Alig két órával később, Tihany mesés félszigetén, lilába öltözött levendulamező üdvözöl. Vizet! kiáltanák a szomjazó bokrok, ha tudnák, s bennem visszhangzana, vizet, vizet, vizet!
Végre elérem a sajkodi strandot, belecsobbanok a huszonhét Celsius-fokos Balatonba. Fürdőzöm áltatom magam , amikor négy fiú terem mellettem. Nem tudok nem rájuk figyelni, úgy ordítanak, úgy káromkodnak. Hófehérek, horpadt mellűek, pattanásosak, de férfinak hiszik magukat. Kezükben fémdobozos olcsó sör meg cigi, sétálnak befelé, a derékig érő vízbe. Vannak tán már tizenhat évesek is, olyan nagyosak, tanárszidásban, káromkodásban lehetnének mai negyvenesek, de úszásban még a négyet sem verik ezt tőlük tudom, mert két trágárság között épp arról értekeznek, mi mindent csináltak az úszótáborokban, ahová őseik tanulni küldték őket.
Banyek! Kár, hogy ezt kihagytuk üvölti egyikük, s lelocsolja égő vállát.
Foglalkozzon a saját gyerekével!
Azért jó látni, hogy akadnak helyek, ahol a fürdőzők komolyan veszik a Vigyázat! Mély víz! Csak úszóknak! feliratú, kopott, rozsdás táblákat. Ilyen hely Hévíz. A világ második legnagyobb meleg vizű tavának mélysége több mint harmincnyolc és fél méter a forrásnál, tudom meg a polgármestertől, Vértes Árpádtól.
Ide nem is merészkednek be azok, akik nem veszik szabályosan a levegőt, képtelenek megtanulni úszni. Itt hatalmas fekete gumi keretezi az idős és a fiatal derekakat, komoly a felügyelet. Hévízen évek óta nem volt vízbefúlás büszkélkedik a polgármester, én meg azt mondom: ellentétben a sekély szabad strandokkal, amelyek évről évre szedik áldozataikat.
Ki a felelős? Kinek dolga a tanítás, kié a felügyelet? Kik azok, akik a vizek mellett, a vakáció idején felelnek az egészen kicsikért és a nagy, vagánykodó kamaszokért? A válasz egyértelmű: mindannyiunk felelőssége, de elsősorban a szülőké. Aki három fiúgyerekkel, minden nyári hétvégét a parton tölt, az csak tudja.
Vízimádók vagyunk. A füredi kemping a kedvencünk. A vakáció nálunk fürdés, úszás, vízisízés, vitorlázás. És nekem már a legkisebbet, Zalánt sem kell figyelmeztetnem a veszélyekre, mert tudja! Megtanulta! Mi megtanítottuk, bár még csupán három és fél éves. A nagyfiaimat, Tamást és Martint, már óvodás korukban vittem az uszodába, hogy mire iskolába kerülnek, biztosan mozogjanak a vízben. Nem is volt gondunk, remekül úsznak, minden úszásnemben, most egyedül mentek síelni. Nem féltem őket, tíz- és tizenhárom évesen olyan önfegyelmük van, hogy sok felnőtt megirigyelhetné mondja Léber Barbara divattervező.
Lézer Barbara divattervező |
Zalán mellette játszik a homokban, olykor beszalad a tóba, pancsol, alámerül, ismerkedik, barátkozik a hatalmas vízzel, de édesanyja le nem veszi róla a szemét. Odébb más a helyzet. Három mama összebújva hahotázik, téma az új, több tízezerért vásárolt fürdőruha, a három hónapos vadiúj mell, árral, orvos névvel, ajánlással. A négy, feltehetően hozzájuk tartózó gyerek öt perc alatt jó harminc méterrel ment beljebb a Balaton közepe felé. Nem figyelnek rájuk, nem izgulnak, pedig egyik sincs több öt-hat évesnél. Amikor a felelősségről kérdezem őket, először értetlenül néznek, majd fölháborodnak. Az egyik, a legátépítettebbnek tűnő trendi hozzám fordul.
Mit akar? No és mi köze hozzá? A maga gyereke? Húzzon el, és foglalkozzon azzal ha van! kiabál ingerülten, én csendesen mondom, van, meg, hogy öröm látnom, legalább a legapróbb karján sárgállik két karúszó. A nő vöröslik, karját felém, maga felé, majd ismét felém lendíti. Nem úszómozdulatok, állapítom meg, és meg sem állok a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság balatonfüredi őrsének biztonságos épületéig.
Az időjárás percek alatt változhat!
Az íves, tóra nyíló ablakban az őrsparancsnok, Mihály Tibor százados áll.
Kémleli a vizet, erősödik a szél magyarázza Ékes László zászlós, és invitál be az őrsre, melyhez a Balaton csaknem hatszáz négyzetkilométeréből durván száz felügyelete tartozik.
Ékes László vizimentősnek és Miklós Tibor rendőr századosnak hála, kevesebb a tragédia az északi parton |
Az almádi Wesselényi-strandtól a tihanyi révig, vagyis a keleti-medence északi oldala a mi területünk. Akad munka bőven, de nálunk szerencsére sem az idén, sem az elmúlt két évben nem történt tragédia. Sokat járőrözünk, figyelmeztetjük a fürdőzőket, fontosnak tarjuk a megelőzést. Jó, hogy hallgatnak ránk. Amikor másodfokú viharjelzés idején kiküldjük a csónakokat, a szörfösöket, illetve a fürdőzőket, szófogadóak. Az elmúlt évtizedek tragédiái az itt élőkben és a nyaralókban mély nyomokat hagytak. Mikor idekerültem, no meg utána is, átlagosan harminc életet követelt a Balaton. Az utóbbi években tíz körül stagnál, de egy is sok. Hogy kevesebben fulladnak a tóba, az a felvilágosító munka mellett a fegyelmezettségnek köszönhető, és talán a turistaforgalom csökkenésének hallom Mihály Tibortól, aki 1993 óta szolgál Füreden.
Ha üzenhetek pedagógusnak, szülőnek, azt mondom: figyeljék a viharjelzést, tájékozódjanak a mederviszonyokról, figyeljék a meteorológusok előrejelzését. És tudják, hogy az időjárás szélsőséges, percek alatt változhat. A felnőttnek vízparton nem szabad megfeledkeznie a felügyeleti kötelezettségéről! Nekünk, rendőröknek, nagy feladat segíteni egy elsodródott emberen, szörfözőn, vízibicikliben ülőkön, csónakban veszteglőkön. Ám a tragédiákat, különösen, ha gyerekről van szó, ennyi év munka után sem lehet megszokni komorodik el a százados.
Naponta két-háromszor mentünk
Garai Eszter |
Az aquapark hullámmedencéjében naponta két-három mentés van, ez nagyon sok. Négy fő felügyeli a hullámot, s ha kell, azonnal ugrunk. A fiatal felnőttek közül kevesen úsznak, általában a húsz-negyven közötti korosztályt kell partra segítenünk. A gyerekeket meg kellene tanítani úszni, hogy vízbiztosak legyenek. A leghatékonyabb hatéves korban kezdeni, akkorra fejlett a mozgáskészségük. A szülő ne a kéthetes tanfolyamot válassza, az csak a lelkiismerete megnyugtatására jó! Nagy létszámú csoportokkal nem lehet hatékony munkát végezni szögezi le a hetente mentési gyakorlatokat vezető fiatal nő.
Vakáció van. Siófokról, a Krúdy Gyula Vendéglátó és Kereskedelmi Szakközépiskolából, a hűsölni vágyó harmincöt diák mégis két tanár kísérővel érkezik. Az osztályfőnök, Giayné Zrínyi Gabriella elcsodálkozik, amikor azt kérdezem, van-e benne aggodalom, hiszen ennyi kamasszal útnak indulni nagy felelősség. Azt mondja, tizenhét éve tanít, de még soha nem volt problémája egyetlen túrán sem, legyen az hegyi vagy vízi.
Mindig fölkészítjük a gyerekeket. Ismertetjük a veszélyeket, óvatosságot kérünk, és figyelnek, hallgatnak ránk. Az külön szerencse, hogy Siófokon két tanuszoda működik, és a déli parton szinte minden településen megszervezték már az úszásoktatást. Itt nincs olyan tanuló, aki nem tud úszni.
A balatoni vízirendészet a nap 24 órájában hívható a 06 84 310 712-es számon. Veszély esetén a 112-es általános segélyhívón is lehet jelezni.