Családok a környezettudatos életmódról

A konyhában

Ha máshonnan nem, hát olvasmányélményeinkből mindannyian ismerünk parasztgazdaságokat. Tudjuk, mennyi értelmes rend volt abban, mikor, mi kerül az asztalra, a kamrába, az állatok elé. A természettel való szoros kapcsolat önmagában szabályozta a konyhai munkákat és az étkezések rendjét. Aki azt gondolja, hogy a fagyasztott ételek, a konzervek, a világot behálózó kereskedelem felborította ezt a rendet, annak igaza van, de ez nem jelenti azt, hogy adjuk meg magunkat a káosznak!

Nagy Sándorné, Erzsike például rendkívül tudatosan egyensúlyoz hagyomány és újdonság között, és mindezt egy kétszobás társasházi lakásban teszi.

– Amikor férjhez mentem, nemigen tudtam főzni, hiszen addig tanultam, sportoltam, dolgozni kezdtem – mondja. – Akkor kényszerültem rá igazán, amikor megszülettek a fiaim. Érdekes egyébként, hogy nem annyira az édesanyám, inkább az anyósom ízeit vettem át. Emlékszem, még rétest is nyújtottam, erre ma már nem vállalkoznék. Van sok szakácskönyvem, nagy ünnepeken, névnapokon mindig újdonsággal állok elő, szeretek újat tanulni. Amúgy sok zöldséget eszünk, húsból inkább baromfit, és halat is! Felfedeztük az afrikai harcsát, nagyon szeretjük, az unokák is ehetik, mert nincs benne szálka.

Nagyék 1970-ben vették meg azt a szarvashegyi kertet, amely a mai napig ellátja a családot, zöldséggel, gyümölccsel.

– Úgy „állítottam be” mindent, hogy a gyerekek, ma már az unokák mindig találjanak kint valami finomat – mondja Nagy Sándor. – Kezdődik a szezon az eperrel, és a dióval fejeződik be. Szőlőből is van korai termő meg olyan, amelyet novemberben szedünk le. Nálunk a gyerekek nem válogattak, például, amikor Péter fiunk nem akarta megenni a paradicsomot, mondtuk neki, hogy hiszen ez különleges, ez Szarvashegyen termett! Akkor persze megette.

A kis kertben terem borsó, bab, káposzta, tök, spenót, cukkini, paradicsom, és még lehetne folytatni a sort. A termés tartósításával is sokat kísérleteztek, amíg a fagyasztóláda végre megoldotta a kérdést.





– Amit lehetett, befőztünk, befőzünk ma is. A sárgarépát elvermeltük, a káposztát savanyítottuk, a karalábét kartondobozba, ládába raktuk – meséli Erzsike. – Most meg minden a fagyasztóba kerül, különböző méretű adagokba: levesnyi, főzeléknyi, több, kevesebb. Megdinsztelem a káposztát, berakom, és felírom: „káposztás tésztának kettőnknek”.

A sok családban annyi fejtörést és lelkiismeret-furdalást okozó „maradék”-problémakör Nagyéknál nemigen merül fel.

– Megmarad a rizs? Nejlonzacskóba teszem, és lefagyasztom. Legközelebb, ha paradicsomlevest főzök, csak benyúlok érte, ott a kiváló levesbetét. Tarhonyával ugyanígy. A tojásfehérje is lefagyasztható, sőt, a pirított zsemlemorzsa is. A kapor, a petrezselyem is ott áll, kis alufóliatekercsekben. A krumpli, a zöldségek, még a tojás héját sem dobjuk ki, visszük a kertbe, a komposztba. Rég észrevettük, hogy a műtrágya megviseli a földet, inkább erre álltunk rá. A kávézacc is oda kerül, az még a hangyákat is távol tartja. A fás karalábét sem dobom ki, reszelve főzöm a levesbe.

A nyersanyag-hasznosításon kívül gazdaságosan bánik a Nagy család az idővel és az energiával is. Erzsikének van három különböző méretű kuktája, szinte mindent azokban főz, feleannyi idő alatt, mint más teszi lábosban, fazékban. Így aztán jut ideje arra is, hogy a reklámújságban látott, közel ezer forintért kínált fényképtartót elkészítse az unokákkal, Vandával és Blankával.

 

Olvasd el két másik magyar család tippjeit arról, hogyan lehet környezettudatosan vásárolni, illetve közlekedni. A teljes írást a Nők Lapja október 17-én megjelenő, 42-es számában találod!

 

 

 

Még több az e heti Nők Lapjából: • Egy baba; két nyelv » • Az ételek jokere: a fasírt » • Hollywood – zöldben »  • A bohócot megvédi a kakaó » • Lombikból – ikreket vagy egykét? » • Segítség, anya lettem! » • Újrahasznosított textil » • Pánik nincs, baj van » • Ónodi Eszter színei » • Családok a környezettudatos életmódról »