorsulok. Csak az a baj, hogy nagyon csúnyán vágok: a párizsi elveszíti formáját, cafat lóg rajta, még van mit tanulnom. Az ujjam megmarad – Gabi szerint ők már többször belevágtak a géppel a kezükbe, ez „szakmai ártalom”. Közben megérkezik Vera, a másik alkalmazott, aki megállapodásban van Gabival: váltva, egyikük hajnalban kezd, és a másik ilyenkor ráér nyolc óra felé beérni. Ő is helyes, huszonéves. Cigivel kezdi a napot, és elmeséli Gabinak, hogy az előző délutáni műszaknál hiány volt a kasszában, az alkalmazottaknak kellett betenni az ezerhatszáz forintot.
– Remélem, nem lesz leltárhiány, mert akkor ebben a hónapban lőttek a műszakpótlékunknak – sóhajt Gabi, és elmeséli: esténként gyakran megesik, hogy nagyobb csoportok jönnek be együtt, és elemelnek egy-egy üveg italt vagy csokoládét.
Vera megkér, hogy tegyek rendet a tejtermékek között. „Rotáljak”, vagyis: tegyem előre azokat a kefíreket, tejfölöket és előre csomagolt sajtokat a hűtőpultban, amelyek hamarosan lejárnak. Vigyék azokat a vevők, és ne azokat a termékeket, amelyek tovább megőrzik a szavatosságukat.
– Átcímkézitek az árukat? – kérdezem.

Az előzmények és a folytatás, vagyis a teljes riport a Nők Lapja május 30-án megjelenő számában olvasható.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Tökös kis falatok » • Az egykori állami gondozott ma sorstársain segít » • Gaál Noémi legszívesebben kánikulát jósol » • Várakozó állásponton » • 4 utazási betegség 4 természetes gyógymódja » • Mennyi az ideális nyaralás? » • Találkozás egy indiánnal » • Álruhás riporter a közértben » • A nyár “igent” ígér »