A háj mint óvszer

Miért is eszünk? Nem, nem azért, mert éhesek vagyunk. Hiszen ha csak az éhségünket elégítenénk ki, nem volnánk kövérek és soványak sem, mert pont annyit ennénk, amennyire a testünknek szüksége van.

Egyes kutatások szerint elhízásra vagyunk „kódolva”. Az emberiség ugyanis nem dúskált korábban úgy a harapnivalókban, mint ma. A kezdetekkor az maradt életben, aki magára tudott szedni némi zsírréteget. Ez mentette meg ugyanis a későbbi éhínség idején. A fejlett világban azonban már nincsenek éhínségek. Az egészséget, a hosszú életet nem a zsírban rejlő energiatartalék garantálja. Ellenkezőleg. Igazolódott, hogy a túlsúly kockázati tényező. A leggyakoribb halálokok között a szív- és érrendszeri, illetve daganatos betegségek szerepelnek. Az első betegségcsoportban a legveszélyesebb kockázati tényező a túlsúly.

Nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk

Dr. Túry Ferenc pszichiáter

– A fogyasztás kultúrájában élünk – magyarázza dr. Túry Ferenc pszichiáter –, ennek minden átkával együtt. – A társadalom lépten-nyomon arra ösztökél bennünket, hogy vegyünk, együnk, fogyasszunk. Nem érvényes már az a középkori vallásos ideál, hogy egyél és élj mértékletesen! Most mindenből sokat kell enni és venni! Sokat kell épp ezért fitneszterembe is járni. Mert tömegcikk lett az is, a konditermeket nem arra használják az emberek, hogy edzettebbek legyenek, jó legyen a közérzetük, és harmóniába kerüljenek a saját testükkel, hanem arra, hogy edzés után újra ehessenek. Reggel kávét iszunk, hogy élénkek legyünk, este pedig nyugtatót veszünk be, hogy el tudjunk aludni. Élénkítők és nyugtatók présében élünk, óriási a külső nyomás, és ez, sajnos, nem csak az evésre igaz.

Hogy a rendszer így működik, bizonyítja az a szám is, hogy a magyar emberek negyven százaléka túlsúlyos. Mert ellenállni, akkor, amikor okos marketingszakemberek hada dolgozik azon, hogyan lehet az emberek „étvágyát” felkelteni (vagy inkább felgerjeszteni), csöppent sem egyszerű. A pénztárgépek közelében felsorakoztatott nassolnivalók, a közelről fényképezett (a valódinál sokkal nagyobb), friss és élénk színű ételek a boltokban és a reklámokban, az érzékiséget sugárzó lassított felvételek mind-mind a csábítás eszközei. De vannak ennél sokkal kifinomultabb módszerek is, gyakran sugallnak valamilyen vonzó életérzést, vagy azt, hogy egy közösség részei lehetünk, ha azt a terméket esszük-isszuk, amelyet ők ajánlanak, sőt, azt is, hogy szeretetet vagy barátságot kapunk általa. Csupa olyan dolgot, amire valójában vágyunk… Így történhet, hogy egyszerre csak elvesztjük a saját testünkkel a kapcsolatot, és akkor is eszünk, ha egyáltalán nem vagyunk éhesek.

Olykor biológiai késztetéseink is megtévesztőek lehetnek, hiszen a szénhidrátoknak nyugtató hatásuk van, az édességek fogyasztása örömhormonokat, a csokoládé endorfinokat szabadít fel, amelyek jó hangulatot gerjesztenek, így ezekre egyszerűen rá is lehet szokni, csakúgy, mint az alkoholra. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az evés univerzális szorongáscsökkentő és örömpótló módszer. Ilyenformán sokkal könnyebb bekapni még egy falatot, mint komolyan megvizsgálni, mitől is vagyunk idegesek vagy hajszoltak, netán boldogtalanok. Ráadásul ezek a beidegződések olyannyira bevésődnek, hogy ember/terapeuta legyen a talpán, aki ezen változtatni tud. Kisebb-nagyobb bánatunkban is gyakran alkalmazzuk ezt a „módszert”, így keletkezik rajtunk az a bizonyos „bánatháj”. Ráadásul az evésproblémák mögött sokkal rejtettebb, mélylélektani okok is meghúzódhatnak.







Evészavar és a szex

– Az evészavarok egyik pszichológiai háttere a kényszeresség – magyarázza a pszichiáter. – Ez azokra a fogyókúrázókra is vonatkozik, akik mindenáron tökéletes testet szeretnének. Nagyon figyelnek arra, hogy mit esznek, naponta ötször megmérik a testsúlyukat. Mindezzel viszont valami külső kényszernek, a karcsúságideálnak akarnak megfelelni, amibe nem fér bele egy csöppnyi természetes zsírréteg sem. Nem azért törekszenek erre, hogy jó legyen a közérzetük, hogy jól érezzék magukat; a megfelelni vágyás vezérli őket. Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel is, hogy az emberek pusztán azért esznek, mert szépen meg van terítve, jó az étel illata, szép a színe, a külsőségek vezetik őket, és már nem „hallják” a testük üzenetét. Máskor épp a belső kontroll hiányzik, egyszerűen nem tudnak határt szabni késztetéseiknek. Gyakran tapasztaljuk, hogy a két legalapvetőbb ösztönkésztetés, az evés és a szexualitás, mennyire összefonódik egymással. Korábban nem kérdeztünk rá betegeink szexuális életére, mert úgy gondoltuk, az olyan intim szféra, amely csak rájuk tartozik. Aztán rá kellett döbbennünk, hogy ezt a témát nem kerülhetjük ki. A nők pluszkilóikat gyakran egyfajta óvszerként használják, ami valami ilyesmit jelent: „nem csallak meg akkor sem, ha már nem közeledsz felém”, mert a házasság, a kapcsolat megtartása továbbra is fontos marad. A férfiaknál a szexuális kudarcok vagy az elégedetlenség fordul át olykor valamilyen evészavarrá. Fiatal nőknél tapasztaljuk, hogy az extrém kövérség vagy épp a soványság jelent számukra védettséget a szexuális bántalmazás ellen. Az evészavarok egynegyede mögött találunk ilyen élményeket. Tinédzser lányok gyakran harminckilósra fogyasztják magukat, hogy semmilyen zaklatásnak ne legyenek kitéve. Ezeknél sokkal nehezebben megfejthető helyzetek is vannak. Volt például egyszer egy betegem, aki azzal keresett meg, hogy szeretne lefogyni. Kicsi, kétéves gyermeke volt, a férje akkor már nem élt. Ahogy utánakérdeztem, kiderült, hogy a probléma már a nászútjukon elkezdődött. Ő hat kilót hízott, férje majdnem ugyanannyit fogyott közben. Az életük így folytatódott tovább. A nő hízott, a férj egyre gyengébb lett. A várva várt gyerek nem fogant meg. Mintha a férfi érezte volna, hogy még egy embert már nem tud táplálni… A nő végül orvosi segítséggel teherbe esett. Ezzel egy időben a férje leukémiás lett, nem sokkal ezután pedig meg is halt. Úgy tűnt, mintha ők ketten tényleg egy test és egy lélek volnának. A háttérben azonban a nő ki nem mondott vágyai, gondolatai, agressziója húzódott meg, amelyet evésbe fojtott, és ezzel párhuzamosan a férfi riadalma, tudattalan félelme, amely végül az életébe került. Ilyesmi persze, nem fordul elő mindennap, de mutatja, hányféle probléma húzódhat meg néhány pluszkiló mögött.

Tippek önvizsgálatra – Kérdezzük meg magunkat, mielőtt asztalhoz ülünk, hogy valóban éhesek vagyunk-e! Figyeljünk a testünk jeleire, és ne arra, amit a külvilág „üzen” nekünk! – Ha túlsúlyosak vagyunk, gondoljuk végig, mit is jelent nekünk az evés: Olyan örömforrás, amelyet más vágyaink helyett alkalmazunk? (pl.: szex) Feszültséglevezető eszköz a stressz ellen? Megvéd minket saját „nemkívánatos” szexuális vágyainktól? Megvéd minket a partnerünktől? Megvéd a férfiak szexuális zaklatásától? Bánatunkat akarjuk általa csökkenteni? Evésbe fordíthatjuk saját kreativitásunkat, agressziónkat, amikor valamit nem teszünk meg, holott meg kellene tennünk, vagy valamit nem mondunk ki, amit pedig ki szeretnénk kimondani? – Gondoljuk végig párkapcsolatunk működését, mit jelent a kettőnk életében az evés (vagy épp a koplalás)! További tippeket az egészségtudatos életmóddal kapcsolatban a www.wellnesscafe.hu oldalon találsz! Plusz diétatippek!