Aktuális

Az élet bölcsõje, a víz

Teremt és rombol. Éltet és öl. Megnyugvást ad és borzongató ijedelmet szül. Ölébe simulunk, és levegõ után kapkodva menekülünk a szorításából. Szomjazzuk… Piszkítjuk. Pazaroljuk.




Dunai lány vagyok. Még talán járni se tudtam. Nyári délutánokon a kavicsra ültettek, közvetlenül a víz mellé. Ott kúsztam, másztam. Néha elvitt a hullám. Észrevették, kihúztak. Talán ezért van, hogy nekem minden folyó balról jobbra folyik. Megzavarodom, ha nem így van. Ha a másik parton állok…
De lehetek bárhol, bármilyen időben. Vízparton mezítlábra vetkőzöm, és belegázolok a vízbe.
Nyár elején Zürichben jártam. A tó partján azt kérdi Ede, az alagútfúró mérnök, valahai szombathelyi fiú. Már apa, nagyapa, igazán megkomolyodhatna.

– Nem úszunk egyet?

– De, ússzunk!

Az első percben alig kaptam levegőt. Távolban a havasok. Tizenhat fokos a víz. Látszottak alján a kavicsok. A délután látott gleccserkert jutott eszembe, a jég csiszolta kőkút-öblök, bennük a víz gurigatta kőgörgetegek. Mint óriás ágyúgolyók… Hány millió évesek? Elfelejtettem…





Fújom a mondókát: „Víz, víz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, ott a szamár megissza…” Aztán eszembe jut a mese.
Történt, ami történt, egy királyfi tettei jutalmául három nádszálat kapott. De figyelmeztették:
– Csak ott vágd föl éles késeddel a nádszálakat, ahol víz van a közeledben!
Ám a királyfi kíváncsi volt módfelett. Megpihent egy erdőszélen, elővette az első nádszálat, fölmetszette. Hát, lássatok csodát, egy gyönyörű lány bukott ki belőle. Felsikolt:
– Vizet, vizet, mert mindjárt meghalok!
Kapott fűhöz-fához, de nem tudott vizet adni a királyfi. El is veszejtette a gyönyörű lányt. Így járt a második nádszállal is. Abból is szép lány feslett ki, annak se tudott inni adni.
Na, erős fogadalmat tett a királyfi. Addig ment, míg egy folyó partjára nem ért. Ott aztán elővette a harmadik nádszálat. Jó késével fölmetszette. Hát abból fordult ki a legislegszebb lány.
– Vizet, vizet, mert meghalok! – kiáltotta.
A királyfi megmerítette kalapját, megitatta a szép leányt. Hát az a víztől még szebb lett…
A mesék, rég tudjuk, igazat szólnak. Ennyire éltet minket a víz. A szomjúság veszedelmesebb, mint az éhség. Étel nélkül egy-két hetet bír ki az ember. Víz nélkül jó, ha két-három napot.

Azt mesélte az asszony, emlékszik a ringatózásra anyja hasában. Lebegett. Víz folyta körül, opálos fényű víz. Ült az ágyam szélén Juli madám, fogta a kezem, és emlékezett. Görcsölt a hasam, meg voltam ijedve.
– Ez az egész egy csoda. Ne félj… Ahogy ez ki van találva! „Olyan dolga van, mint az anyja hasában…” Ezt szokták mondani, nem? Odabent a magzatvíz, maga az ölelő biztonság. Az a kis lény szabadon mozog benne. Nagyjából úgy, ahogy mi mozgunk a vízben. Sós az a víz. Mint a könny. Meg mint a tenger. Magzatvíz és tenger. Az élet bölcsői. Fogd csak meg a hasad. Nem lesz semmi baj, a víz megóvja a babát mindentől, a nyomáskülönbségektől, a hőmérséklet-változásoktól, a kiszáradástól…
– Mennyi magzatvíz lehet most bennem? – mutattam a hasamra.
– Ez a harminchatodik hét… nagyjából egy-másfél liter. A terhesség alatt mindig több lesz, az utolsó négy héten viszont lassan csökken, a végére nagyjából egy liternyi marad. Az anyagcserével frissül; a mennyisége háromóránként, az összetétele nyolcóránként kicserélődik. Micsoda isteni üzem, látod? Mondom, ne félj, ki van találva…







Száraz nyarakon nálunk is előfordul öntözési tilalom, de Magyarország vízkészletekben még mindig a szerencsésebb országok közé tartozik. Venezuelában például ma drágább egy liter víz, mint egy liter benzin. Dr. Gayer József, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tanácsadója figyelmeztető adatokat sorol.
– A földgolyót kétharmad részben víz borítja, csak a maradék egyharmad szárazföld. Ennek a hatalmas vízmennyiségnek azonban csupán 2,5 százaléka az édesvíz, a többi tenger, óceán. Ráadásul ennek a kevés édesvíznek kétharmada dermedt állapotú: gleccser, hósapka, jégmező az örök tél birodalmában, főleg a Déli-sarkon.
– Magyarán szólva, alig van vizünk…
– S ami van, az is egyenetlen elosztásban. Észak- és Dél-Amerikában viszonylagos vízbőség van, Ázsia viszont túlnépesedett, ott egyre több embernek nem jut elegendő víz. A Közel-Kelet hasonló helyzetben van. Több mint nyolcvan országban már most súlyos vízhiány van, és a helyzet romlik, hisz a Föld lakóinak száma tovább nő. Becslések szerint 2050-ben a mai hat és félmilliárd helyett kilencmilliárdan leszünk. Az egy emberre jutó vízfogyasztás egyharmaddal csökkenni fog. Ma már nem jut ivóvízhez 1,2 milliárd ember. 2,4 milliárd pedig nélkülözi a higiéniás körülményeket, nem tud tisztálkodni például. A szennyezett ivóvíz négymillió ember halálát okozza, elsősorban gyerekekét.
– A tehetősebb országokban a pazarlásnak számos jele van…
– Amerikában, ötszáz liter vizet (!) fogyaszt egy ember egy nap alatt. Őrülten zuhanyoznak, esztelen a fogyasztás. Nálunk az országos adat százöt liter, míg a budapesti száznyolcvan…






Ez is sok, gondolom. Régi reflex, hogy fölszisszenek, ha valaki folyatja a csapot fogmosás közben. Vagy ha üresen zubog a zuhanyrózsából a víz, vagy ha folyó vízben mosogat… De a mosóport is nehéz szívvel adagolom…
Még megtudom, hogy van egy terv, 2015-ig jó állapotba akarják hozni Magyarországon a felszíni és a felszín alatti vízkészletet. Most volt, június 29-én a hagyományos Duna-nap, Esztergom városa volt a főrendező, sok színes program hívta fel a figyelmet a Duna védelmére. Épül a csepeli szennyvíztisztító, és él az együttműködés a Duna vízgyűjtője mentén élő országok között.
Önmérséklet és összefogás – ez segítene a vizeinknek is, mint annyi másnak.

A teljes összeállítást a Nők Lapja július 4-én megjelenő számában olvashatjátok!





Még több az e heti Nők Lapjából:





• Oroszlán Szonja: “Arra vágyom, hogy meglepjenek”! »
• Igyunk az egészségünkre! »
• Sztárok a Balaton bűvöletében »
• “Borzasztó Kétéves” »
• Kalandpark és Csodabogyó-barlang »
• Grillezzünk! »
• A Nagy Ásványvízteszt »
• Gyerekek a vízben » 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top