 |
Alig pár hete bandáztam egy jót a pesti srácokkal
Szerettem őket is hallgatni, figyelni
Jó volt látni a nagy, szabadságba húzó szívüket, érezni azt a széles nyitottságot amely bár pillanatokra összezár már, ahogy közeledik a felnőttség -, az egybetartást. Fejbevágott viszont a szó, amivel szinte mindannyian jellemezték a világot: szar. Egy idézettel akartam most kezdeni, egy városi fiútól a faluról. De csapok a homlokomra: én is épp ezt gondoltam akkoriban, lázongóan, magatartásból kettesen, tizenévesen, nagyvárosian
Hogy falun megőrülnék. Hogy falun megáll az élet, és ahol áll az élet, ott mozdulatlanok az emberek is, a mozdulatlanság pedig maga a halál
Azt hittem én is, mindent tudok, pedig semmit sem tudtam. És most találomra böktem a térképen
Nyugat- Magyarország, ezerfős település a határ mellett. Köztudattan az ország fejlettebb régiója. Vámosszabadi. Falunap van. A helyi tinikkel szívjuk a friss, dalos levegőt, a kultúr tövében. Gondolkodunk, életről, szerelemről, örömről, jövőről, családról, félelemről, boldogságról
Ugyanarról, mint néhány hete a budapesti srácokkal
(Jövő héten folytatjuk riportsorozatunkat a kamaszokról.)
A teljes riportot a Nők Lapja június 20-án megjelenő Nők Lapjában olvashatjátok!
Még több az e heti Nők Lapjából:
Varnus Xavér, aki mindenkit ismer »
Angyalka olykor bemos »
Ki a te szexgurud? »
Nekünk írták, Darvas Ivánról írták »
Fantasztikus regény a falusi papnőtől »
Pirulák, receptek, remények »
Tinik a városon kívül »
És színre lép az ellenállhatatlan újkrumpli »
Egyiptomban mosolyogni kell » |
