Kivéve azokat, akik elolvassák a Nők Lapja hét témája rovatában megjelenő összeállításunkat, mert ők aztán mindent megtudnak, amit tudni érdemes!
Például, hogy…
Nagy Lin több mint harminc éve él Magyarországon, sikeres üzletasszony. Első férjével jött hozzánk, akitől hamar elvált, a második férje is magyar.
Otthon újságíró voltam, a helyi pártszervezet propaganda főosztályán dolgoztam. Nem voltam párttag, de már éppen be akartak léptetni, amikor eljöttem. Ideérkezve nagyon meglepődtem, azt hittem ugyanis, hogy a szocialista országok egyformák, ehhez képest itt olyan filmeket lehetett látni, hogy el sem hittem. A válás után azt is megtapasztaltam, milyen segítőkészek a magyarok. Állást, albérletet, még különmunkát is segítettek találni. Ezzel nincs is baj, amit hiányolok, az az együttműködés képessége, az összefogás. Ez nem az én dolgom, mondják, csinálja ő, pedig együtt sokkal könnyebb lenne. A kínaiaktól megtanulhatnák a kitartást is. Ha egy kínai akar valamit, már az elején belekalkulálja, hogy nehézségekkel járhat, nem lázadozik miattuk, nem adja fel.
A kínaiak odavannak a külföldi gyerekekért magyarázza Sanghajból nevetve a telefonban Hajbáné Nagy Judit, aki családjával 1997 óta él Kínában , porcelánbabának nevezik őket, és rettentően büszkék arra, ha személyesen ismerhetnek, mondjuk, egy magyar famíliát – mi például ezért kerülhettünk a lányaimmal az itteni Kismama címlapjára. Ha egy parkban sétálunk a gyerekekkel, rögtön odajönnek, fotóznak, beszélgetnek. Éttermekben sosem gond, ha a kicsikkel megyünk, azonnal elkezdik őket szórakoztatni, és abból sem csinálnak problémát, ha véletlenül eltörnek egy poharat. Az pedig, ha egy külföldi kisgyerek kínai ruhát visel, és beszél pár szót kínaiul, számukra maga a szenzáció! Annak is köszönhetjük a népszerűségünket, hogy izgalmas számukra az az önkéntes munka, amelyet az itteni diplomáciai testület hozzátartozóival végzek. Az effajta jótékonyságnak náluk nincsenek nagy hagyományai, így az utóbbi öt hónapban négy napilap is megkereste egyesületünket. Nem unalmas kártyapartikat szervezünk, hanem négyezer fős rendezvényeket, amelyek bevételéből a sanghaji, illetve a Jangce folyó deltájában élő nőket és gyerekeket segítjük. Bár néha kemény akadályokba ütközünk, a kínaiak évről évre jobban elfogadják, hogy szeretnénk valamit visszaadni annak az országnak, amelyben élünk
A teljes összeállítást, még sok-sok kínai és magyar megszólalóval a Nők Lapja június 13-án megjelenő számában olvashatjátok!