 |
| Dr. Kopp Mária |
Nem tudom, mit tehetnék írja egy elkeseredett feleség a férjem egyre rosszkedvűbb, már alig beszél, azt mondja, örül, ha egy kis nyugta van. De azt látom, hogy nincs nyugta még otthon sem. Utálja a főnökét, az is őt, de muszáj mindent megtenni neki, mert ötvenévesen hol találna másik munkát?…
Ez csak egy a sok szorongásból, féltésből, tanácstalanságból íródott levél közül. Aztán megérkezett Arany Ágnes elektronikus levele és benne az ajánlat: ő szívesen vállalja, hogy Mentsük meg a férfiakat! címmel internetes oldalt szerkeszt, olyat, ami egy alakuló mozgalom szervezője, fóruma lehetne.
Este olvastam a cikket, és nem hagyott nyugodni. Különösen a finn nők példája ragadott meg, akik mozgalmat szerveztek, tüntettek. Valamit ki kellene találni, gondolkodtam, hiszen az édesapám is érintett volt, a párom negyvenhárom éves, és van egy tizenhárom éves fiam… Másnap írtam egy székesfehérvári webfejlesztő cég tulajdonosának, aki jó ismerősöm, őt kértem meg, hogy foglalja le a domainnevet (www.mentsukmegaferfiakat.hu), és segítsen egy olyan oldalt létrehozni az interneten, ahová minden nő elküldhetné a kérdéseit, leírhatná, hogy ő mit tud tenni, hogyan változtatott a párja életén, és ahol önismereti képzések, segítő technikák tárháza lenne található. Közben kiderült, hogy a webfejlesztő fiatalember édesapját két nappal korábban temették. Ötvenöt éves volt Így hát ő mindent megtett, hogy segítsen, tudta, milyen fontos ügyről van szó.
Nőmozgalom a férfiakért
Mire ezt az írást olvassátok, már megtalálható az interneten www.mentsukmegaferfiakat.hu oldal, de, hogy mivé fejlődik, az már nem az elindítón múlik. A mozgalom amúgy itt nem áll, nem állhat meg. Egyrészt azért sem, mert sok helyen még nem természetes az internetes információk beszerzése, és azért sem, mert a lényeg éppen az: mindenki tegye hozzá a magáét, szerveződjenek közösségek, legyen képviselete ennek a kérdésnek. Mert vannak olyan lehetőségek, amelyek a családon belül elérhetők, rajtunk múlnak, de az például, hogy miféle szabad rablást enged meg az állam a munkáltatóknak, ha a munkavállalók munkaidejéről, emberi jogairól, kiszolgáltatottságáról, méltóságáról, testi-lelki egészségéről van szó, nos, ez már nem magánügy. Ezek olyan kérdések, amelyek nem ötleteket, hanem összefogást és kiállást igényelnek. Talán az internetes oldal erre is megfelelő fórum lehet.
 |
Ezt az oldalt közvetítőnek gondolom, hídnak, amelyen keresztül elérhetik egymást és fontos információkat a nők. Lehet, hogy valaki arról ír majd, hogy összefogtak egy kisvárosban az asszonyok, horgászversenyt írtak ki, vagy kispályás focibajnokságot, ők léptek először, a nehezebben mozduló férfiak helyett mondja Arany Ágnes. Lenne, aki arról írna, hogyan érte el a férjénél, hogy változtasson valamilyen rossz szokásán, lennének életmódváltáshoz ajánlott tudnivalók. Egyébként megdöbbentő volt, hogy amint elmondtam a riasztó adatokat az ismerősöknek, mindenki megdöbbent, nem is értette, hogy ez hogyan lehetséges. Azt, hogy ez a mozgalom, vagy ez a honlap nem kellene, nem jó ötlet, nem hallottam senkitől. Elgondolkodtató, hogy negyven év alatt mi minden változott körülöttünk, milyen hatalmas a fejlődés. És akkor éppen ebben a nagyon fontos kérdésben, hatalmas a hanyatlás. Ott tartunk, ahol 1930-ban!
 |
| Balog Piroska |
Jó, de mit szólnak mindehhez a férfiak? kérdezhetitek, és én is ezt kérdeztem, hiszen a férfiak korai halálozásának éppen az az egyik mélyen meghúzódó oka, hogy az erősebb nem képviselői sokkal nehezebben tűrik a tartós stresszt, kevésbé képesek segítő technikák alkalmazására, és kevéssé hajlamosak elismerni azt, hogy egyáltalán segítségre lehet szükségük.
Érdekes módon mindkét beszélgetőtársam a Bazi nagy görög lagzi című vígjáték egy jelenetét idézte. Azt a jelenetet, amikor az anya úgy vezeti elő lánya problémáját a férjének, hogy az csakis a már előre kitalált megoldásra jusson. Így a férfibüszkeségen sem esik csorba, és mégis az történik, amit ők ketten akarnak, mert a férfi a fej, de a nő a nyak!
Nagyon sokat tehet egy nő a férje testi és lelki egészségéért szögezi le Balog Piroska klinikai szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem tanársegéde. Abban, hogy mi kerül a család asztalára, hányszor esznek, gyümölcsöt, zöldséget, milyen ízeket szoknak meg, ezekben a nőnek komoly szerepe van. De gondoljunk csak a dohányzásra, ahol a nő maga is lehet példa, azzal, hogy ő szokik le először. Aztán be lehet vezetni kisebb-nagyobb megszorításokat, hogy a lakásban ne, az autóban ne, és így tovább. Egy nő ráveheti a férjét, hogy együtt járjanak el futni vagy biciklizni, nyugodtan közvetítheti ezt a kérést úgy, hogy nekem segítesz, ha eljössz velem. És ez igaz is, hiszen együtt könnyebb. Tudomásul kell venni, hogy a férfiak nem szeretik, ha diagnosztizálják őket, ha gyengének, betegnek, segítségre szorulónak látjuk őket. Ha erről beszélünk velük, vigyáznunk kell az önbecsülésükre, önbizalmukra, nem harcolni kell velük és legyőzni őket, az nem jó stratégia. Inkább arra kell utalni, hogy ki, mitől erős, és hogy ha valaki segítséget képes kérni, az nem a gyengeségét, inkább az erejét bizonyítja.
A nők szerepe rendkívül jelentős a bajok felismerésében, hiszen érzékenyebbek a saját hangulatváltozásaikra és a párjukéra is.
Tudni kell, hogy egy párkapcsolaton belül a felek viselkedése nem független a másiktól, és ha csak az egyikük változtat, már az megváltoztatja a másikuk viselkedését is magyarázza Balog Piroska. Ez azért fontos, mert ha egy nő érzékeli, hogy a párjának külső segítségre, például pszichológusra volna szüksége, hogy a benne lévő feszültséget fel tudja oldani, de a férfi erről hallani sem akar, az is jó megoldás, ha a nő fordul szakemberhez. Ott ugyanis kaphat olyan segítséget, megtanulhat olyan technikát, amelyet beépíthet a kapcsolatukba, és ő válik segítővé. És arról se feledkezzünk el, hogy a nő a saját értékrendjével meghatározza a mellette élő férfi értékrendjét is. Ha a nőnek a belső értékek, az egészség, a családi harmónia, az emberi kapcsolatok a fontosabbak, akkor a férfi is értéknek találja ezeket, és kevesebb eséllyel törekszik a külső értékek (státusz, nagy jövedelem, nagy autó, külső megjelenés) felé.
Balog Piroska elmondta, hogy egy nagy nemzetközi kutatás során ötvenkét országra kiterjedő felmérést készítettek a szív- és érrendszeri megbetegedések fő kockázati tényezőiről. Kiderült, hogy a különböző földrajzi, kulturális és etnikai környezetben ugyanazon kilenc ok határozza meg alapvetően ezeket a megbetegedéseket: a dohányzás, a kóros lipidértékek (magas vérzsírszint a helytelen táplálkozás miatt), a pszichoszociális stressz (családi, társadalmi és munkahelyi légkör), a hasi elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a napi zöldség- gyümölcs fogyasztás hiánya, és meglepő módon a rendszeres, de kismértékű alkoholfogyasztás hiánya, valamint a rendszeres sport hiánya. Még valami kiderült a felmérésből. Az, hogy mind a kilenc tényező módosítható és kezelhető.
A nőknek azt kell megérteniük és megértetniük, hogy sokkal több múlik rajtunk, mint gondolnánk. Lehet, hogy az állásunkat, a főnökünket, a szomszédunkat, a gyerek osztályfőnökét, a kormányt, a többi autóst nem tudjuk megváltoztatni, de a saját szokásainkon igenis képesek vagyunk változtatni!
(A témára hamarosan visszatérünk, utánajárunk, mit gondolnak minderről maguk az érintettek: a férfiak.)
