Vannak párok, akiket az érzelmeken, a gyerekeken, a múlton és az együtt tervezett jövőn kívül a közös munka is összetart. Mert ugyebár a munkahely igen gyakran az ismerkedés helyszíne is. Talán az egésznek az a fránya kávéautomata az oka, amelybe az ember lánya nehezen tuszkolja be azt a százast
Régen? Brigádkirándulások, ahol kiderült, hogy jé, Évike pont annyira szeret kirándulni, mint Takács kartárs
Mindannyian hallottunk már történeteket, a tervrajz felett egymásra vetett pillantásról vagy hosszúra nyúló ebédszünetekről.
Ám azoknak a történeteknek, melyek házasságban, tartós kapcsolatban végződnek, legtöbbször az is a végük, hogy az egyik fél új munkahelyet választ. Vagy azért, mert muszáj vagy, mert ők ketten így látják helyesnek.
Húsz évet kell bepótolni…
Ezt a bizonyos te jó ég, huszonnégy órában együtt! Nem féltek?… kérdést Mojzer Győző és Mojzer Márta is megválaszolta már néhányszor. Méghozzá igen frappánsan: Nem félünk, hiszen húsz évet kell bepótolnunk.
Ők ugyanis huszonnyolc éve ismerték és szerették meg egymást, együtt is jártak. Aztán a kapcsolatnak vége lett, Győző Németországba ment, ott megnősült, Márta is férjhez ment. Aztán mindketten elváltak, majd négy évvel ezelőtt újra találkoztak.
Két dolgot döntöttünk el nagyon gyorsan: azt, hogy összeházasodunk, és azt, hogy együtt akarunk dolgozni mondja Győző, aki addig jogászként a másoknak végzett munkáért fix fizetést kapott, ezért most kifejezetten magának, maguknak akart dolgozni. Márti belsőépítész végzettségű, már akkor sikeres üzletasszony volt, elsőként vágott bele a bálásruhák árusításába, és ő hozta be az első sportkártyákat is Magyarországra.
 |
| Mojzer Győző és Mojzer Márta |
Valamit a könyvekkel kellene kezdeni, erre gondoltunk, egyrészt, mert mindketten nagyon szeretünk olvasni, másrészt, mert a könyvkiadás sikertörténet lett itthon kilencven után folytatja Győző. Azért gondoltunk a hangoskönyvre, mert én Németországban kaptam néhányat, és úgy tudtuk, itthon nincs ilyen. Nem is volt sok idő a gondolkodásra, bele kellett vágni, nehogy másnak is eszébe jusson.
És belevágtak. Mojzerék ma már egy sikeres és színvonalas hangoskönyvkiadó cég, igaz, ehhez kellett, hogy ne csak egymással, de a Kossuth Kiadóval is összeházasodjanak.
A napot úgy kezdjük, hogy Győző behozza a kávét, és utána félórát, órát felolvas nekem mondja Márti, amikor arról kérdezem őket, mikor kezdődik a munka. Hasonlít az ízlésünk, együtt választjuk ki a könyveket, a színészeket is. Ez a munkánk, persze mégsem szólhat csak a pénzről, annál sokkal fontosabb, sokkal több. Én a sportkártyákat is úgy hoztam be annak idején, hogy klubokat, rendezvényeket, vetélkedőket szerveztem köré a gyerekeknek.
Az első időkben Győző még csak ismerkedett a hazai körülményekkel, Márti sokszor mondta neki, miközben valamit próbáltak elintézni, vagy éppen tárgyaltak valakivel: Ez Magyarország!…
A könyvelést, adminisztrálást én végzem folytatja Márti.
Én képtelen vagyok kiállítani egy szállítólevelet mentegetőzik Győző.
Viszont nemrég végzett egy EU-szakjogász képzésen, a szerzői jogokra szakosodva.
Szétválasztani a munkát és a magánéletet szerintük az ő esetükben nem lehetséges, hiszen itt ötletekről van szó, hirtelen támadt gondolatokról, egy frissen olvasott novelláról, egy elfeledettnek tűnő szerzőről. Egy színész hangjáról, amelyet meghallanak a rádióban, és milyen jó volna, ha ő mondaná fel a következő könyvet. Nemcsak vállalkozás az övék, hanem ügy. Ezért hirdetnek gyerekeknek rajpályázatot a borítóra, és ezért hirdettek országos mozgalmat, hogy aki teheti, ültessen egy fát kedves barátjuk, Kaszás Attila emlékére.
Értelem és érzelem
 |
| dr. Laczkó Zsuzsanna |
Külföldön a családi vállalkozásokkal kutatások foglalkoznak, külön kurzusok, külön tanácsadók segítenek nekik. Nálunk sokan annak sincsenek tudatában, hogy ez egy különleges formáció. Pedig fontos volna tudatosan végiggondolni néhány alapkérdést. Azon kezdve, hogy a problémás házasság nem jó alapja egy vállalkozásnak, és bizonyos különbségek a személyiségben is akadályt jelenthetnek. Ha az egyikük nagyon spórolós, a másikuk inkább költ, ha nincs egyetértés a felélés vagy visszaforgatás kérdésében, ha nem tisztelik és ismerik el egymás teljesítményét, nem fogadják el a nemek különbségéből adódó esetleg eltérő munkaritmust, munkastílust. Ha szőnyeg alá söprik a problémákat Azt tapasztalom, hogy azok a párok sikeresek együtt a munkában is, ahol az egyik csillogó szemmel beszél a másikról: ő vissza tud fogni, ha nagyon elrugaszkodnék a földtől. Vagy: ő az, aki mindig tele van ötlettel. Tudatában kell lenni, hogy míg a család befelé forduló, érzelmeken alapuló, állandóságot képviselő, óvó, védő közösség, addig a vállalkozás kifelé irányul, lényege, hogy reagáljon a változásokra, kell, hogy vezetve legyen, és legyen benne rendszere a döntéshozatalnak. Külföldön hallottam a példát, hogy egy házaspár mindig a reggeli után ugyanolyan szabályos napiterv-megbeszélést tartott, mintha egy nagy multicég volnának. Ennyire komolyan vették.
A SEED legutóbbi, családi vállalkozásoknak szóló konferenciáján sok kérdés felvetődött, az is, mi a helyzet akkor, ha a házaspár egyik tagja sikeresebb a közös cégben, mint a másik. Esetleg, ha ez az egyik fél a nő. Volt olyan asszony, aki azt mondta, bár a cégügyek nem igényelték volna, ő mégis vett egy számítógépet, mert ahhoz a férj jobban ért, ami segít, hogy számára is hasznos szerepet kínáljon a vállalkozás. Voltak, akik egyetértettek, igen, a férj ilyen igényeit, érzékenységét figyelembe kell venni, egy kis kompenzálás nem árt, mások tiltakoztak.
A teljes írást a Nők Lapja szeptember 26-án megjelenő, 39-es számában olvashatjátok! Hutfleszné Horváth Katalin gazdasági vezető: Nálunk bár az üzletben nincs főnök, a döntéseket közösen hozzuk a klasszikus családmodell működik. A férjem családfő, én pedig családanya. |
