Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy rövidke saját élménnyel kezdjem! Néhány évvel ezelőtt két hónapon át élhettem Rómában. Szent Péter-bazilika, Colosseum, Angyalvár, zegzugos utcák, olasz barátok, hatalmas vacsorák, nevetések, tengerezés. Aztán néhány heti boldog csavargás után egy este bekapcsoltam a televíziót, és hirtelenjében feltűnt Budapest. Kommersz reklámfilm volt, ám a végén felcsendült Simándy József feledhetetlenül bársonyos hangja: Hazám, hazám, te mindenem Bénultan meredtem a képernyőre néztem a Lánchidat meg a budai Várat , majd legnagyobb megdöbbenésemre parttalanul-visszatarthatatlanul csorogni kezdtek a könnyeim. Ekkor lépett be a férjem, és kővé vált a meglepetéstől. Sírsz, az imádott Rómádban?! Nem tudom, nem értem , de jó lesz hazamenni nyögtem, de a sírást csak akkor hagytam abba, amikor az a gyönyörűséges lágy hang elúszott az illatos római éjszakában
Szívből ajánlom Nektek a Nők Lapja augusztus 15-én megjelenő, 33-as számát, amelyben négy rendkívül különböző, mégis egytől egyig fantasztikus ember meséli el, miért is a mi Magyarországunk a legjobb hely a világon…