A beteg gyerekek szolgálatában

A bohócot megvédi a kakaó

Komoly doktorhoz illő öltözet, fehér köpeny és sztetoszkóp helyett színes parókában, kockás nadrágban jár vizitelni Tóth Bence. Pedig a huszonhárom éves fiatalember nem nevezhető kezdő bohócdoktornak, az általa végzett humor-kezelések száma alapján már a főorvosi cím is kijárna neki.

– Eleinte vásárokban hajtogattunk lufit bohócruhában, de ez nem igazán elégített ki bennünket. Szerettünk volna többet tenni egy jó cél érdekében, ekkor ugrott be az ötlet: látogassuk meg a pécsi gyermekkórházban fekvő betegeket. A kicsik és a dolgozók is nagyon jól fogadtak bennünket, sőt, a nővérek azt kérték, menjünk be a fertőző osztályra is – emlékszik vissza a Bohócdoktorok első akciójára Tóth Bence, azaz Pajti bohóc. – Amikor kijöttünk, a társammal, Jancsó Péterrel, Peti bohóccal, úgy éreztük magunkat, mint egy kifacsart citrom, mégis ez az első alkalom adott lendületet ahhoz, hogy belekezdjünk a bohócdoktorkodásba.

A két bohócnak nincs állandó műsora, mindenhol alkalmazkodnak a helyi körülményekhez és a betegek igényeihez. Mielőtt elkezdődne a vizit, megkérdezik a nővérektől, melyik kisgyereknek mi a baja, milyen szabályokat kell vele kapcsolatban betartaniuk. Mindenkinek személyre szabott kezelés jár, a fiúkkal például lufikardpárbajt vívnak, a lányokkal énekelnek.

– A fertőző osztály kivételével mindenhol összegyűjtjük a gyerekeket, megismertetjük őket egymással, így, ha mi elmegyünk, akkor egy vidám gyerekközösséget hagyunk magunk után, és nem egymástól elszigetelt, ijedt betegeket. Azt, hogy az öröm gyógyít, tapasztalatból tudom: a gyerekek megállítanak az utcán, és boldogan mesélik, mennyivel jobban érezték magukat a látogatásunk után. A nővérkék is azt mondják, hetekre jobbá tudjuk tenni a hangulatot, sőt, már arra is volt példa, hogy az egyik szülő hálából meghívott bennünket sörözni.

– A jelenlét a fontos, hogy szívvel-lélekkel a gyerekekre figyeljünk. Ezért is nincs betanult műsorunk, mint ahogy azt sem kérdezzük meg sohasem: „Hogy vagy?” A betegség helyett Szivárványországról beszélünk, ahonnan a bohócok jönnek. Ott mindenki boldog, sok a tánc, a zene, a móka és a lufi. Mi azért érkezünk a kórtermekbe, hogy eltereljük a figyelmet a betegségről. Ennek hála, általában már másnap minden kis betegünk visszavárna. Pedig elég kevesen vagyunk, Peti bohóc és jómagam mellett néha az öcsém és a barátaink ugranak be segíteni, de így sem győzzük bejárni valamennyi magyar gyerekosztályt.

Bátorkodás orvosi felügyelettel

Nagygyörgy András, a Bátortábor Alapítvány vezetője

Már jó ideje beszélgettünk Nagygyörgy Andrással, a Bátortábor Alapítvány vezetőjével, amikor feltettem neki a kérdést, szereti-e, amit csinál. Egy pillanatnyi csend után jött a válasz.

– Letagadni sem tudnám, mennyire. Öt évvel ezelőtt önkéntesként jöttem a táborba, sportfoglalkozást tartottam a gyerekeknek. Azóta folyamatos a kapcsolatom a Bátortáborral, ez mindennél többet elmond arról, mennyire szeretem a munkámat.

Az alapítvány vezetője azt mondja, minden turnusnál a búcsúzkodás a legnehezebb, hiszen itt valódi barátságok köttetnek, és a tábor dolgozói, önkéntesei is megszeretik a gyerekeket. Kérdezem, vannak-e visszajáró táborozók. Azt mondja, sajnos, annyi a beteg gyerek, és olyan szűkösek az alapítvány erőforrásai, hogy korlátozni kell a létszámot. Alapszabály, hogy egy gyerek csak háromszor jöhet a táborba, így jut hely a többieknek is.

– A Bátortábor Alapítvány ingyenesen kínál élményterápiás programot a daganatos, diabéteszes és krónikus ízületi gyulladással kezelt gyerekeknek és szüleiknek – magyarázza András. – Állandó orvosi felügyeletet biztosítunk, hiszen ennek hiányában a gyerekek nem bátorkodhatnának, azaz nem vehetnének részt a programokban. Nálunk lehet lovagolni, evezni, íjászkodni, fotózni, de vannak zenés, táncos és kézműves foglalkozások is. A hosszú, fájdalmas kezeléseken átesett, sokszor túlságosan is féltett gyerekek gyakran alábecsülik a saját képességeiket. Azáltal, hogy nálunk sok mindent kipróbálhatnak, nő az önbizalmuk, javul az énképük, erősödnek a társas kapcsolataik. Mindezek pedig segítik a gyógyulási folyamatot.

– Már saját táborhelyünkön, a kis betegek speciális igényeit mindenben kielégítő központban fogadhatjuk a gyerekeket. Az idén kettőszázhatvanöt gyerek nyaralt nálunk, ősszel pedig indulnak a családi táboraink. Tavaly negyvenkét család tölthetett el nálunk egy hetet. Ezek a táborozások hasonlítanak a gyerekprogramokra, csak itt jelen vannak a szülők is. Amíg a gyerekek együtt játszanak, a szülők ismerkednek, tapasztalatot cserélhetnek, vagy a pszichológusunkkal beszélgethetnek, és persze vannak családi programok is.

András azt meséli, a családi táborok segítenek a szülőknek, hogy feldolgozzák a gyerekük betegségét, és rengeteg hasznos információval is gazdagszanak.

– Tavaly jött egy család, ahol két éve tudták a gyerekükről, hogy diabéteszes. A tábor második napján odajöttek hozzám a szülők, és megköszönték, hogy itt két nap alatt többet tanultak erről a betegségről, mint az elmúlt két évben.

Aladdin csodalámpája is gyógyíthat

Patzauer Éva, a Csodalámpa Alapítvány vezetője

Amikor találkozom Patzauer Évával, a Csodalámpa Alapítvány vezetőjével, szinte köszönés helyett mondja: „Hétszáz!” Az öröme érthető, négy évvel ezelőtti megalakulása óta ennyi kívánságot váltott valóra az óhaj-sóhaj teljesítő alapítvány.

– Ha teljesül egy kívánság, az mindig segíti a gyógyulást is, attól függetlenül, hogy mit kér a gyerek, hiszen az öröme, a boldogsága gyógyít – vallja Patzauer Éva. Az alapítvány az életet veszélyeztető, súlyos betegségben szenvedő gyerekek kívánságait igyekszik teljesíteni. A legegyszerűbbtől (plüssállat) az egészen kivitelezhetetlennek tűnőkig (találkozás Michael Schumacherrel vagy David Copperfielddel). Előbbi a legkisebbekre, utóbbi a nagyobbakra jellemző.

– A kamaszok igazán nehezeket tudnak kérni – nevet Éva. – Az ötszázhetvenegyedik kívánság például egy találkozó volt Kertész Imrével. Összehoztuk. Méghozzá a ránk legjellemzőbb módon: szerencsével és önkéntesekkel. Amikor elindultunk, a férjem azt mondta, rengeteg pénz kéne a kívánságok valóra váltásához, én meg azt, elég, ha vannak önkénteseink. Igazam lett. Például, az egyik önkéntesünk egy házban lakik Kertész Imrével, így, amikor megérkezett a kívánság, ő bekopogott a Nobel-díjas író ajtaján, aki az első szóra jött. De minden másban is önkéntesek segítenek, az irodánkat adományként kaptuk, a könyvelőnk, a jogászunk ingyen dolgozik, van pólófestőnk, aki jön a rendezvényeinkre. Minden, de minden megvalósítható a több száz segítőnkkel.

Hogy ez mennyire igaz, mi sem példázza jobban, mint a tavalyi Csodalámpás Gyereknap vagy a jelenleg is futó könyvsarok-akció. Ennek keretében kiadókkal, könyvterjesztőkkel összefogva a gyerekkórházaknak adományoznak könyveket, hogy legyen, ami elvonja a kicsik figyelmét a betegségükről.

„Találkoztam Kertész Imrével” A mosonmagyaróvári Vass Anna kívánsága az volt, találkozhasson Kertész Imrével. A Nők Lapjától azt kérte, ha írunk róla, tegyük azt saját szavaival. Íme egy szerkesztett részlet Anna leveléből: „A Csodalámpa Alapítvány jóvoltából együtt tölthettem egy igazán kellemes és emlékezetes órát Kertész Imre Nobel-díjas íróval. Kertész úr kérdéseire eleinte remegő hangon, röviden válaszolgattam. Teljesen kiürült a fejem, így nagy sajnálatomra nem tudtam megmondani, hogy miért pont rá esett a választásom. Most már meg tudom fogalmazni: olyan személlyel szerettem volna találkozni, aki élete során olyasmit alkotott, mondott vagy csinált, ami elgondolkodtatott, ami fontos számomra, esetleg meghatározza valamelyest a világszemléletemet. Végül a Sorstalanság miatt Kertész Imre mellett döntöttem. A beszélgetés fantasztikus volt, idegességemet percek alatt elűzte Kertész úr végtelen közvetlensége és szerénysége. Lenyűgözött vele. Ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, valamint a Csodalámpa Alapítvány munkáját és természetesen Kertész Imre kedvességét. Tisztelettel: Vass Anna”

 

 

 

 

 

 

 

Továbbra is várjuk a jelentkezéseket a Nők Lapja és az UNICEF közös “Az öröm a tiéd” című pályázatára. A pályázati feltételeket és egyéb példákat sikeres kezdeményezésekről itt olvashattok!  

Még több az e heti Nők Lapjából: • Alma a köbön » • Lányom, a foggyáros » • Amélie csodálatos átváltozása » • Meryl Streep lánya lejátssza az anyját » • Katona Klári – a fényből a tűzvonalba… » • “Éjjel elszabadul a másik énem” » • “A saját nőiességemet kutatom folyamatosan” » • Termékenységi tánctól a ramadánig » • Ha egy kisfiú nagyon akar valamit   »