Top 5 – a legrosszabb elsõ munkahelyek

5. helyezett:

Várkonyi Andrea: Orvosból lett híradós

Várkonyi Andrea már egyetemista korától tudta, gyógyítani vagy tévézni szeretne. Mindkettőt kipróbálta, végül ígéretesen induló orvosi pályáját cserélte fel a képernyőre. A nyílegyenes karrier és a belgyógyászati osztályon töltött időszak alapján Andreáé a legjobb első munkahely képzeletbeli díja – azaz ő a rossz munkahelyeket felsoroló listánk utolsó helyezettje.
– Szegeden, az I-es Belgyógyászati Klinikán kezdtem dolgozni, de mielőtt megszereztem volna a szakvizsgát, elcsábított a tv2 – meséli Andrea, aki jelenleg minden percét kislányával, Nórával tölti. – Mindig orvosnak készültem, hiszen a családunkban mindenki az egészségügyben dolgozik. Gyerekkoromtól fogva hallottam otthon a szüleim munkahelyi történeteit, eleinte csak annyit fogtam fel, hogy a beteg néniket és bácsikat meggyógyítják, ahogy nagyobb lettem, a „hogyan” is érdekelni kezdett. Ezért jelentkeztem az orvosira. Belgyógyász szerettem volna lenni, de egyáltalán nem bánom, hogy a médiában kötöttem ki.
– Hogy mit teszek, ha a lányom, Nóra azzal áll elém, orvos szeretne lenni? Hát ez attól is függ, hogy milyen lesz az egészségügy helyzete akkor. Az biztos, nem tiltanám el ettől a pályától, de azt majd meglátjuk, hogy tudom-e majd nyugodt szívvel ajánlani.

4. helyezett:

Szabó Eszter: Honlapok helyett saját klipjeit tervezi

A Megasztár harmadik szériájában ismertük meg Szabó Esztert, aki listánkon a negyedik helyet érdemelte ki, hiszen a gyulai lány sokféle területen kipróbálta magát az éneklés mellett. Meglepő, de Eszter sohasem gondolta, hogy énekesnő lesz.

– Nem szeretek szerepelni, a hangomat is furcsának tartottam, ezért szégyelltem a színpadra állni – magyarázza Szabó Eszter. – Több zenekarban énekeltem, de azt hittem, csak szükségmegoldás vagyok. Azért jelentkeztem a Megasztárba, hogy végre papírom legyen a tehetségtelenségemről, és nyugodt szívvel abbahagyhassam az éneklést. Nem így lett. A műsor óta már elhiszem, hogy az énekesi pályán a helyem, de ha pályát kéne módosítanom, akkor sem esnék kétségbe, hiszen sok mindent csináltam már eddig. Az érettségi után Budapesten próbáltam szerencsét, minden munkát elvállaltam, ami csak jött. Voltam hosztesz, telefonos kisasszony, és egy rádióban vezettem műveltségi vetélkedőt popsztároknak. A számítógépek mindig érdekeltek, ezért lettem webdesigner. Gyulán rengeteg honlapot, grafikai munkát készítettem. A Megasztár alatt még jártak olyan buszok a városban, amelyeken az általam tervezett hirdetés volt kiragasztva. Ezt látni jobb érzés volt, mint amikor megjelent egy-egy újságcikk rólam. Nagyon lelkiismeretes grafikusnak számítottam, általában tíz-húsz tervvel is előálltam, és az ügyfélre bíztam a választást. A verseny után azt gondoltam, a lemezem teljes arculatát én tervezem, de persze erre nem jutott időm. Viszont a klipjeimet én találtam ki, odafigyeltem a ruhákra, a forgatókönyvekre, nagyon élveztem ezt a feladatot!



3. helyezett:





Szabó Győző: Bárpultból a színpadra

Szabó Győző is sok mindent csinált, mielőtt rátalált volna a színészet, de ő ezt egyáltalán nem bánja. Voltak meglepő munkahelyei, de ő mindenhol jól érezte magát, ezért övé a dobogó harmadik foka.
– A Képzőművészeti Szakközépbe jártam, az Almássy téri Szabadidőközpont volt az első munkahelyem, én feleltem a plakátokért – emlékezik vissza a pályakezdésére Szabó Győző, aki nemcsak tervezte, de terjesztette is a központ plakátjait. – Akkoriban hivatalosan nem lehetett hirdetést kiragasztani, ezért éjszaka kellett járnunk a várost, volt, amikor el kellett futnunk, nehogy elkapjanak bennünket. Este tíztől hajnalig ragasztgattunk, közben jártunk bulizni, főleg a „Tilos az Á” nevű legendás szórakozóhelyre. Addig jártam oda, amíg egyszer csak a pult másik oldalán találtam magam. Három évig dolgoztam pultosként, csodálatos időszak volt. Nincsenek rossz emlékeim a helyről. Egyszer még Frank Zappával is pálinkáztam együtt, aki ott adott zártkörű koncertet. Egy hétvégén Keanu Reeves jött be, mert épp Magyarországon forgatott. De a magyar művészélet elitje is oda járt, például Csákányi Eszter, Kulka János… Aztán megalapítottuk a Tilos az Á Performansz Színházat, csináltunk néhány jó produkciót. Gyakorlatilag a pultból hívott el Csányi János, a Bárka Színház legendás Szentivánéji álom előadásába, így lettem színész, véletlenül, a szerencsémnek köszönhetően.

2. helyezett:

D. Nagy Lajos: Taxis, tolmács, rockzenész

A Bikini frontembere sokáig nem tudott megélni a zenélésből, ezért kénytelen volt munkát vállalni. A taxizás vagy a tolmácsolás nem lett volna elég ahhoz, hogy listánk ezüstérmese legyen, ehhez ásót kellett ragadnia…






– Mindig is zenész akartam lenni, de a gázsim eleinte nagyon kevés volt, ezért más munka után kellett néznem – kezdi D. Nagy Lajos. – Közgazdász a végzettségem, egy gyár irodáján dolgoztam, de felmondtam, mert az éjszakai zenélés és a reggeli munkakezdés nem volt összeegyeztethető. Egy koncerten ismerkedtem meg néhány sírásóval. Ők mondták, hogy szükség lenne még emberre a csapatban. Eleinte nagyon morbidnak találtam a munkát, de azzal győztek meg, hogy Rod Stewart is így kezdte. Kezdetben nem is volt rossz a sírásás, de ahogy jöttek az első novemberi fagyok, egyre nehezebb lett a munkánk, amikor először törte véresre a kezem az ásó, odébbálltam. Később tolmácsoltam, műszaki rajzokat rajzoltam, és taxiztam is. Egyszer télen beszállt a kocsimba egy utas, valahova a Rózsadombra mentünk. Hétszáz forint volt a fuvardíj, de nem volt nála készpénz. Mondtam, valahogy ki kéne egyenlítenie a számlát. Nem tudott mit tenni, hogy ne maradjon az adósom, nekem adta a szőrmesapkáját és a kesztyűjét. Gondoltam, ha beviszem a zálogházba, talán éppen fedezik a fuvart. A zaciban figyelmeztettek, hogy csak nagyon áron alul tudják bevenni tőlem a szőrméket. Ijedten kérdeztem, mennyit kaphatok. „Ötezer forintot” – hangzott a válasz… Persze én a zenéléssel szerettem volna sokat keresni. Végül az első Bikini-lemez megjelenése után ez a vágyam is teljesült, egyik nap még alig volt húsz forintom a kávémra, másnap már nem kellett az étlapon az árakat megnéznem.



1. helyezett:

Soma: „Az esztergapad mellett tervezgettem a jövőm”

Minden bizonnyal Somát illeti az elsőség toplistánkon. Nemcsak a munkahelyek minősége, de mennyisége okán is. A népszerű énekesnő pályakezdése bizony nem volt egyszerű. Gyakran váltott munkahelyet, volt, amikor éhezett, és a munkatársai sem mindig szerették. Soma azonban végig tudta, hogy eléri majd a célját, és ismert művész lesz.




– Érettségi után a színművészeti jelentkeztem, de oda nem vettek fel, csak Pincés István debreceni színészstúdiójába. Munkát kellett keresnem, mert buszjegyre sem volt pénzem. Amikor hozzám lépett egy jegyellenőr, azt mondtam neki, jegyem nincs, de nemsokára kollegák leszünk! – kezdi Soma Mamagésa első munkahelyének történetét. – Bementem a központba, ahol egyből kiderült, az érettségimmel túlképzett vagyok ehhez a munkakörhöz, felajánlották, hogy legyek forgalomirányító. Addig erősködtem, amíg felvettek ellenőrnek. Úgy fogtam fel a munkám, mint egy szereplési lehetőséget. Hatalmas lószőr poncsóban jártam, a hajam felnyírva, a fülemben rengeteg fülbevaló. Felszálltam a buszra, kinéztem egy jóképű fiút, szemezni kezdtünk, odaléptem, kivillantottam a karszalagot a poncsó alól, és búgó hangon megkérdeztem: „Helló, van jegyed?“ Egy baj volt csupán, nem büntettem meg senkit. Januárban ki is rúgtak, igaz, addigra az egész város ismert, mindenki megszeretett. Később dolgoztam betanított munkásként a Biogal gyógyszergyárban, majd a Magyar Gördülő Csapágygyárakhoz kerültem, egy esztergapad mellé. Ezt imádtam a legjobban, mert a monoton munka mellett folyton arról álmodoztam, hogy elismert színésznő leszek. Mivel folyton az olajban turkáltam, és gyászszegélyes volt a körmöm, feltaláltam a fekete körömlakkot. Ilyet akkor még nem lehetett kapni, ezért magamnak kellett kikevernem, körömlakkból és festékből. Innen azért jöttem el, mert egy fémforgácsoló majdnem levágta a lábam. Protekcióval felvettek egy fatelepre irodistának. Két év után úgy éreztem, Debrecen nem adhat már többet nekem, felköltöztem Budapestre. A Nemzeti Galériában takarítottam, ezt is szerettem, de elkaptak, hogy kíváncsiságból az épület tervrajzát nézegetem. Azt találtam mondani, valójában nem takarítani akarok, hanem lopni magamnak egy Gulácsyt. Óriási botrány lett, ki is rúgtak. Voltak nagyon nehéz periódusaim, kétszer vittek be közveszélyes munkakerülésért a rendőrségre. Felszolgáltam, mikor egy gyötrelmes napomon bejött az étterembe egy férfi, azonnal láttam, hogy intelligens, kulturált, megálltam előtte, és kifakadtam: „Engem senki sem ért meg, én nem pincérnő vagyok, valójában korunk nagy színésznője leszek.” Anélkül, hogy tudtam volna, egy rendezőnek, Kamondi Zoltánnak panaszkodtam, aki szerepet és ösztöndíjat kínált. Néhány hónappal később felvettek a konzervatóriumba, és lassan kezdtek megvalósulni az álmaim.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Nőnek lenni jó (?) » • Drew Barrymore, az elveszett magyar kislány » • Akit a strucc megrúgott »  • A sámán konyhája » • Felfordult világ „Sárközyfalván” » • 39 puszi és 7 ölelés » • Gyümölcsízű édességek »  • Évike Tündérvölgyben »