Minden pasi házasságtörõ?

Kedves Soma!

Kérlek, mondd el a véleményed, mert már nem tudom, hogy mit gondoljak, annyi mindent látok-hallok, lehet, hogy csak illúzióba ringattam magam éveken keresztül? Én egy 30 éves, intelligens és szexi nő vagyok, életem során nagyon sok fiút, férfit volt szerencsém megismerni, több hosszabb kapcsolaton vagyok túl, rengeteg kalandom is volt, és jelenleg is párkapcsolatban élek.

Egész életemben fiúkkal szerettem barátkozni, nagyon sok gondolatot és érzést megosztottak velem, ami egyrészt megtisztelő, másrészt pedig egy kicsit rémisztő is a való igazság. A férfiak többsége képtelen a hűségre, még akkor is, ha megházasodnak. Miért van ez? Mi hiányzik nekik? Miért házasodtak meg, ha nem az igazi a választottjuk? Vagy a férfiaknak nincs igazi, csak a nőknek? Hogy van ez?

Mondok konkrét eseteket: az előző kapcsolatomban kb. két év után felfedeztem, hogy a volt párom gépén több száz meztelen nőről készült kép van, amelyekre saját bevallása szerint önkielégítést végzett. Óriási fájdalom volt ez számomra, mert engem a külsőm alapján full extrás istennőnek tartanak, az érzelemvilágom is gazdag, igazi anyatípus tudok lenni, és a műveltségem is átlagon felüli. Mi az, amit nem tudtam neki nyújtani? A mostani páromnál is volt ilyen pornósite-os időszak, de rájött, hogy ez csak eltorzítja a gondolkodását, és állítása szerint már nem néz ilyen oldalakat. Van egy ismerősöm, aki szeretőm volt sok évvel ezelőtt, és nemrég megházasodott. Az esküvő után 3 hónappal már hívott is, hogy rég látott, szívesen átjönne, és felfedezne újra. Elutasítottam, aztán pár hónappal később újra próbálkozott, miközben a felesége a gyerekét hordta a szíve alatt.

Milyen emberek ezek? Diplomás, értelmes, pénzes fiatal srácok, akik belül ennyire sekélyesek lennének? Bocsánat, de ami a szívemen, az a számon! Nem sokkal később teljesen ugyanez a szituáció történt egy másik sráccal, akivel régen viszonyom volt, a felesége terhes lett, és a fiú át akart jönni hozzám borozgatni. Egy másik fiú ismerősömnek két év után véget is ért a házassága, a lány lépett le, de a srác napi háromszor végzett önkielégítést netes oldalakat nézegetve, miközben egy szexi, szép felesége volt. Soma! Kérlek, mondd meg nekem, mi hiányzik ezeknek az embereknek? Nem akarok ilyen férjet! De ahogy látom, csak ilyen fiúk vannak, akiknek nem elég a szexi nő az ágyukban, nekik kell a netes illúzióvilág is, vagy nem tudom, mi.

Kiben van a hiba? Esetleg én élek illúzióban, hogy a férj-feleség egymást szereti őrülten, szenvedélyesen, és mindennap szeretkeznek, beszélgetnek, és semmi igényük senki másra? Az rendben van, hogy vannak szürke hétköznapok, meg becsúszik egy kis unalmas időszak, de attól még a páromra vágyom! Mert ami engem illet, az összes eddigi kapcsolatomban szenvedélyesen szerettem, kívántam, vele terveztem, és senki más nem kellett, csak ő. Én volnék a kakukktojás?

Köszönöm, ha válaszolsz!

Kakukktojás






Szervusz, Kakukktojás!

Valójában már azzal, hogy így nevezted magad, azt programozod, amitől tartasz, amit problémaként leírtál. Mint tudjuk, ezen a tanulóbolygón az energiatörvények működnek, ami azt jelenti, hogy a bennünk levő energiák szerint mi magunk vonzunk dolgokat, avagy taszítunk, avagy neutrálisak, tehát közömbösek, semlegesek vagyunk velük szemben. Tehát ez a három dinamizmusa van az energiának: vonzás, taszítás, neutralitás. A „dolgok” alatt mindent értek. Munkahely, szerelem, betegség, baleset, emberi találkozások, kapcsolatok stb. S bár ez így kimondva végtelenül egyszerűnek tűnik, valójában egyáltalán nem az. Az új évezreddel nagyon izgalmas, új korba értünk, ami a spirituális felébredés és az individualizáció kora. De mit is jelent az, hogy individualizáció? Vagyis a te egyéni léted, lényed, karaktered, személyiséged felismerése, kibontása, megélése és megvalósítása? Egyáltalán, hogy lehet individuumról, azaz egyéni, autonóm énről beszélni, miközben épp a Hellinger-terápia révén egyre inkább azt látom, hogy a családdal való szoros összekapcsolódás miatt (ez nem a tudatos választáson vagy az akaraton múlik, adott, hozott, kapott, vagy mondhatjuk úgy, hogy a lélek választása révén) nagyon nehéz független, egyéni sorsról, döntésekről beszélni. Sokszor akarva-akaratlanul visszük tovább őseink mintáit, energiáit, sorsát. Viszont ha ezt felismerjük, akkor valóban elindulhat a mi saját sorsunk megélése.

Annak, hogy te folyamatosan ilyen férfiakat vonzol be, bizonyára megvan az oka és üzenete. Vagyis olyan férfiakat hívsz be magadhoz, akiknek nem elég egy nő, nem elég a társuk, párjuk, feleségük, és vagy az interneten talált virtuális nőkkel kalandoznak, vagy effektíve meg is csalják a másikat. Ha egy férfinak van egy sok szempontból komplex társa, aki szexuálisan is vonzó nő, és elfogadja, szereti őt, szeret vele lenni, és neki mégis arra van szüksége, hogy a rendszeres szex mellett még az interneten bóklászva gyakorta önkielégítsen, azt tapasztaltam, hogy önmegvalósítási probléma áll a háttérben. (De tulajdonképpen ez ugyanúgy a nőkre is vonatkozik…) A libidó vagy libidináris energia azt jelenti, hogy minden energia ebből a szexuális indíttatású energiából származik. (Nyilván a szüleinknek szeretkezniük kellett ahhoz, hogy legyünk.) Éppúgy a keletiek, mint a pszichológia azt mondja, hogy a libidóból, vagyis a szexuális energiából lesz minden más energiánk: vitális, mentális, szeretet, szexuális stb. energia. Hogy ezek az energiák hova kerülnek, rajtunk is múlik. Vagyis a libidónak egy részét lehet szublimálni. Egy részét nyilván meg kell élni a szexben, de a tetemes többségét átvisszük munkába, sportba, emberi kapcsolatokba stb.





Azt tapasztaltam (úgy a saját életemen keresztül, mint a környezetemben), hogy ha valaki megtalálja azt a munkát, feladatot, hobbit, rendszeres elfoglaltságot, kihívást az életében, ami az ő egyéniségére, képességeire van szabva, akkor az energiák nem folynak el alsó kanálisokban. Szinte mindannyian megtapasztaltuk már, hogy ha leköt minket a munkánk, amit szeretettel végzünk, ami kihívást jelent számunkra, akkor kevésbé jár az eszünk a szexen. (A szex energiaközpont vagy -csakra épp a torok, vagyis önkifejezés energiaközponttal van összekötve egy meridiánon, vagyis energiapályán.) Ahhoz viszont, hogy megtaláljuk azt a munkát, feladatot, ami valóban a miénk, ránk szabott, nyilván önismeret kell. Vagy valamiféle sorsszerű „mázli”.

Ha egy felnőtt ember munkájából hazaér szeretett és számára szexis társához, és azzal tölti rendszeresen az idejét, hogy önkielégít, akkor ott valami hiányzik, és az nem biztos, hogy a nőben keresendő. A férfiak működését illetően viszont elgondolkodtató az a biológiai tény, hogy naponta több millió spermát termelnek, ami akár több tucat nő megtermékenyítésére is elegendő, ami biológiailag nem éppen a monogámiára predesztinálja őket. Egy hosszú távú párkapcsolat, egy házasság valójában egy szövetség, amit biztos vagyok benne, hogy csak tudatosan lehet jól működtetni. Illúzió azt hinned, hogy van olyan, hogy tizen-huszon-harminc éven keresztül kölcsönösen egymásért lobogva mindig egymásra (és csak egymásra) vágyik két ember. Jöhetnek ilyen-olyan periódusok, a szerelem és vágyakozás is újjászülethet sokszor, de a közte levő időszakokat is meg lehet élni úgy, hogy ne okozzunk fájdalmat a másiknak, és törekedjünk arra, hogy ne tegyünk olyat, amit magunknak nem kívánunk.

Te azt írod, hogy miközben jelenleg is párkapcsolatban élsz, rendszeresen bevonzol olyan férfiakat (volt barátokat), akik le akarnak veled feküdni. Ehhez viszont te is kellesz! Ha egy nő egész lényéből a hűséget, monogámiát sugározza magából, nem jellemző, hogy ilyen szinten meg merjék közelíteni a férfiak. „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.” Ehhez a te nyitottságod is kell!





Azt valóban szomorú dolognak tartom, amikor egy várandós nő férje vagy kisgyerekes apuka ráhajt más nőkre, de ehhez azok a „más nők” is kellenek. És még akkor is, ha egy nő nem tud róla. Ha éber, akkor adó-vevő csápjai úgyis leveszik, hogy ki a másik és mit akar. És ha egy nő számára nem tabu a várandós vagy kisgyermekes asszonytársa, akkor valójában a saját nőiségét, és egyáltalán, a nőket sem tiszteli.

Ebben a korban mi, nők nagyon sokat veszítettünk a méltóságunkból, és egyik feladatunk, hogy méltó helyünkre kerüljünk a bennünk élő istennői önvalónkban. Az ezredforduló egyre inkább eltárgyiasította a nőt (szakszóval ezt szexuális objektifikációnak nevezik), mint élvezeti eszköz, figyelemfelkeltő tárgy jelenünk meg egyre több helyen (reklámok, filmek, pornó stb.). Ha tudatosan visszavesszük saját magunk és nőtársaink tiszteletét, méltóságát, akkor a férfiak szemében is a helyére kerül az értékünk.

Gondolkodj el azon, hogy miért nézték ki belőled a barátaid, hogy az adott helyzetben egyáltalán ajánlatot merjenek neked tenni! És lásd, hogy ezeket a férfiakat te vonzod be. De hidd el, hogy igenis vannak érzelmileg, spirituálisan érett felnőtt férfiak is, akik pontosan tudják, hogy amit a másiknak okoznak, azt önmaguknak is teszik. Akik felnőtt férfiként teszik a dolgukat a világban, és képesek egy nőt szeretni és vágyni. Amíg ezt még elhinni sem tudod, kicsi esélye van annak, hogy bevonzzál ilyet. Amíg te nem tiszteled eléggé a férfiakat, és nem építed föl magadban a reményt és a bizalmat, addig hajlamos leszel csalódásokat gyártani magadnak. És mondom, ehhez nagyon fontos, hogy olyan férfi után keresgélj, aki megtalálta már a világban a helyét, feladatát, önmagát. Ha pedig még nem, akkor mérhetetlen türelemmel, elfogadással és bizalommal támogasd őt az útjában. Elvégre azért jöttünk ide, hogy fejlődjünk. Hajrá!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! »