Még mielőtt csakugyan köveket hajigálnának a Nők Lapja szerkesztősége felé, amiért újszülött kisdedemet étterembe vittem, a következőket szeretném közölni. 1. Belgiumban nem ítélik többhetes szobafogságra az újszülötteket. Ha jó idő van, és a baba jó egészségnek örvend, mehet mindenki, amerre lát. És mivel 2005. november 5-én verőfényes napsütés, friss idő volt, hát lementünk vele sétálni. Sőt, betértünk vele egy kedves, dohányfüstmentes étterembe. Senkinek semmi baja nem lett. 2. Ha még így is kő-vethetnékje maradt néhány kedves Olvasónak, akkor kérem tisztelettel, ne a szerkesztőség felé célozzanak. A cikkeket ugyanis nem ott, hanem itthon írom.
 |
Elkalandoztam. Szóval Lolám, ha úgy tetszik, az anyatejjel szívta magába az éttermezés művészetét. Hiszen étterembe vitte élete első útja, étteremben szopott először nyilvános helyen, és azóta is rendszeres látogatója a környékbeli vendéglátó-ipari egységeknek. Megszokhattuk volna tehát, hogy gondtalan kisdedéknél nincsenek szabályok. Éttermiek sem. Nem maradnak csöndben, nem esznek szépen, sem akkor, amikor a többiek, és nem eszik azt, amit rendeltünk nekik. A szívószállal nem szívnak, hanem fújnak. A zöldségeket nem rágcsálják, hanem kiköpködik. A mozzarellát az asztallapra ragasztják. És kunyerálnak. Mindegy mit, a lényeg, hogy ne a mi asztalunkról származzon a finom falat. Valamint, természetesen, nem maradnak nyugton a fenekükön. Tegye föl a kezét az az anyuka, aki képes felidézni egy olyan gyerekestül elköltött éttermi étkezést, ahol három másodpercnél tovább egymás szemébe tudtak nézni Apával. Ugye… Hát mi sem tudunk.
Nemhogy beszélgetni nem tudunk, szinte egymásra nézni sem. A közösen (lásd azonos időpontban, azonos helyen) elfogyasztott ételről nem is beszélve. Míg az egyik eszik, a másik szórakoztatja a gyereket. Aztán csere. Végül pedig a két szülő együtt igyekszik minimalizálni a károkat. Lásd, gyors takarítás az asztalon és környékén, kiöntött folyadékok felitatása, gyerek tessék-lássék letörölgetése, félig megrágott és kiköpött kenyérgalacsinok asztalról való levakarása és a többi.
Lola ugyanakkor élvezi. Hajaj, de mennyire élvezi! Le sem tagadhatná a vendéglátós vérét. Legutóbb széttrancsírozott uborkaszeletekkel kínálta végig az étterem közönségét. És addig nem tágított, amíg mindenki meg nem kóstolta a saját készítésű ínyencséget. Még a szomszéd asztalnál borozgató szingli csajok is elérzékenyültek tőle. Mi pedig, mi mást tehettünk volna, sűrű bocsánatkérések közepette, a szokásosnál nagyobb borravalót hagytunk. Hogy jusson belőle az étterem takarítónőjének is…
