Szelíd magyarok vad vizeken

– Azért egy kicsit félek – súgja mellettem Andi a férjének, Jánosnak, miközben a túravezető hosszasan magyarázza az alapvető szabályokat. (Ha borulsz, nem érdekel a csónak, csak magadat mented! Felveszed a biztonságos pozíciót, megvárod, amíg kisebb lesz a sodrás, kiúszol…)
János biztatóan átkarolja kedvesét, megcsókolja, arcán látszik, hogy hallatlanul élvezi, hogy felveheti az erős, bátor férfi szerepét, aki megvédi asszonyát a Soca folyó minden veszélyétől. (Az elöl ülő evez, a hátul ülő irányít… A túravezetők végig mellettetek lesznek, szóval nyugi. A víz nagyon hideg, de ne féljetek, a neoprén ruha melegen tart, nem fogtok felfázni.) No persze, a neoprén ruha: felvenni rettenetes, mintha egy hideg, nyálkás békát húzna magára az ember, de ha az első két percet túléljük, olyan, mintha kaptunk volna egy új bőrt. Finom, meleg, véd… és vagányul néz ki. Józsi, friss barátom például csak azért jött el, hogy fotók készüljenek róla „beöltözve”: ha nem tudnám, a csajok buknak azokra, akik extrém sportokat űznek, tudatja velem. (Na jó, akkor mindenki tud mindent, irány a víz. Ma az egyszerűbb pályán haladunk, senki ne izguljon, holnap sokkal nehezebb lesz…)

Smaragd-türkíz vizek

Elöl evezek, mögöttem Kati, egy huszonnyolc éves grafikus lány. Két barátnőjével jöttek raftingolni, a buli és az újdonság kedvéért. Állítólag már régóta tervezték, csak hát „a mai világban még egy hosszú hétvégét is nehéz leegyeztetni.” Szerencsére Katinak ösztönös tehetsége van az irányításhoz, tíz perc múlva már arra halad a hajó, amerre szeretné. Ideje ellazulni, és körülnézni egy kicsit…
A folyó színét egy festőnek sem lenne egyszerű kikevernie – a smaragdos türkizkék árnyalatot állítólag a folyóban lakó mikrobáknak köszönheti. A sodrás a hegyek között visz minket, autóval vagy gyalog valószínűleg nem tudnánk erre a környékre eljutni. Kétoldalt hatalmas hegyek tornyosulnak felénk, oldaluk fákkal borított. Némelyiken látni a korai katonai útvonalakat, amelyeken száz éve magyarok is vonszolták az ágyúkat a közeli erődbe.
A csapat félóránként tart szünetet, ilyenkor a bátrak (egy kis unszolás után gyakorlatilag mindenki) 5 méter magas sziklákról ugrálnak a vízbe. A leglelkesebb egyébként pont Andi, aki azért egy kicsit félt… Bezzeg most már kétszer is megy ugrani.

Levezető gulyás

A vacsora este hétkor van. Bográcsgulyásozunk, kísérőnek egy kis házi pálinka. Bruttó fél óra alatt már kétszer annyi embert látok, pedig nem vagyok részeg – csak keveredünk a szomszéd brigáddal… Mint kiderül, a boveci völgyben az este az ismerkedés ideje, a különböző vadvízi klubok gyakran buliznak együtt naplemente után. A hangulat mindenkit magával ragad (legalábbis azokat, akiket nem csábított el a korai lefekvés gondolata).
– Ezentúl ide járok minden héten – jelenti ki Józsi, aki elmondása szerint időközben rájött, hogy nem a nők fontosak az életben, hanem az adrenalin-löket. Talán, ha kevesebbet ivott volna, komolyan tudnám venni.








Viharfelhők…

A második nap nem várt vihar érkezik. A csapat már a folyón, nincs mese, le kell mennünk. A túravezetők még közelebb eveznek hozzánk (Mindenki figyeljen! Lassan megyünk, minden sarkon megállunk! Ne felejtsd, ha borulsz, nem figyelsz másra, csak magadra! Mi azonnal jövünk!) Murphy törvénye: az én csónakom borul először…
Félelmetes érzés… Érzed, hogy elkap a sodrás, és pontosan tudod, hogy néhány másodpercig teljesen ki vagy szolgáltatva a természetnek. A víz jéghideg, a folyó zúgásának hangja még a pánikod alkotta burkot is áttöri. Folyamatosan levegőért kapkodsz, ám alig jutsz hozzá, mert másodpercenként csap át rajtad egy hullám. Előbb kapálózol, majd kényszeríted magad, hogy legyűrd az ösztönös kétségbeesést, és minél hamarabb felvedd azt az úgynevezett biztonságos pozíciót, amire a túra elején megtanítottak. Aztán egyszer csak egy erős kart érzel, amit elkap. „Kapaszkodj a hajóba!” hallod távolról, és mégis közelről… Öt perc múlva már a parton próbálsz úrrá lenni remegő térdeiden, miközben hányaveti nyugalommal próbálod mondani a lányoknak: „Á, még csak meg sem ijedtem…”





És mégis…

Este a tábortűznél már én vagyok a leghangosabb. Borulásom története már a Gladiátor című film forgatókönyvével vetekszik, de muszáj tartanom a iramot, hisz a csapat másik része ma úgynevezett canyoning túrán vett részt, és állítólag 12 méter magasról ugrottak! Na persze, hiszi a piszi…
Mindenesetre a második kör pálinka után megállapítjuk, hogy keményebbek vagyunk, mint Chuck Norris, Arnold Schwarzenegger és Csoki bácsi együttvéve. Persze a lányok sem rosszabbak – csupa G.I.Jane! A harmadik kör után már azt is tudjuk, hogy nem fogjuk abbahagyni extrém karrierünket! Megbeszéljük: jövőre, ugyanekkor, ugyanitt.

(Az utat köszönöm a Fröccs Vadvízi Klubnak; www.froccs.hu )

Vadvízi szótár

Rafting – a Raft egy 4-12 személyes vadvízi hajó. Nagysága miatt a legbiztonságosabb, nagyon ritkán borul, és szinte mindig egy profi túravezető irányítja. Első túrázóknak ajánlott!
Trekking – a Trekking hajók 2-4 személyesek, leginkább egy kenura emlékeztetnek. Mivel kicsik, könnyebb velük borulni, de az evezés élménye sokkal intenzívebb!
Canyoning avagy kanyonmászás – A csapat felmászik egy hegyre, majd visszajön – ezúttal azonban végig egy patak medrében. Helyenként csúszkál a természetesen kivájt csúszdákban, néha úszik egy keveset, sőt, időről időre 4-6 méter magasból ugrik le a víz által kivájt medencékbe. Fantasztikus élmény!
Hydrospeed – olyan, mint a vadvízi evezés, csak ezúttal – hajó helyett – egy úszódeszka van a segítségünkre. Erre hasalva szállunk szembe a hullámokkal, miközben békatalpakkal irányítjuk magad. Sajnos, ezt nem sikerült személyesen kipróbálnom…







Veszélyes üzem!

Az extrém sportokat nem véletlenül hívják extrémnek: az adrenalin áramlását a veszélyérzet okozza, a boldogságot pedig a tudat, hogy legyőztük a veszélyt… A legtöbb baleset akkor következik be, amikor a túrázó elbízza magát, és kevésbé koncentrál. A súlyos balesetek oka legtöbbször, hogy egy-egy „ki, ha én nem” típusú túrázó fittyet hány a túravezetők utasításaira, és úgy dönt, ő juszt is máshogy fogja megoldani az adott szituációt… Nem akarok senkit elijeszteni a vadvízi evezéstől, csak annyit mondok: a túravezetők nem véletlenül tanácsolják azt, amit tanácsolnak! Hallgassunk rájuk!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Antonio Banderas, a leghűségesebb kandúr » • Vendéglői veszedelem » • Elkísérlek szülni, szoptatni, gyászolni » • Ribizli, meggy, málna » • Szerelmes nyár » • Allergiásoknak is segítenek a kicsi golyók » • Forró nappalok, buja éjszakák Bangkokban » • 6 közhely a férfiakról »