Hallottunk költségekről, szállításról, kicsomagolásról és megtapasztaljuk a borsos jegyárakat, melyek azonban diákok, gyerekek esetében visszafogottak. És van benyomásunk, élményünk, információnk a reneszánszban korát egy generációval megelőző, nem egységes életművet alkotó, de művészet és tudomány szinte minden területébe belekóstoló, az eretnek tanokkal is hírbe keveredő mesterről, a találóskérdések és rejtvények szerelmeséről (ld. Da Vinci kód).
Miért igazi?
Nem mítoszát, hanem műveit, de még inkább gondolkodását akarták bemutatni a kiállítás alkotói. Mendemondák helyett az alkotás dokumentumait. De különös módon, vagy inkább nagyon is érthetően: itt látunk mindent, ami a mendemondák alapja. Egy különlegesen nyitott, mozgékony elme rezdülésének dokumentumait. Mert az igazi da Vinci, ahogy híres életrajzában Richard Friedental ír róla valóban ilyen volt: végtelenbe nyúló előkészületek, a kívánalmakat messze túlhaladó tervezés, meg a sziklás táj és fény-árnyék. Igen, mondhatni előkészület volt ez az egész hatalmas életmű a következő évszázadokra. Hiszen nem hagyta nyugodni semmilyen természettudományos titok az anyaméhben fekvő csecsemő pozíciójától a repülő ember ideájáig. Kora csodája a perspektíva, valamint az akkor titokként terjedő matematikai törvényszerűségek varázsolták el, de mindenből mindig átlép a művészi alkotás fantáziaköreibe. Házat tervez például, olyat, amilyet csak háromszáz év múlva lett képes az ember felépíteni betonból.
A kiállításon megelevenednek da Vinci tervei |
Gyerek a kiállításon
Sziklás Madonna – nyolc hónap helyett húsz évig dolgozik a kép két változatán. |
De álmai, rejtvényei, tervei között Leonardo legfantasztikusabb csodája az ember, arca, alakja, ahogy a festők közül ő látta először. Szépnek és csúnyának: igazinak. Az utolsó vacsora mindegyik apostolával együtt próbálok mozdulni ahogy a kiállítás mutatja és megértem végre, miért tudott a szokásos bibliai témába mindenkinél többet vinni Leonardo. Mert ő tudta, mit mondott, mit érzett mindegyik alak és mindezt le tudta fordítani a test, a mozdulatok nyelvére. A megfagyott pillanatot úgy őrzik figurái, hogy láttatják velünk az élő szituációt, melyet az a mondat vált ki: Hajnali kakasszóra valamelyikőtök elárul engem. Ahogy ott van a titok, a terv, a gondolat abban a papírdarabkában is, mely a kiállítás legféltettebb kincse (ez magyar anyag!), a művész sajátkezű vázlataival.
Gondolatból indulat és mozdulat: Az utolsó vacsora |
Az interaktív kiállításon melyen már nem én mozgatom a modelleket, hanem számítógép láttatja a fázisokat átélem a nagy gondolkodóval a minden érdekel, minden lehetek, mindenből minden lehet végtelenség-érzését. A zseni itt van mellettem és diktál: a világ izgalmas, érdekes, csodálatos, az ember pedig nem reménytelen. Ő maga is titok, mely magában hordozza az esélyt, hogy fölnövekedjen az univerzumhoz. Az emberi tehetség határtalanságára példa ez a da Vinciből jött tudós-festő-hadmérnök-építész. És a zsenije nemcsak az alkotásban van. Hanem abban is, hogy visszaadja hitünket önmagunk lehetőségeiben. Leonardo azt sugallja: nem csak porszem vagy, hanem csoda.
Még több az e heti Nők Lapjából: Anyu, meleg vagyok! 2. rész » Ahol a gyerekeké és a pingpongé a főszerep…» Kis pénz – nagy ebéd » Készüljünk a várandósságra…» Háromezer dollár, és magáé a kisbaba » Miért nem kívánjuk egymást? » Nők és az életkor – Jakupcsek Gabriella » A Da-Vinci kiállítást látni kell! » Loladoktor rendel » |