Lombikból – ikreket vagy egykét?

A „többes” ikrek kihordása az anyai szervezetre is nagyobb veszélyt jelent, ráadásul gyakoribb, hogy ezek a babák kicsi súllyal születnek, agyvérzést kapnak a születés során, vagy túl éretlenül jönnek a világra, és maradandó fogyatékkal kell leélniük az életüket…

A Budai Meddőségi Centrumban ezért ma már csak a legritkább esetben ültetnek vissza a páciensek méhébe három embriót, hiszen a szigorítással csökkenthető a többes terhességek száma. Ennek apropóján kérdeztem önöktől három héttel ezelőtt: siker-e az iker? A kérdésre – válaszul – számos történetet kaptam. Ezekből idézek hamarosan, azonban először bemutatom a Ruprecht családot. Ruprechtné Nagy Katalin a napokban adott életet negyedik gyermekének, aki (mint az elsőszülött hármas ikrek) a lombikbébiprogram segítségével fogant.


„Ha mindhárom megtapadt, szülessenek is meg!”

– Nálunk nem volt kérdés, hogy akarunk-e ikreket. Hogyne akartunk volna – mosolyog Katalin. – Közel hét évvel ezelőtt jártunk először a János Kórházban, Konc tanár úréknál, és akkor még első próbálkozásra a harmincöt év alatti nőknek is beültettek három embriót. A méhemben mindhárom megtapadt… Felajánlották, ha akarom, akkor a saját és a két másik gyerek védelmében elvesznek egyet, de nem engedtem. Az elejétől fogva úgy gondoltam, ha mindhárom embrió megtapadt, akkor szülessenek is meg! Szerencsére nagyon aktív voltam a terhességem során, bár a végén toxémiát kaptam. A harmincötödik héten születtek meg a gyerekek: a fiúk (Áron és Ábel) két kiló fölötti súllyal, Luca pedig 1280 grammosan. Luca is egészséges baba volt, két hónapot kellett kórházban töltenie, és mára már majdnem utolérte súlyban, magasságban is a fiúkat.

Katalin másodszorra már elegendőnek tartotta, ha két embriót ültetnek be a méhébe.

– A szervezetemet is megviselte volna, ha esetleg megint hármas ikreket kellett volna kihordanom, és – mi már tudjuk – három egykorú kicsi ellátása sem a legkönnyebb – mondja. – Végül egy embrió tapadt meg a méhemben. Persze maradt még két embriónk lefagyasztva, talán még szeretnénk majd babát… Mi szerencsések vagyunk, mert aktív életet tudunk élni az ikrekkel is, másfél éves koruktól bárhová elviszem őket kocsival, egyedül. Ennek ellenére, támogatom, hogy Konc főorvos úr szigorított, és mostantól harmincöt év alatt az első próbálkozások során nem három, hanem csak két embriót helyez vissza a méhbe. Ha ugyanis mindhárom megtapad, akkor nagyobb a veszély, hogy valamelyik baba károsodik, ráadásul a hármas ikrek ellátása tudom, milyen nagy feladat.

A Ruprecht családba a napokban megérkezett az ikrek mellé a negyedik gyerek

„Bármennyit vállalnék”

Anikó Békéscsabáról azt írta: bármit vállalna, hogy gyereke szülessen. Már akár hat embriót is behelyezhetnének neki, azt sem bánná, ha mind megtapadna.

„Nyolc éve szeretnénk babát a férjemmel, és reszketünk, hogy kifutunk a korból, hiszen én már negyvenegy múltam, ő pedig három évvel idősebb nálam. Nagyon sok gondot találtak az orvosok, a petevezetékem nem volt átjárható, cisztám és miómám is volt, többször műtöttek. Már négy lombikbébiprogramon estem át, de egyszer sem tapadtak meg a beültetett embriók. Tudom, hogy a cikkben írtak elsősorban a harmincöt év alattiakra vonatkoznak, vagyis náluk lesznek szigorúbbak a beültetett embriók számára vonatkozóan, de én már hat vagy tíz embrió beültetését is vállalnám – ha lenne ennyink. De most éppen egyetlenegy sincs, és félek nagyon, hogy az újabb stimuláció során is már csak egy-két petesejt érik meg, és ezzel az én koromban kicsi az esély a teherbe esésre. Bármilyen veszélyt vállalnék, csak hogy gyerekem legyen… Egy nő nem gondolkodik ilyen helyzetben azon, hogy mi lesz, ha nem tudja kihordani, vagy ha sérül valamelyik baba… mert gyereket akar, csakis ez az egy vágy van benne, ezért ébred fel éjjelente zokogva, és erről ábrándozik nappal…”


Háromból – egy sem

„Két ötnapos embriót ültettek vissza a méhembe a lombikbébiprogramban. Az első vizsgálatkor kiderült, hogy a két embrióból időközben három baba lett. A doktornő ennek nem örült, tájékoztatott minket a kockázatokról, és javasolta a harmadik embrió redukcióját. A másik két babánk érdekében vállaltuk a redukciót. A fájdalmas beavatkozáson kívül még az is nehéz volt ebben, hogy ugyanazon a tortúrán kellett átesnem, mint annak a nőnek, aki abortuszra megy, és még a 26 ezer forintos csekket is be kellett fizetni.

Egy 15 cm-es tűt szúrtak át a hasfalamon és a méhemen keresztül, és annak a segítségével adták be az injekciót a babának. Érzéstelesítést nem adtak, úgyhogy az ágy szélét szorítottam fájdalmamban. A redukció a másik két babánál semmi problémát nem okozott, másnap az ultrahang-vizsgálatkor önfeledten bukfenceztek.

A várandósságom sajnos, mégsem ért jó véget, ugyanis a 22. héten a két kislányom meghalt. A patológiai vizsgálatból kiderült, hogy trombózis keletkezett az egyik köldökzsinórérben, és elhalt a placenta. Tehát, ha kórházban lettem volna, akkor sem tudtak volna segíteni rajtuk, és nem a beavatkozástól kellett meghalniuk a babáknak. De lelkileg nagyon nehéz ezt is átvészelni… Jövőre újra részt veszünk a programban, és bízunk, nagyon…”

(Szilvia)








„Túlstimuláltak, három babából egyet elvesztettünk”

Nem kizárólag lombikbébiprogramból születnek hármas vagy többes ikrek, hanem esetenként a nőgyógyászok olyan tablettát írnak fel a „nehezen teherbe eső” nőknek, amelyek többszörös peteérést hozhatnak létre. Ha nem ellenőrzik ultrahanggal a kezelés során, hogy mennyi tüsző érett meg, akkor előfordulhat, hogy – nem kívánatos – hármas vagy négyes terhesség jön létre. Erika, a következő levél írója is ilyen kezelés során esett teherbe.

„Fél évig nem estem teherbe, ezért megkerestem a nőgyógyászomat, aki felírta nekem a C…-t, mondván, ez egy kicsit „rásegít” majd a peteérésemre. Azt tanácsolta, szedjem legalább három cikluson keresztül az általa előírt adagban. A második hónapban teherbe estem, nagyon boldogok voltunk a párommal. Hamarosan borzalmas rosszullétek jöttek rám, és kiderült, hogy hármas ikreket várok. A nagy örömbe azért kétség is vegyült: miként fogunk ellátni három gyereket? A negyedik hónapban vérezni kezdtem, ezért kórházba fektettek. A huszonnyolcadik hétnél tovább nem tudtam – még fektetéssel sem – kihordani őket, megindult a szülés. A babák közül ketten nem érték el az ezer grammot sem, a kisfiú szerencsére 1300-zal született. Később tudtam meg, hogy az egyik kislányunk agyvérzéssel jött világra, és a másik lányunk is károsodott a születése során. A legkisebb babánk összesen hat napot élt, a leggondosabb koraszülött-ellátás ellenére is… Iszonyú érzés volt látni a két kislány picike testét az inkubátorban, sírva könyörögtem nekik, hogy harcoljanak az életükért… Ma már azt mondom, talán így volt a legjobb a legkisebb babánknak, mert nagyon komolyan károsodott a pici szervezete. A másik kislány sem egészséges, bár speciális óvodába hordjuk, és sokat fejlődött. Azonban a fejecskéje mindig nagy lesz, és félek, hogy sosem talál majd igazi párt magának… A kisfiunk erős, egészséges kissrác, szerencsére vele nincs baj. Mit is mondjak, mint érintett? Azt gondolom, igaza van a cikkben nyilatkozó Konc doktor úrnak, hogy nálam is meg kellett volna nézni a gyógyszerszedéskor a peteérést, és szólni, ha túl sok petesejt érett meg, hogy ne legyünk együtt a párommal… Nem lett volna könnyű a döntés, hiszen gyerekre vágytunk, olyan erővel, hogy az elmondhatatlan – de sajnos, a mi történetünk akkor sem igazi sikertörténet, ha az egyik gyerekünk egészséges. Nincs nap, hogy ne gondoljak az elvesztett babánkra, és nagyon sokat sírok, ha arra gondolok, milyen jövő vár a fogyatékos kislányunkra. Ki gondoskodik róla majd akkor, ha mi nem leszünk? Éppen ezért van bennem aggodalom, amikor a férjem azt mondja, szeretne újra babázni. Én is szeretnék, de félek… Ma már azt mondom, ha legközelebb szintén hármas ikrekkel esnék teherbe, bármilyen okból, akkor egyet elvetetnék közülük, még akkor is, ha ez rettenetes fájdalom. Nekem is felajánlották ezt a terhességem elején, de nem vállaltam, féltem, hogy elvetélek, és nem is éreztem volna igazságosnak ezt a döntésemet. De az élet döntött helyettem… Szomorúan olvastam a riportot, de azt gondolom, a történetem sokak számára lehet tanulságos. Túlstimuláltak, ezért lett egy beteg gyerekünk, egyikük pedig meghalt… Azért írtam le mindezt, hátha másoknak segíthetek a döntésben, és abban, hogy sose éljék át, milyen elveszíteni egy gyereket, és milyen érzés, amikor az ember látja a fogyatékos kislányát az egészségesek mellett…”

Mit gondoltok? Jó, ha többes ikrek születnek a meddőségi kezelés eredményeként? Várjuk véleményeteket, lombikbabás, ikres történeteiteket postacímünkre, vagy az e.fejos@sanomabp.hu e-mail címre. A sorozat első részét, az Ikrek, lombikból című írást itt olvashatjátok. A Nők Lapja Café fórumának vendége volt lapunk szakértője dr. Konc János. A tanár úr válaszatit a fórumozók kérdéseire itt találjátok.

 

 

 

Még több az e heti Nők Lapjából: • Egy baba; két nyelv » • Az ételek jokere: a fasírt » • Hollywood – zöldben »  • A bohócot megvédi a kakaó » • Segítség, anya lettem! » • Újrahasznosított textil » • Pánik nincs, baj van » • Ónodi Eszter színei » • Családok a környezettudatos életmódról »