Jó reggelt, Budapest!

Van az a felébredés előtti édes fél óra, amikor az ember látszólag még alszik, de már hallja, ahogy a szomszéd a liftet hívja a lépcsőházban. Amikor még az egyébként irtózott galambok búgása is jóleső zeneként hat. Ebben a fél órában, reggel hét és fél nyolc között dől el minden. Ilyenkor félálomban hegyezem a fülemet, hogy vajon Úrnőnk és Parancsolónk engedélyezi-e a ráadás harminc percet, fél nyolcig. Vagy – és ez a gyakoribb – már szöszmötöl a kiságyban, és percenként mamázik egyet, hátha bejön valaki. Ilyenkor nincs mese, valakinek ki kell menteni Őt a rácsok fogságából, pelenkát kell cserélni, tejet kell melegíteni, és az éhes szájba bedugni a cumisüveg végét. Ellenkező esetben az a kiságyból lágyan suttogott „mama” először „Mama”, majd „MAMA”, végül pedig a szinte elviselhetetlen „MAAAMAAAA!!!!!!” lesz. Mit tesz tehát ilyenkor mama? Nos, mivel papa nemes egyszerűséggel úgy tesz, mintha a lakásban tökéletes, altató csend és nyugalom uralkodna, a mama ilyenkor száját összeszorítva, homokszemekkel teli, álmos szemét erőszakkal kinyitja, betámolyog a kétéves Parancsolóhoz. És elkezdődik a nap.

Régen, Brüsszelben, volt egy remekül kialakult és tesztelt rendszerünk. Hét közben mindketten fölkeltünk Lolával, a hét végén pedig egyik nap Alex, a másik nap én. Így mindkettőnknek volt egy halovány esélye bepótolni némi pihenést. Igaz, akkor még Lolánk ott maradt, ahová tettük. Nem nyargalászott körbe-körbe a lakásban, fakanállal a kezében, csatakiáltások közepette. Akkor még apa, ha rajta volt a sor, viszonylag békésen nézhette a motoros Grand Prix-t, miközben egyik kezével Lolával játszott, a másikkal pedig a szemét próbálta nyitva tartani. Hazaköltözésünk előtt megállapodtunk, hogy ezt a rendszert honosítjuk. Csakhogy a rengeteg teendő miatt az első hónapokban mindig mindenki egyszerre kelt. És ennyi idő elég is volt, hogy szépen elfelejtődjenek a szabályok. Mostanra, mire az életünk egy kicsit megnyugodott, Lola hozzászokott, hogy reggelente a mama nem lustálkodik, hanem tüsténkedik. De legalábbis ébren van.







Így aztán a múltkor, amikor bátorkodtam elmenni este otthonról, sőt, mi több, későn hazaérni, jól megjártam. Pedig előre bebiztosítottam magam. Az volt a terv, hogy Lolával az apja kel, és az ideiglenesen hazánkban tartózkodó nagymama segédletével legalább reggel kilencig szórakoztatja. Olyan jól kifundáltuk, hogy nem voltam rest éjjel kettőkor hazaérni. Reggel hétig ment is minden, mint a karikacsapás: mindenki aludt. Akkor viszont elindult Lolaveszedelem. Mintha csak érezné, hogy korhely anyja pihenni vágyik, már a pelenkázóasztalon „MAAAMAAA”-t követelte. Fülszaggató hangon. Aztán próbálta föltépni a hálószoba ajtaját. Amikor ezzel kudarcot vallott, az egyik magas sarkú cipőm segítségével dörömbölni kezdett. És amikor a szárnyas ajtó végül feladta és megmozdult, mind a tizenkét és fél kilójával nekifeszült. Mint egy akcióhős, berobbant a szobába, és szinte rám vetette magát. No, ekkor kezdtem még öt perc nyugalomért könyörögni. Természetesen hiába. „Mama, na?”, mondta, vagyis inkább kérdezte akcióhősöm, és már a kezembe is nyomta a cumisüvegét. Én álmomban és másnaposságomban majdnem a saját számba tettem be, amire az ajtó mögül angolszász röhögés volt a válasz. Alex és a mamája ugyanis végignézték a „Drágán add az életed” budapesti epizódját, amelynek csúcspontjaként az áldozat ijedtében rácuppant a cumisüvegre. Mentségükre legyen mondva, hogy mindennel megpróbálták Lolát távol tartani tőlem. Kétéves terroristánk, érzékelve a helyzet komikumát, maga is kuncogni kezdett, kivette a kezemből a cumisüveget, és kiszolgálta magát. Tejivás közben jó szorosan odavackolta magát mellém, a fejét beillesztette a nyakam és a vállam közé, és puhán babrálni kezdte a fülcimpámat. Ahogy szokta. Egészen addig, amíg nyakizmaim ernyedéséből (helyesen) arra nem következtetett, hogy a mama újra elszunnyadt. Akkor ugyanis két kis ujja közé fogta a kérdéses fülcimpát, és jól megszorította. Jó reggelt, Mama! Jó reggelt, Budapest! Ne aludjatok!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Miért szeretem Magyarországot? » • Egy különleges falu a végeken » • Átkos-áldott globalizáció » • 4 nyár végi bőrpanasz, 4 természetes terápia » • Keverjünk együtt koktélt! » • Szexis és boldog: Egerszegi Krisztina » • Szeresd meg a tested! »  • Gondok az ágyban »