Mire vágyik a férfi, és mire a nõ?

Ha jól meggondolom, a párkapcsolatokkal (házasságokkal) foglalkozó olvasói levelek két nagy csoportra oszthatók. Az egyik arról szól, hogy az írója végre-valahára nyugalomra, megállapodásra – beteljesült, törvényesített szerelemre – vágyik, miközben a párja (általában a férfi) nem akarja magát lekötni, képtelen megállapodni. A másik pedig arról, hogy fojtogat a nyugalom és a megállapodottság. Ez utóbbi típusból idemásolok egy friss példát. „Még csak harmincnégy éves vagyok, de úgy élek a férjemmel, mintha hatvannégy lennék. Sokat dolgozunk, én munka után elmegyek a kislányunkért az óvodába, fél hat körül érek haza, hat óra tájt befut a férjem. Vacsora, tévé (ő megissza a sörét, ettől elálmosodik), este tíz körül lefekszünk. A múlt héten vett egy kicsi tévét is, és betette a hálószobába. Tehát a tévézés éjszaka is folytatódik. Én ettől az egyformaságtól megőrülök, ő viszont azt mondja, hogy nem lehet kibírni a szüntelen elégedetlenségemet, és próbáljak meg örülni annak, ami van! Közben én gyakran gondolok arra, hogy össze kellene törnöm a lakásban található televíziókat…”

– Az általad idézett levél pontosan mutatja, hogy mi emberek – férfiak és nők – két dologra vágyunk mindenekfelett: kalandra és biztonságra – magyarázza Szvetelszky Zsuzsa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. – Ellentmondónak látszó fogalmak, mégis összefüggenek egymással. Kezdjük a nőkkel! Igen, mi biztonságra vágyunk (harminc körül szinte mindenkire jellemző ez), ám ha megvan a biztonság, akkor a hozzánk tartozó férfitól elvárjuk, hogy ez az állapot ne legyen unalmas, azaz csempésszen bele kalandosságot is. Történjen valami! Hiszen a biztonság nem egyformaságot jelent. Harmónia akkor jön létre, ha van sírás és nevetés, nyár és tél, hideg és meleg, egyszer kopp, máskor hopp. Ezekből az ellentétekből jöhet létre egy számunkra kellemes egység, amelyet sokan boldogságnak neveznek. Miközben a férfiak – még azok is, akik a felületes szemlélő számára unalmasnak látszanak – kalandokra vágynak. Gyorsan tegyük hozzá, hogy biztonságos kalandokra! Mit jelent ez? A férfi általában el akar jutni a Holdra, fel akar fedezni új kontinenseket, győzni akar a csatákban, valamiben első akar lenni, de közben nagyon fontos számára, hogy a nő teremtsen mindehhez biztonságos hátteret. Azaz kaland és biztonság legyen egyensúlyban! Egyszóval: a nők kalandos biztonságra, a férfiak pedig biztonságos kalandokra vágynak!





– Eszembe jut erről egy győri riportalanyom, aki azt mesélte, hogy a rendes-hűséges negyvenöt éves (már nem lobogóan fiatal) férje „megőrült”. Ott akarja hagyni az állását – vagy kivenne fizetés nélküli szabadságot –, hogy legalább fél évre elmehessen Ausztriába, ahol fel szeretné kutatni az osztrák őseit. Ez a vágya szinte mániává vált! Közben tőle azt várja, hogy nyugodtan dolgozzon tovább, a tartalékokból meg a keresetéből tartsa el a fiukat, és várja haza.

– És a kapcsolatuk valószínűleg akkor marad jó, ha a feleség őrzi a biztonságos hátteret, míg a férfi átéli e régóta dédelgetett kalandját – mondja Zsuzsa, majd töprengve folytatja. – Tovább élünk, mint az előző generációk. Mondjuk, nyolcvan évbe – nő és férfi számára egyaránt – többféle kaland fér bele. Biztosan hallottál már olyanokról, akik sikeressé váltak a szakmájukban, aztán hirtelen váltottak. Buddhista szerzetesnek álltak, festeni vagy írni kezdtek, néhány sikeres üzletasszony kifejezetten nőies foglalkozásokhoz – gyöngyfűzés, szociálpedagógia – kanyarodott vissza.

A teljes cikket a Nők Lapja június 27-én megjelenő számában olvashatjátok!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Örököltem, vállaltam » • Csákányi Eszter és a kék neon óra » • Jónás Brigitta naplója » • A Repülős Gizi-legenda » • Egy napom állatgondozóként » • Botrányhős a boltban » • Receptek kismamáknak » • Palya Beával Delfinországban »