Suta vagyok a szexben

Szia, Soma!

Igazán örülök, hogy van valaki, aki nő, és kellően „felébredt”, de azért csajszi is. Akinek titokban elmondhatom, mi a bajom. Lassan két éve megtaláltam azt a férfit, akinél több, jobb, szebb, okosabb nekem nem kell. A lelki társ szó nem megfelelő ahhoz, amit érzek iránta. Amíg nem ismertem, mindig úgy éreztem (bárki is volt mellettem), hogy valahogy egyedül vagyok, egy nagyon nagy és néha kínzóan magányos univerzumban. Ijedten csapódtam az univerzum képzeletbeli falaihoz, amikor folytonosan arra kellett rájönnöm, hogy senki sem tud belépni oda, hozzám. Kivéve őt. Vele megnyugtató lenni, mert úgy érzem, nem vagyok egyedül. Biztos érted. Ha nem is ilyen szavakkal, mert nem az a bókolós fajta, de tudom, hogy ő is ugyanezt érzi. Ezzel minden rendben is van.

Valami viszont egyáltalán nincs rendben, és tudom, bennem van a hiba, legbelül. Ő nagyon szereti a szexet, akár egy egész nappalon és éjszakán át – ahogy erre volt már példa, nemegyszer, együtt. Én is szeretem, meggyőződésem, hogy ettől nem savanyú az ábrázatom. Az eddigi barátaim mind megőrültek attól, hogy ez milyen jó bennem, hogy velem mindig lehet, és mennyire élvezem. Még ez is rendben van, vele is, ő is nagyon szereti ezt bennem.

Csakhogy… hiányzik belőlem valami. Nem tudok jól mozogni, vagy hogy mondjam. Nem tudok szenvedélyesen fölé kerekedni, és bármilyen pozícióban képes lenni arra, hogy én vigyem el őt. Olyan… suta vagyok. Béna. Őszintén szólva, harmincéves korom ellenére, az eddigi barátaimmal valahogy jól elvoltunk anélkül is, hogy én fent lettem volna. Ő viszont más, ő a változatosságot szeretné, most így, holnap úgy, és azt hiszem, ebben igaza is van. Azt is tudom, hogy én is vágyom erre, mert amikor néha sikerül őt jól „meglovagolnom”, akkor nagyon jó érzés, és amikor szexelni szeretnék vele, általában ez a kép jön be, hogy de jó lenne úgy… Azt is tudom, hogy a fejemben van valami, ugyanis amikor iszunk valami gátláskikapcsoló alkoholt, akkor megnő az ügyességem, akkor valahogy Érzem. Próbálok meditálni, elképzelni magam ősszexistennőnek, de egyelőre nem érzek sok változást…

Gondolom, ugyanide tartozik, hogy táncolni se nagyon tudok, nem tudok ellazulni, és élvezni a zenét, ha mások is látnak. Ezért aztán hastáncra sem mentem még el, pedig azt gondolom, a testi ügyességemen az segítene. De a fejem? Azzal mit csináljak? Kiskoromban inkább fiús voltam, fiúkkal barátkoztam, nem alakultak ki bennem a sok nőre jellemző allűrök, szerepjátszások, hisztik.

Kérlek, adj valami eligazítást, merre menjek. Őszintén szólva, legjobban saját magam szeretném rendbe tenni magam, külső segítség nélkül, de lehet, hogy ez kevés. Úgy érzem, ő kínlódik attól, hogy többre vágyna, de tőlem, akit szeret, nem kapja meg. És én nem akarom elveszíteni emiatt.

Köszönöm, A woman in love






Kedves Szerelmes Asszony!

Öröm hallani mindazt, amiről írsz! Végre-végre egy boldog nő! Minden öröm valamennyiünk öröme (ahogy minden fájdalom is az), hiszen ez az érzés „rezeg ki” valamennyiünk közös terébe! Persze hiányt, problémát (vagyis megoldandó feladatot) mindig lehet találni, gyártani, de a lényeg az, hogy megtaláltad a társad. És az is szuper, hogy még teljesebbé, gazdagabbá szeretnéd tenni az életeteket! Ez véleményem szerint egy egészséges törekvés, ami jó, ha egy életen át bennünk van. Hiszen ahogy a világ változik, nekünk is folyamatosan meg kell újhodnunk, akkor haladunk mi is, ha nyitottak vagyunk az újra, a fejlődésre.

Amiről írsz, egyértelműen a nőiségeden való tudatos munkáról szól. No de minden képességünkön fejleszthetünk, hiszen az kezd el virágzani, növekedni, amibe energiát rakunk. (Legyen az akár pozitív vagy negatív irányú.) Szóval a nőiséged, az önbizalmad, a lazaságod, a ritmusérzéked mind-mind fejleszthető. És persze mindez össze is függ. Úgy érzem, alapvetően hibásan ítéled meg magát a nőiséget. Azt írod: „nem alakultak ki bennem a sok nőre jellemző allűrök, szerepjátszások, hisztik”. Ezek nem női tulajdonságok. Nemtől függetlenül bármely (súlyosabb esetben) személyiségzavaros vagy sérült lelkű embertársunk produkálhatja ezeket, nyilván ezek megítélése attól függ, mennyire domináns mindezen tulajdonságok megnyilvánulása. A lényeg az, hogy ezek egyáltalán nem a nőiség kritériumai!

Freud korában eleinte a hisztériát még kifejezetten női betegségnek tartották, de még az ő korában meg is dőlt az elmélet, és kiderült, hogy férfiak éppúgy produkálhatják ezt. Az allűrök az éretlen, bizonytalan személyiség velejárói, a szerepjátszásokról pedig annyit, hogy ha ez tudatosan, tehát játékosan és önironikusan zajlik, mindkét fél részéről kifejezetten szórakoztató is lehet.

Te magad is látod, érzed, hogy valami blokk, gátlás van benned („amikor iszunk valami gátláskikapcsoló alkoholt, akkor megnő az ügyességem”, „táncolni se nagyon tudok, nem tudok ellazulni, és élvezni a zenét, ha mások is látnak”).
Mindez persze – ahogy már írtam – összefügg. Azt írod: „Őszintén szólva, legjobban saját magam szeretném rendbe tenni magam, külső segítség nélkül, de lehet, hogy ez kevés.” Hát lehet… Én magam mindig mondogatom: azért vannak módszerek, gyógyítók, hogy éljünk a segítség lehetőségével! Már többször leírtam – most újra… –, én tizenkét éve rendszeresen oldatom magam kineziológussal, és hamarosan megyek a harmadik Hellinger-terápiámra. Ráadásul a pszichológiában is egyre több új módszer jelenik meg (ericksoni hipnózis, NLP stb.), amik nagyon intenzíven tudnak segíteni.





A szex és a tánc a legelementárisabb és legősibb ösztöncselekedeteink, ha ebben nem tudsz igazán felszabadulni, azt üzeni, hogy valahol, valamikor sérültél e téren. Hogy ezt honnan hoztad, kitől mit vettél le, csak egyénileg lehet kideríteni. Viszont te magad is tehetsz önmagad lazítása, önbizalmad erősítése és nőiséged fejlesztése érdekében! Azt nagyon is jól látod, hogy bizony kár, hogy nem mentél el hastáncra! Akármilyen fiús frizurád vagy megjelenésed is van, a hastánc épp a szexuális és női energiák felszabadításában segíthetne. Azt javaslom, hogy mindenképpen kezdj el táncórákra járni, és ahelyett, hogy önmagad negatív megítélésével blokkolod magad, inkább add át magad a zenének, a mozgás örömének! Ne kívülről figyeld magad, hanem belülről, érezd, hogy áramolnak benned az energiák! Nagyon fontos, hogy megtanuld a figyelmed kívülről belülre fókuszálni! Ugyanez vonatkozik a szexuális helyzetekre is! Eszedbe ne jusson bármely helyzetben is kívülről elemezni magad, csak az érzésekre figyelj! A sajátodéra éppúgy, ahogy a másikéra! Ne akarj megfelelni, vagy akármilyen is lenni, csak add át magad minél nagyobb jelenléttel a szeretkezésnek! Hagyd, hogy vigyen a másik, vigyétek egymást, vigyen a „flow” (áramlat) benneteket! Ez a legnagyobb tanító! Nem jó, ha a szex alatt megjelenik a kontroll, épp a sava-borsa vész el.

Persze a szeretkezésben is megjelenhet a tudatosság, de ez a szellemiségénél kezdődik, hogy tudatosítja magában a pár, hogy mint planétánk két pólusa, eggyé, azaz teljessé válnak. Ennek a szentségnek a kultúráját az arabok pl. évezredek óta oktatják. Ajánlom tanulmányozni híres könyvüket, a Káma-szútrát (nemrégen ebből 50 pozitúra bemutatásával oktatóvideó is megjelent). A szexuális ügyességünket éppúgy lehet fejleszteni, mint annak idején tornaórán, ahogy egyre jobbak lettünk a kötélmászásban, magasugrásban vagy különféle szertornagyakorlatokban. Nyilván ehhez nagyon fontos, hogy a bennünk levő görcsöket, blokkokat, álszemérmet leküzdjük, túllépjük, feloldjuk. De van választásunk, és erre is kondicionálhatjuk magunkat.





Mindenesetre többé ne mondd magadról azt, hogy „béna” vagy! Inkább azt, hogy „érzem, ahogy egyre felszabadultabbá válok”! Rendszeresen vizualizáld, lásd magad belülről olyannak, amilyen valójában vagy, gátlások, blokkok nélkül! Nagyon izgalmas folyamat lesz kibontani magad, ahogyan az is az volt, amíg kislányból nővé értél. Nagyon izgalmas korban élünk, valójában mi vagyunk a „hídgeneráció” (saját megfogalmazás), vagyis anyáinktól lányainkig egy sok szempontból nagyon újba való átmenetet megélő generáció.

Gondolj csak bele! Mi, nők, hogy is beszélhettünk volna teljes természetességgel, nyílt fórumokon akár arról, hogy „problémám, hogy nem vagyok még eléggé irányító és laza, ha én lovagolom meg a férfit”? Az ilyen nőt egy-két évtizeddel ezelőtt a nagy többség biztos lek…vázta volna. (Nem is beszélve a még korábbi generációról, nagyanyáinkról!) Úgyhogy nem csoda, ha sok nő küzd ehhez hasonló problémákkal, még túl frissen él bennünk az elmúlt hosszú évek elfojtása. De a ma felébredt nője már tudja, hogy örömre születtünk valamennyien! És – ahogy az elején is írtam – a mi örömünk a társunk öröme is, kettőnk öröme pedig a családé, a környezetünké és tulajdonképpen a világé. A Teremtő azért adta az örömnek ezt a számtalan lehetőségét, hogy ha ezzel senkinek nem ártunk, éljünk velük!

Ünnepeld és szeresd a tested, kényeztesd magad, éld át azt a nagyszerű ajándékot, hogy nő vagy! Örömöddel a Teremtőt és a benned élő Istennőt dicséred. Használd nőiséged dicsőítésére a természet ajándékait, amit évezredek óta annyi nőtársunk használt! Használd az illóolajokat, füstölőket (afrodiziákumok is vannak köztük, mint a szantál, ilang-ilang stb.), próbáld ki a rózsasziromfürdőt! Élvezd az anyagok finomságát, az illatokat, fiatal bőröd szépségét! Nem véletlenül születtél nőnek! Ha egyszer lányod lesz, te leszel az, aki ezt továbbadhatja neki! De ahhoz ezt neked is meg kell élned, és ehhez meg kell hogy nyisd magad! Hadd lássa a te kedvesed, hogyan nyílik ki mellette az ő gyönyörű szerelme! Nyisd meg a tudatod a változásnak, annak, hogy tiszteled, szereted, élvezed, megéled a benned levő NŐ-t, azaz magadat! Segítséggel, vagy anélkül – rajtad múlik! Hajrá!

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! »