A lányom szerelmes az apjába. Nagy közhely, mi? De mit csináljak, ha tényleg így van? Szerelmi viszonyuk akkor pecsételődött meg, amikor a gyomorgyenge Alex még azt is megbocsátotta, hogy Lola belekakilt a fürdővízbe. Tudtam, hogy akkor, ott, sorsom megpecsételődött. Be kell érnem az ezüstéremmel. És el kell fogadnom, hogy este hat és hét között nincs rám szükség. Abban az ágyon viháncolós órában én legfeljebb a konyhából nézhetem sóvárogva a légyottot.
Pszichológia-tankönyv, első lecke. Az apa-lánya viszony. Mindent meghatároz. Nálam sokkal okosabbaktól tudjuk, hogy ha kettejük között nem stimmel valami, az egy életre megpecsételhet sorsokat. Örökre elronthat lelki békét, és megsebezhet szellemet. Nem lehet véletlen, hogy depressziós, mániás, skizofrén betegeknél a szakember azonnal visszanyúl a gyermekkorba. Hát, Lolámnak, úgy néz ki, ilyesmire nem lesz gondja. Kétnapos kora óra az apja cinkosa, legfőbb bizalmasa és tettestársa. És ahogy cseperedik, egyre egyértelműbbek lesznek a szerepek. A jó zsaru meg a rossz zsaru. Na és a piti bűnöző. Eltörtem a mama szemüvegét (megint). Kaphatok egy túrórudit? kérdi szavak nélkül a kis garázda. Mit mond ilyenkor a felelősségteljes édesanya, a rossz zsaru szerepében? Hát azt, hogy Nem, kislányom, most nem. Nemsokára vacsora, és tízóraira már kaptál egy felet. A jó zsaru, alias Papa, ellenben gondolkodás nélkül föláll, és indul a hűtő felé. Hát alaposan leegyszerűsítve ez a különbség.
Hát így állunk most, kedves Olvasók. A lányom kegyeiért folytatott harcban sorozatban veszítem a csatákat. De nem adom föl, a háború megnyerésére még látok esélyt. Egyébként is, az egész küzdelemről hajlamos vagyok megfeledkezni, amikor meglátom kettejüket az utcán, ahogy kézen fogva araszolnak hazafelé. Hátulról pontosan ugyanúgy néznek ki, csak az egyik kicsi, a másik nagy, az egyik pocakos, a másik vékony, az egyiknek alig van haja, a másik pedig kócos. De ugyanúgy szétdobálják a lábfejüket járás közben, és mindkettejüket ugyanúgy érdekli a ház előtt parkoló özönvíz előtti Simson motor. Aztán amikor motornézés közben beérem őket, a két csibész arca egyformán ragyog föl. Közrefognak, és egy-egy nagy cuppanós puszit nyomnak a két orcámra. Őszintén, lehet rájuk haragudni?