Hol van már az ócska napozóház, a szedett-vedett bódék, a lángos- és a halsütöde? A zimmerferik ideje rég lejárt a Balatonon. Ízléses apartmanok, elegáns szállodák, barátságos kisvendéglők léptek a helyükbe. Jó hallgatni a gazdákat, ahogy bizakodón tekintenek a jövőbe.
Húsvétkor már a vendégek kilencven százaléka belföldről érkezett! meséli a Ferenc Pince Csárda tulajdonosa Tihanyban. És aki azt hiszi, hogy a magyar tengernél csak fürödni, meg napozni lehet, az nagyon téved. (Bár az se kutya, részemről, elképzelni se tudom, hogy a lubickolásra valaha rá lehet unni.)
Ma már rengeteg aktív időtöltésre nyílik mód. Itt van mindjárt a füzfői SERPA Kalandpark! A Polgár fivérek álmodtak egy nagyot, és a hegyoldalban
 |
kialakítottak egy természetes dzsungelt liánokkal, fajátékokkal, drótkötélpályával, és mászófallal, hogy aki odalátogat, néhány órára újra gyereknek érezhesse magát. Ne higgyék, hogy a játékok különleges ügyességet igényelnek! Én például könnyedén végigegyensúlyozom egy szakadék felett (na jó, a derekamon biztosítókötéllel), amire első ránézésre ráfogtam, hogy lehetetlen. Aztán végigevickélek egy függőhídon, miközben a Híd a Kwai folyón című filmbe képzelem magam, míg végül magam se hiszem el! egy tízméteres mászófal tetején kötök ki. Esküszöm, mint aki speedet szedett! Másnap, a sikeren felbuzdulva lazán vállalkozom egy extrém barlangtúrára, majd hirtelen felindulásból körbetekerem a Keszthelyi-hegységet mountain bike-kal. Kész szerencse, hogy nyakamat nem töröm. Ezt persze elsősorban annak köszönhetem, hogy a kalandtúrák során kiváló vezetőim akadnak
A kalandok teljes történetét a Nők Lapja július 4-én megjelenő számában olvashatjátok!
