Miért szeretem Magyarországot?

Mi köt minket ide? Miért hatódunk meg oly sokan, ha hazatérve megpillantjuk a Gellérthegyet vagy a Balatont?

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy rövidke saját élménnyel kezdjem! Néhány évvel ezelőtt két hónapon át élhettem Rómában. Szent Péter-bazilika, Colosseum, Angyalvár, zegzugos utcák, olasz barátok, hatalmas vacsorák, nevetések, „tengerezés”. Aztán néhány heti boldog csavargás után egy este bekapcsoltam a televíziót, és hirtelenjében feltűnt Budapest. Kommersz reklámfilm volt, ám a végén felcsendült Simándy József feledhetetlenül bársonyos hangja: „Hazám, hazám, te mindenem…” Bénultan meredtem a képernyőre – néztem a Lánchidat meg a budai Várat –, majd legnagyobb megdöbbenésemre parttalanul-visszatarthatatlanul csorogni kezdtek a könnyeim. Ekkor lépett be a férjem, és kővé vált a meglepetéstől. – Sírsz, az imádott Rómádban?! – Nem tudom, nem értem…, de jó lesz hazamenni – nyögtem, de a sírást csak akkor hagytam abba, amikor az a gyönyörűséges lágy hang elúszott az illatos római éjszakában…

Szívből ajánlom Nektek a Nők Lapja augusztus 15-én megjelenő, 33-as számát, amelyben négy rendkívül különböző, mégis egytől egyig fantasztikus ember meséli el, miért is a mi Magyarországunk a legjobb hely a világon…

Még több az e heti Nők Lapjából: • Átkos-áldott globalizáció » • Egy különleges falu a végeken » • 4 nyár végi bőrpanasz, 4 természetes terápia » • Jó reggelt, Budapest! » • Keverjünk együtt koktélt! » • Szexis és boldog » • Szeresd meg a tested!  » • Gondok az ágyban »