Sokáig egyezkedünk Szulák Andreával, mikor is tudnánk találkozni, de hol a baba kap oltást, hol a csillagok nem állnak jól. Végül hetek múlva Náncsi néni vendéglőjében futunk össze egy ebédre. Andrea még utoljára belebúgja a telefonba: Vörös rózsa lesz a fogaim között. (Hál istennek, máskülönben nem tudom, hogyan ismertem volna meg!)
Rózsa, Rozina
Ki adta a lányodnak ezt a szép nevet?
Hosszas gondolkodás után döntöttünk így. Édesanyám volt Rozália, de játékosabb nevet szerettem volna. Rozi, az túl hétköznapi, bár ha mérges leszek, időnként biztosan így fogom szólítani. Aztán rábukkantam a Rozinára, és beleszerettem. Annyira illik hozzá, ő tényleg egy kis rózsabimbó.
Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus vagy!
A zord külső érző szívet takar
Tudom, az első benyomás nem ez, de titkon nagyon is sebezhető, érzékeny lélek vagyok. Azért is növesztettem magam köré a határozott, vagány csaj páncélját, hogy védekezzem a bántások ellen. Mert abból volt elég az életemben.
Lehet, hogy a pluszkilókat is ezért szedted fel az évek során?
Mondasz valamit. A várandósságom mindent megváltoztatott, és összesen 8 kiló plusszal mentem szülni. A szülés után újra belefértem a régi ruháimba, és folyamatosan mennek le rólam a kilók. Lehet, hogy azért, mert már nincs szükségem arra, hogy védekezzem.
Na, na, nem szeretnék egy csont-bőr Szulákot látni a tévében!
Attól azért nem kell tartanod. Tegnap is olyan mennyei cukkinis lepényt sütöttem, hogy megnyaltuk utána a tíz ujjunkat! Jó kis elengedett nap volt, minden pontosan úgy sikerült, ahogy elképzeltem. De visszatérve az előző gondolathoz, úgy érzem, a gyermekem születésével felnőttem. Eddig azt hittem, ez abban a pillanatban történt meg, amikor édesanyám meghalt. De nem. Akkor csak nagykorúvá váltam! De felnőni csak most nőttem fel. Most, hogy felelősséget vállaltam egy másik emberért.
Tanúsíthatom, hogy nagyon komolyan veszed a feladatot. Hiába szerettem volna például babázni, semmi pénzért nem engedsz be újságírót az otthonodba.
Én nem tudok semmit fél szívvel csinálni, miért pont ezt ne venném komolyan? Egyébként, ha arra célzol, nem aggódjuk-e túl Rozinát, szerintem egyáltalán nem. Szépen szopik, gyönyörű, fejlett baba öt hónaposan veri a nyolc kilót! , a gyerekorvos szerint eddig minden akadályt szépen vettünk. Ehhez tedd hozzá, hogy nekem nincs semmilyen klasszikus értelemben vett segítségem. Nincsenek nagymamák, jó tanácsok, egymásra vagyunk utalva a párommal
És még valami: a média az utóbbi néhány évben nagyon megváltozott. Az ismert emberek köre annyira felhígult, hogy előbb tudom meg valakiről, hogy hol, milyen ágyban és kivel hált tegnap, mint hogy igazából mit tett le eddig az asztalra. Én amolyan régimódi csaj vagyok, úgy gondolom, ha már a legkisebb titkaimat is kiadom, mi marad nekem?
Tudod, hogy reményt adtál egy csomó gyerekre vágyó nőnek? Nézd, a Szuláknak is összejött, nekem miért ne sikerülne? Pedig emlékszem, a terhességed előtt azt nyilatkoztad: letettél arról, hogy gyereket szülj. Nem is lenne már hozzá energiád és hited.
 |
| Háromévesen |
Úgymint?
Nem is tudom. Esetemben például ott volt a közönség. Az ő szeretetük tovább éltetett volna. De igazad van, akkoriban már voltak nyomott időszakaim. Abbahagytam az orvostól orvosig való rohangálást, mert nem bírtam elviselni az ezzel járó hercehurcát. Te nem tudod elképzelni, milyen érzés az, amikor korán reggel, még kómában ott állsz egy váróteremben, és lépten-nyomon belebámulnak az arcodba: Művésznő, csak nem betegnek tetszik lenni? Most hogy magyarázzam el nekik, hogy tudjátok, emberek, lejárt a biológiai órám, és most kapkodok fűhöz-fához? Egy ponton elhatároztam, hogy én ezt nem csinálom tovább
Volt egy periódus, amikor megijedtem magamtól. Azt éreztem, hogy már semmin nem tudok jóízűen röhögni, elfáradtam, nem érdekel a világ
Ekkor történt meg a csoda.
Valóban, de erről Szulák Andrea már csak a Nők Lapja szeptember 26-án megjelenő, 39-es számában beszél… Soha nem vágytam arra, hogy otthon is megmutassam, vagyok olyan legény, mint a párom. Nem vagyok olyan legény, nő vagyok, és szeretek az lenni. Bújós cica, odaadó szerető, jó háziasszony. Szeretek alárendelődni, hordja csak a párom a kalapot.” |
