Hol tartasz a munkálatokban?
A vendégeket már meghívtuk, de hogy mit kapnak, még nem tudom. Ráadásul tegnap tudatosult bennem, hogy pénteken lesz a zsúr, és mi szombat reggel indulunk nyaralni. Reggel! Bár szerintem teljesen mindegy, mivel készülök, a gyerekeknek bőven elég, hogy együtt vannak, játszhatnak, a többi őket nem érdekli. Azelőtt húst pácoltam, salátát, szendvicseket készítettem, aztán a nagy játékban a gyerekek nem ettek semmit.
Hány éves Bálint?
Hét. Ősszel iskolába megy, ami újabb fordulat a család életében.
Egy hely, ahová oda kell érni nyolcig
Az nekünk nem gond, korán kelők vagyunk. Az oviba is fél nyolcra jártunk. Inkább az, hogy attól kezdve kötöttebb lesz az élet. Eddig úgy történt, hogy ebéd után elhoztam őket az oviból, és az egész délután játékkal telt. Most azt terveztem mivel Zille meg ősszel kezdi az óvodát , hogy Barnussal, a középsővel ott alszanak majd, én meg addig Bálinttal itthon tanulok, és csak azután megyek értük. De közben főállású anya lettem hivatalosan is, így a gyerekek nem tölthetnek öt óránál többet az óvodában. Tehát vagy Anyutól kérek segítséget délutánonként, vagy
még nem tudom.
Hogyan választottátok ki az iskolát?
Nálunk mindig a nővérem járja be ezeket a dolgokat, mert a nagyfia már kilencéves. Az óvodát is ők kezdték, és mivel nekik tetszett, oda mentünk. Az iskolával is így volt.
Tehát nem a tanító néni személye döntött?
Tudom, hogy sokan erre figyelnek, de én már nagyon sokszor jártam úgy, hogy valaki az első pillanatban szimpatikus volt, de később teljesen más véleményem alakult ki róla, vagy épp fordítva. Így erre nem hagyatkozom. Annak idején mi sem igen válogattunk. Bekerültünk valahová, és az lett.
Amúgy szigorúak vagytok a gyerekekkel?
Abban igen, hogy ha bemennek valahová, akkor köszönjenek, de már a rendrakás
Évekig ugye én pakolgattam utánuk, most már szólok, de olyankor valahogy szelektív hallás van. Akkor kezdenek csak hozzá, ha látják, hogy kezdek mérges lenni. De akkor is inkább csak Bálint, mert Barnusnak olyankor hirtelen megfájdul a lába, vagy rájön, hogy milyen fáradt
 |
Ki lehet téged hozni a sodrodból? Emlékszem, régen láttam rólad egy filmet, ahogy hajnalban mész reggelizni, aztán az edzőterembe. Olyan elgyötört voltál, hogy elszorult a szívem, de azt nehezen tudtam volna elképzelni, hogy csapkodsz, vagy dühöngsz.
Emlékszem. Ez egy portréfilm volt, csak időnként jelentek meg a filmesek, és nagyon nem szerettem! Nem elég az edzőtábor, még filmeznek is! Meg aztán rossz kiragadni ezeket a pillanatokat, még akkor is, ha néha tényleg nagyon elegem volt. Például télen, hajnalban, hidegben.
 |
Igen, de nem jó túlzásokba esni. Nemrég egy ismerősünk kérdezte Ádámtól, a férjemtől, hogy ugye nem úsznak majd a gyerekeink. Ádám mondta, hogy de igen, minden gyereknek jó, ha megtanul. Egyébként Bálint is, Barnus is imádja az úszást sőt, már Zille is állandóan a víz alatt akar lenni. De ugye nem lesznek úszók? kérdezte tovább az illető. Ha szeretnének, mi támogatjuk őket, felelte Ádám. Jaj, hát az anyjuknak sem volt gyerekkora, és így tovább. Honnan veszik ezeket? Jó, nem tudtam két és fél hónapot nyaralni, de két hetet igen. És kaptam más, csodálatos élményeket, olyan helyekre jutottam el, ahová most is boldogan visszamennék.
Biztosan nemcsak a szép helyeket adta neked az úszás.
Nem, sokkal többet. Leginkább talán önállóságot. Valamiféle tartást. Vannak fiatal felnőttek körülöttem, néha azt látom, nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Én elindultam egy úton, találtam közösséget, barátokat, megtanultam szabályokat.
És valami nagyon fontosat: hogy valamit valamiért.
Igen, azt, hogy ha dolgom van, azt elvégzem.
Figyeltelek a fotózás szünetében, amikor gyerekek özönlöttek be a medencéhez. Annyira ellágyult az arcod. Nem gondoltál arra, hogy
Úszásoktatás? Erre gondoltál, ugye?…
Valóban erre gondolt kolléganőnk… De hogy Krisztina mit szólt az ötlethez, ezt csak a Nők Lapja augusztus 15-én megjelenő, 33-as számából tudhatjátok meg.
