Egy különös nap

Gyurmázás közben szinte észre sem vettem, hogy egyre többen vannak a házban. Először Dia, Bandi nagybácsi szerelme érkezett meg. Aztán Danielle nagynéni Sophie babával. Végül Brenda, a dédnagymamám is befutott két idegen hölggyel, akik közül az egyik hajszárítót, a másik egy szemfestékekkel teli dobozt vett elő. „Ez ám a nekem való móka”, gondoltam, és kezelésbe vettem a fent említett dobozokat. Míg a színes-szagos csodákkal bíbelődtem, a mama, a nagymama és a nagynénik igencsak kicsípték magukat. Sőt, a mama tiszta fehérbe öltözött, ami egyébként egyáltalán nem jellemző rá. Még jó, hogy volt ebből a ruhából egy kisebb verzió is, abba gyorsan belebújtam. Nagyon jól állt. És ez még nem minden. A mama már napok óta emlegetett valami „szép cipőt”, amit majd „a nagy napon fölvehetek”, és lám, mint mindig, most is megtartotta az ígéretét. Az új cipőm fényes, fehér szaténból készült, és pillangókat varrtak rá. Gyönyörű. Azt hiszem, másoknak is tetszett, mert amikor fölvettem, a mamáék szeme könnybe lábadt.

Aztán jött egy nagy fehér autó. Kicsit másként nézett ki, mint a többi, azt hiszem, nem is ment olyan gyorsan. Hallottam, amikor a sofőr azt mondta a mamának, hogy 1935-ben készült. Sajnos, azt nem tudom, hogy ez mit jelent. Szóval beültünk, a mama, a nagypapa és én. Azt nem tudom, hogy a kaposvári nagypapa mit keresett Angliában, de örülök, hogy ő is ott volt velünk. A kocsi egy templomhoz vitt minket, ahol zene szólt. A nagypapa karon fogta a mamát, aki kézen fogott engem, és bementünk. A papa már ott volt. Rajta is nagyon szép ruha volt, és egy virágot tett a gomblyukába. Ott volt egy csomó ember, akit ismerek, és a mama meg a papa legjobb barátai. És képzeljék, mindenki fölállt, amikor bementünk. Ettől egy kicsit megijedtem. Aztán a mama odament a papához, én meg leültem a nagymamával. De igazából velük szerettem volna lenni, és ennek hangot is adtam. Addig kiabáltam, hogy „mama” meg „dady”, amíg a nagymama ki nem bontott nekem egy doboz mazsolát. Közben levettem a cipőmet, mert bár nagyon tetszettek a csillogó pillangók, kibírhatatlanul nyomta a bőrszandálhoz szokott lábujjaimat. Mire befejeztem a mazsolaevést, a mama meg a papa éppen gyűrűt húztak egymás ujjára. Odamentem hozzájuk, aminek nagyon örültek. Aztán együtt kijöttünk a templomból. Mindenki minket nézett, és sokan sírtak. Fogalmam sincs, miért, máskor is voltam már mezítláb.

Azt hittem, hogy a templomból végre hazamegyünk, és homokozhatom a kertben. De nem volt szerencsém, megpróbáltatásaim korántsem értek véget. Visszaültünk a kocsiba, és meg sem álltunk egy étteremig. Ekkor elhatároztam, hogy mostantól nem zavartatom magam. Bármi is lesz, én ezen a napon akkor is jól érzem magam. Szerencsére ezt a fogadalmat nem volt nehéz megtartani. Adtak finomat enni, aztán almalevet ihattam, ami eddig csak egyetlenegyszer fordult elő. Egy idő után pedig egy zenekar is játszani kezdett. Na, azt nagyon élveztem! Amíg hangoltak, csak az enyém volt a táncparkett, senki nem zavart. Soha nem táncoltam még ilyen jót! Egy időre a mama is bekapcsolódott, én meg megpróbáltam bebújni a szoknyája alá, amire ő fölkapott és összevissza csókolt. Szeretek az anyukámmal táncolni. Amikor körülnéztem, láttam, hogy az összes néni és bácsi minket néz. Sokan fényképeztek is. Pózoltam néhányat, mert tudom, hogy azt szeretik a felnőttek. Bejöttek a számításaim, megtapsoltak minket.







Eddigre már eléggé elfáradtam, úgyhogy kerestem egy kisszéket, ahol zavartalanul szopizhattam a nagyujjamat és gyűrögethettem a fülcimpámat. Egy idő után a nagymama odajött, és azt mondta, hogy hazavisz. Mit mondjak, örültem neki! Elköszöntem a mamától és a papától, akik nagyon boldognak látszottak. Ez megnyugtatott. Amikor a mamának jó éjszakát puszit adtam, nagyon furcsát mondott, azóta is azon gondolkozom, hogy mit jelent… Ezt mondta: „Édes kicsikém, a mama és a papa férj és feleség lettek. Végre papíron is egy igazi család vagyunk.”

Még több az e heti Nők Lapjából: • Lang Györgyi nagy-nagy harca » • Műhelytitkok » • Paprika, paradicsom – parádésan! » • Egy különös nap » • Ha már nem a szokásos új tanév jön » • „Gyűlölöm a menstruációmat!” »  • Mi lesz veled, óvoda? » • Akit két anya szült – egy örökbefogadás története »  • Winkler Nóra: „A szerelem a legjobb az életben” »