Utál a sógornõm

Kedves Soma!

Férjemmel 4 éve vagyunk házasok, ikreink révén három gyermekünk van. Sógornőm 8 évvel fiatalabb, ő is családanya már, de engem nem tud elfogadni! Eleinte a húgomnak tekintettem, ruhákat adtam neki, a gyerekeinek is. Majd az irigység, féltékenység, pénz megölte a kapcsolatot! Sérelmezte, hogy anyósomék miért hozzánk jönnek többet, miért a mi gyerekeinkre vigyáznak többet, miért őket szeretik jobban??? Ami a kívülálló számára sem volt így, egyszerűen látták, hogy jobban rászorulunk a segítségre. Ebből adódóan elkezdett engem támadni! Nem a szüleit, nem a bátyját, engem…

Most olyan szinten vagyunk, hogy a családi összejöveteleken én nem vehetek részt, és értsem meg, sajnos a lányuk nem tud elviselni… Ami a fő problémám, hogy a férjem viszont elmegy!!! Nem az hiányzik, hogy én nem kapok ebédet, hanem az, hogy a férjem nem áll ki mellettem. Úgy gondolom, neki sem kellene elmenni, hátha anyósomék kapcsolnának, hogy ez így nem jó. De sajnos nem ért meg. Szerinted mi a helyes? Mit tegyek?

Köszönettel: hullafáradt anyuka






Kedves anyuka!

Megértelek, ez valóban kemény helyzet. Az élet ezen nehéz próbáit joggal hívják úgy, hogy „beavatás”. Te a szeretet gyakorlásának egy nagyon komoly próbatételét kaptad most. Az, hogy a sógornőd rád féltékeny, szerintem nem a te személyed ellen irányul, hanem egy testvérféltékenységnek lettél az áldozata. Bizonyára bárki lenne a te helyedben, ezt élné meg. Tehát alapvetően könnyíts magadon azzal, hogy tudatosítsd, hogy ez nem konkrétan ellened irányuló érzelem, hanem a sógornőd alapvető lelki sérelmeiről van szó, ami most rajtad csapódik le. Nem tudom, mennyit tudsz alapvetően az érzelmeiről, vajon miért érezheti azt, hogy a szülei a fiukat – és annak családját – jobban szeretik, mint őt?

Igen nagy sérülés, kisebbrendűségi érzés és önbizalomhiány lehet a lelkében, hogy most ilyen torz helyzetet produkál. És az még „hagyján”, hogy ő, de még a férjed és a szülei is belemennek ebbe a helyzetbe… Mintha így akarnák kompenzálni a sérelmeket, amik most úgy jöttek ki, hogy rajtad mint „kívülállón” csapódnak le. Gondold végig ezt az egész családdinamikát! Van két testvér, normális esetben örülnek annak, ha a szüleik segítenek rajtuk, és természetesnek is tartják, hogy annak segítsenek, aki jobban rászorul. Akik szeretik egymást, annak örülnek, ha a másik minél jobban tud boldogulni a világban. Ha pedig egy felnőtt ember – a sógornőd – anyaként még ott tart, hogy a szülei szeretetét méricskéli, anyagi visszajelzésekben hasonlítgatja a testvérével, az számomra egyértelműen azt jelzi, hogy ezen a területen ő sérült.

Az, hogy te nem jelenhetsz meg a családi együttléteken, olyan, mintha ezzel kompenzálnák a lányuk felé az eddig elkövetett hibáikat. Tehát te ezáltal egyfajta „áldozati bárány” szerepét töltöd be. Mintha jogosan éreznék azt a szülők, hogy igen, valamivel most ki kell engesztelni a lányunkat. Csakhogy sajnos nem jó „engesztelési módszert” választottak ki. Ezáltal te vezekelsz az ő hibáik miatt. És ebbe a helyzetbe most ők mindannyian belementek. Ezzel nemhogy nem lesz megoldva a probléma, hanem újabbakat teremtenek a család számára.

Nyilván kell hogy valami alapja, oka legyen annak, hogy a sógornőd ezeket az érzéseket produkálja. Ezek ok nélkül nem jönnek. És most ez olyan, mintha a te büntetéseddel akarnák kiváltani a hibájukat. Az, hogy nem hívnak el téged, azzal aláírják azt, hogy „igen, a fiunk többet kapott, ezért most bűnhődnie kell, hogy a dolog kiegyenlítődjön”. Csakhogy ezzel téged büntetnek, de karmikusan leginkább saját magukat. És hogy te mit tehetsz ebben a beteg helyzetben?

Én azt gondolom, mindig, minden esetben csakis a szeretet lehet az egyetlen út. És most hadd idézzek neked Pál apostol leveléből, amit a korinthusbeliekhez írt (13. A szeretet dicsérete). „A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elvisel, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.”
Komoly szavak ezek, elgondolkodhatunk azon, hogy valaha is gyakoroltuk-e bármely embertársunkkal a szeretet ezen magas fokát? Tehát ha szereted a férjed, akkor meg kell hogy értsd, hogy ebben az elfojtott, sértett, zavaros érzelmekkel teli családi miliőben ő most nem érzi azt, hogy neki kellene kiborítani a bilit. De abban igazad van, hogy neki, mint férjnek és apának, ki kellene állnia a családja mellett, és nem úgy csinálnia, mintha te, az „áldozati bárány”, egy tőle és egyáltalán a családtól különálló rész lennél. De valamiért ő most erre képes. Persze mindenkit meg lehet érteni, de én a te helyedben, szeretetből, kedvesen, indulatok nélkül és őszintén mindenképpen beszélnék az érzelmeimről úgy a férjemnek, mint a szülőknek és a sógornőnek. Szép szóval, elmondva, hogy te mit élsz meg. Hogy képzeljék el magukat a helyedben! Kérdezd meg, hogy ők mit tennének a helyedben, hogy visszaálljon a családi béke, ami mindannyiótoké.

Ne légy konfliktuskerülő, teremtsd meg a lehetőségét annak, hogy négyszemközt mindegyikükkel elbeszélgethess! Nem támadóan, indulj ki az ő megértésükből. Valami gáz lehet köztük, különben nem adódna ez az egész zavaros helyzet. De neked nem kell a mások „hátizsákját” vinned! Valamiért bekerültél a családba mint segítő, hát válj is azzá! Ez most nagyon komoly feladat – és egyben fejlődési lehetőség – neked! Csak úgy fogod tudni megtenni – nem kis – feladatod, ha mindegyiküket elfogadod és megérted. Szerintem alapvetően minden ember jó – hisz Istentől való –, amitől eltorzulnak, tehát iriggyé, rosszindulatúvá, zsugorivá, ellenségeskedővé stb. válnak, az az, hogy sérült a lelkük. Adott fontos ponton nem kaptak elég szeretetet, ősbizalmat, és még nem nőttek föl oda, hogy ezt felismerjék, és visszaépítsék magukban.





Hát szedd össze a bölcsességed és a benned levő erőket, hogy segíthess nekik! Nagyon fontos, mert ők a családod! A férjed, aki a gyermekeid apja, a szüleik és a testvére. Sokszor ajánlottam már a Hellinger-terápiát, hát ha valakinek, akkor most neked nagyon! Nem fogok most hosszan írni erről, ha érdekel, olvasd el Thomas Schafer: Ami a lelket megbetegíti és meggyógyítja című könyvét (Bioenergetic Kiadó). Viszont annyit elmondok erről a módszerről, hogy a lényege, hogy a család egy sokkal szorosabb energetikai egység, mint hinnénk. Össze vagyunk egymással kötve, és mindenki mindenkire kihat. A család akaratlanul is sorsközösségben él. A terápia lényege az, hogy az embereket visszavezeti a szülő és a gyermek közötti hajdani szeretetbe, amely a „lázadás” előtt fennállt. (Lázadásnak nevezi a szeretet felbomlását.) Ő azt tűzte ki feladatául, hogy felhozza a tudatba ezeket a tudat alatti kötelékeket, és hogy az eredendő szeretetnek újra szabad folyást nyit. Ez nem csupán terápia, hanem a megbékélés szolgálata. És úgy látszik, ennek a családnak erre nagyon nagy szüksége lenne. Én a helyedben biztos elmennék egy Hellinger-terápiára. Ugyanis a te egyedüli részvételed az egész család energetikájára kihatással lenne. Elég egyetlen családtag részvétele egy ilyen terápián, hogy a teljes családdinamika megváltozzon. Én voltam már a testvérem problémájával (direkt azért mentem, hogy elsősorban rajta segítsek, bár nyilvánvaló volt számomra, hogy ezzel mindenkin a családban), és az elmúlt fél évben az ő problémája teljesen meg is oldódott.

Neked lehetőséged lenne arra, hogy a sógornődön segíts, ami a teljes családdinamikát megváltoztathatná. Tudom, hogy nehéz kisgyermekek mellől egy anyának kimozdulnia, de ha igazán eltökéled magad, biztos vagyok benne, hogy sikerül egy hétvégét megteremteni magadnak, mindannyiótok érdekében. Nincs más, mint a megértés, elfogadás és konstruktív cselekvés! És még valamit elmondok. Ha érzem, hogy valaki olyasvalaki engem nem szeret, ami az életem adott helyzeteiben gátol engem, akkor magam elé képzelem az illetőt, és elképzelem, hogy melegség, fény árad a szívébe, hogy nyílik a szívcsakrája (energiaközpontja), és nyílik benne az irántam való szeretet. És persze én is megszeretgetem őt… Nekem ez mindig bevált.

Hajrá, anyuka, nagy feladat előtt állsz, de hidd el, ha bízol magadban, és kéred a segítséget, meg is kapod, és sikerülni fog! Biztos, hogy nem kéthetes folyamat, de ha beérik a gyümölcse, hatalmas áldás lesz mindannyiótoknak, te pedig nagyon sokat fejlődsz közben! Kívánok hozzá sok-sok erőt, türelmet, éberséget, bölcsességet!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! »