Dobray Sarolta |
Előbbi egyszál magában, távolodva, utóbbi tele várakozással, a kórházba indulva egy pici baba felé, aki mostantól az ő gyermeke lesz. Végig szerettem volna követni egy nyílt örökbefogadás lépcsőfokait. Hallani, a szereplők szájából, mikor mit éreznek, mit gondolnak Például mit érez az örökbefogadó anya, mikor a szülőágyon elvágja a köldökzsinórt, leendő fia, és annak szülőanyja között, aztán karjaiba veszi a magzatmázas babát Kényes téma, főként az életet adó anyák nem akartak részt venni egy ilyen riportban. Aztán jött a telefon, a három nyílt örökbefogadással foglalkozó civil szervezet egyikétől, a Gólyahír Egyesülettől Hogy lenne, aki vállalná
Így kaphattam meg Évától és Feritől, azaz az örökbefogadó szülőktől, és Sárától, az életet adó anyától (akinek arca és szavai azóta sem mennek ki a fejemből) életem egyik legmegrázóbb élményét. Azt a pár napot, amelyről a riportokban olvashatnak majd. És van még egy csodálatos csavar a mesében Történetünk főszereplői, Éva és Feri, két éve is örökbefogadtak egy kisfiút. Simont, akit másik főhősünk, vagyis ugyanaz a Sára szült, aki most életet adott Évák újabb örökbefogadott babájának. Így láthattam azt is, ahogy már otthon, szeretetben, Simon a karját nyújtja a vérszerinti testvére felé
Nyílt örökbefogadásnál – szemben a titkos örökbefogadással a vérszerinti és az örökbefogadó szülők megismerik egymást, általában már a szülés előtt. Ilyenkor már a születés pillanatától kezdve az örökbefogadó szülők foglalkozhatnak a kicsivel. A szülés után a vérszerinti anya még meggondolhatja magát, és hazaviheti babáját, ellenkező esetben lemondó nyilatkozatával véglegesen, és visszavonhatatlanul lemond gyermekéről. |
A sorozat első részét a Nők Lapja augusztus 22-én megjelenő, 34-es számában olvashatjátok!