Ha már nem a szokásos új tanév jön…

Nem reprezentatív közvélemény-kutatásunk alapján a „Na, és, örülsz, hogy kezdődik az iskola?” kérdés a legutálatosabb egy diák számára, és csak célfotóval szorul a „Szobafogság vagy teljes zsebpénzmegvonás?” mögé. Persze azért akadnak kivételek. Állítólag. Valahol. De tetszik, nem tetszik, a tanév elkezdődik, és vannak, akiknek a szokásosnál is több újdonságot hoz. Olyan diákokat kérdeztünk, akik most kezdik az általános vagy a középiskolát, és az egyetemet, vagy éppen: felsősök lesznek.

„A többiek mind ismeretlenek” – első nap az iskolában…

Schultheisz Viktória

Schultheisz Viktória 7 éves, szeptembertől a pomázi Német Nemzetiségi Általános Iskola első osztályosa lesz. Édesanyja elárulta, hogy Viki, mióta megkapta élete első iskolatáskáját, ragyog.

– Sokat kell majd tanulni. Matekot meg környezetet. Azért kell oda járni, hogy okosak legyünk. Igaz, már így is elég okosak vagyunk. Én, például, ismerek néhány betűt, nem mindet, meg egy kicsit számolni is tudok. De azt egyáltalán nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Kaptam már hátizsákot és tolltartót, anyával mentünk megvenni, ő választotta ki, hogy melyik legyen. Füzetem még nincs, de majd azokat is megvesszük. Az iskola jól néz ki, voltam már ott, mert a nagytestvéreim, Gergő meg Andris oda járnak. Tantermek vannak, meg padok, meg tábla, arra lehet írni. Mi meg ott ülünk. De azért ki is lehet menni az udvarra, és lehet kergetőzni a fiúkkal. Az jó lesz! Az oviban nem volt olyan sok fiú, akivel jól lehetett volna kergetőzni. Két tanító nénim is lesz, Ági néni és Marika néni. Gergő azt mondta, kedvesek.

– Az egyik bátyám, Gergő szeret iskolába járni, de András nem. Anya sokszor haragszik rá. Mindig tanítja, és András meg rosszul válaszol, vagy nem figyel, és akkor hallom, hogy anya mérges. Meg azért se szeret isiben, mert nincs elég sok barátja. Én lehet, hogy inkább Andrisra fogok hasonlítani… mert másban is hasonlítunk. Szerintem az iskolában az lesz a legjobb, hogy tanulhatok furulyázni. Gergő már most tanít néha, én fújom, ő meg mondja, hogy kell. Milica a barátnőm, ővele fogok egy osztályba járni. A többiek mind ismeretlenek lesznek, de nem baj. Ha nem Milica mellé ültetnek, az sem baj. Sok mindent várok az iskolától… de nem tudom megmondani, hogy mit.

Két kis humorzsa… Első osztály, első évnyitó. A szülők meghatottan állnak a fal mellett, a gyerekek a padban ülnek, előttük a gondosan kikészített tankönyvcsomagok. Az egyik kisfiú belelapoz az olvasókönyvbe, majd becsukja. Az édesanyja biztatja: – Nézd csak meg! Mire a srác: – Már eleget láttam *** Első osztály, az első napok egyike. A tanító néni arra lesz figyelmes, hogy az egyik kislány szép csendben becsukja a könyvét, és diszkréten elkezd bepakolni a táskájába. – Te mit csinálsz? – Pakolok. – De miért? – Köszönöm szépen, de nekem ennyi elég is volt mára. Délután moziba megyünk, addig még sok dolgom van. – De hát innen nem lehet „csak úgy” elmenni! – Nem? – döbben meg a gyerek. – Hát, ha ezt tudom, el sem kezdem.

„Már megszoktam, hogy megrúgnak” – felsősnel lenni…

Kővágó Gitta

Kővágó Gitta 11 éves, a jászberényi Gróf Apponyi Albert Általános Iskola sporttagozatán ötödik osztályos lesz ősszel. Kitűnő tanuló és csatár a helyi focicsapatban.

– Egy kicsit várom már a sulit, az új tantárgyakat, új tanárokat. Jó lesz ötödikesnek lenni, felsősnek, most végre nem mondják ránk, hogy „kicsik”. Még nem tudom, ki lesz az osztályfőnököm, lehet, hogy Böbe néni, az angoltanárunk, őt már ismerem. Majd kiderül. A történelmet nagyon várom, új tantárgy lesz, kíváncsi vagyok rá. A tesit szeretem még, és a matekot, az irodalmat nem annyira, de a nyelvtant igen. És egy kicsit a környezetet is. Énekórából lehetne kevesebb felsőben. Énekelni majdnem minden nap? Borzasztó! Szeretek suliba járni, de annyira azért nem… Van, hogy elunom. Ülök órán, és annyira unom. Na, olyankor például nem. Persze, ha barátok között vagyok, az jobb, az idő is gyorsabban telik. Jaj, remélem, így lesz felsőben is!

– Különben szerintem azért kell iskolába járni, hogy tanuljunk, többet tudjunk, okosak legyünk… és hogy ismerkedjünk. Anya azt szokta mondani, hogy a jó jegyért tanuljak, de akkor sem haragszik, ha valamiből négyest kapok. Azért a legjobb ott lenni, mert sokat tudunk sportolni! A focicsapat a kedvencem! Vannak most is idősebb barátaim, és a fiúk is szeretik. Büszkék rám, hogy jól focizom. Egy csaj. Mindig velem akarnak egy csapatban lenni az órán. Azt pedig már megszoktam, ha megrúgnak. És anya is. Szegény. Még nem tudom, hogy mi leszek, de ha jól fog menni a foci, akkor a női válogatottban szeretnék majd játszani. Kiskorom óta focizom, mint apa! Ő kapus. A foci a mindenem, a kötény. Kötényt adni. Tudod, mi a kötény? Elrúgni a másik lába között a labdát… Remélem, felsőben is lesz pár jó cselem.


„Szerintem belépek a felnőttek közé” – gimnázium, kollégium…

Mészáros Ádám

Mészáros Ádám 15 éves. Idén fejezte be a budapesti Széchenyi István Általános Iskola nyolcadik osztályát, az új tanévet a Piliscsabai Mezőgazdasági és Erdészeti Szakképző Intézet és Kollégium szakközépiskolájának informatikai tagozatán kezdi. Azért jelentkezett oda, mert a számítógép az egyik kedvence, állandóan programozással foglalkozik. Úgy tervezték, hogy őszre Piliscsabára költözik az egész család, ám a házuk még nem készült el, így Ádám kollégiumba kerül.

– Azzal, hogy kollégiumba megyek, szerintem belépek a felnőttek közé. Hétfőtől péntekig önálló leszek, már amennyire ezt hagyják a tanárok. Amikor beiratkoztam, lazának tűntek… Remélem, az iskolatársaimmal bulizhatunk majd sokat, arra számítok, hogy gyorsan összeverődünk, jó csapat leszünk. Ha meg nem, akkor is kibírom valahogy az elkövetkező öt évet, mert nagyon fontos, hogy emelt szinten tanulhatom az informatikát. És ha valami miatt egyedül érzem majd magam, akkor ott az internet, chatelek rajta, vagy mobilon felhívok valakit a régiek közül. Legelőször a barátnőmet.

– Különben nem félek, de azért izgulok egy kicsit. Az általános iskolai társaságomból nyáron egy frankó banda alakult, kártyáztunk, beszélgettünk, sokat lógtunk közösen. A barátnőm is tagja a csoportnak, már egy éve együtt járunk. Ő nagyon nem örül annak, hogy elkerülök Budapestről, mert ősztől csak a hétvégék maradnak nekünk, és azok is eldarabolva a család, a barátnőm és a rockbanda között, ahol gitározom. Metálzenét nyomunk leginkább, és volt egy „király” sikerünk a nyolcadikos ballagáson. Muszáj lesz legalább heti egyszer próbálnunk, mert szeretnénk folytatni a koncertezést. Ja, és színjátszókörbe is jártam. Remélem, lesznek hasonló gondolkodásúak az új osztályomban, és nem néznek ki azért, mert zenélek, és bírom a „drámázást” is. Eddig csak azzal foglalkoztam, ami érdekelt, de már megfogadtam, hogy eztán rendesebben tanulok. Ezt komolyan kell vennem, mert középiskolában már nem lesz elég, ami rám ragad az órákon.

Na még egy utolsó humorzsa a végére… – Apa! Nagyi azt mondta, a gimiben is olyan jól kell majd tanulnom, ahogyan te tanultál. Ide is adta a bizonyítványodat. – Tényleg? – kérdezi az apa. A gyerek elmélyülten lapozgat, majd kérdez. – Te Apa! Itt van egy kettes. – Na igen! Mert az orosztanárnő utált engem. A gyerek lapoz tovább. – De Apa! Itt már kémiából is – Mert abban az évben összevesztem a kémiatanárnővel. Újabb lapozás. – Hú, Apa! Itt már az egész tanári karral haragban voltál!

A teljes cikket (még több történet, még több korosztálytól) a Nők Lapja augusztus 29-én megjelenő, 35-ös számában olvashatjátok!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Lang Györgyi nagy-nagy harca » • Műhelytitkok » • Paprika, paradicsom – parádésan! » • Egy különös nap » • Ha már nem a szokásos új tanév jön » • “Gyűlölöm a menstruációmat!” »  • Mi lesz veled, óvoda? » • Akit két anya szült – egy örökbefogadás története »  • Winkler Nóra: „A szerelem a legjobb az életben” »