 |
Lola mindig is szerette a ruhákat, pedig mi, legalábbis az első évben, nem tulajdonítottunk nekik túl nagy jelentőséget. Ez nem azt jelentette, hogy Lolát meztelenül járattuk, hanem azt, hogy a babaruha-vásárlásnál a kényelem volt az elsődleges szempont. Így sikerült elkerülni, hogy néhány hónaposan a lányunk úgy nézzen ki, mint egy felnőtt. A hideg kiráz attól, ha pár hónapos csecsemőket komoly és egészen biztosan kényelmetlen ruhakölteményekben látok. Egy baba, amikor csak lehet, viseljen rugdalózót, lehetőleg pamutot. Ne öltöztessék királylánynak, kismedvének, krampusznak vagy katicabogárnak ez alól kivétel az ünnepi szezon (lásd farsang), de akkor a felnőttek is hülyén néznek ki. Persze, én is el-elsomolygok Anne Geddes tündéri babafotóin, de más a művészet, és más a saját gyerekem. Szóval Lolámnak sokáig szinte csak puha rugdalózói, könnyen mosható kombidresszei és egyszerű, kényelmes pulóverei voltak. E pragmatikus hozzáállásnak maga a hercegnő vetett véget, amikor egyszer egy nagybevásárlás közben lekapott a polcról egy színes, virágos ingecskét, és többet nem akarta elengedni. Úgy egyéves lehetett. Az inget megvettük neki, és napokig le sem akarta venni. Aztán szép fokozatosan rászokott arra, hogy kipakolja a ruhásfiókjait. Majd arra, hogy színek szerint szortírozza a ruhákat. Végül pedig arra, hogy összeválogassa, mit akar aznap fölvenni. Kétéves korára eljutottunk odáig, hogy Lola reggel bemegy a szobájába, kihúzza a ruhásfiókot, turkál benne vagy öt percig, majd arcán diadalmas kifejezéssel odaviszi az apjának vagy nekem, hogy azt adjuk föl rá. Ha Alexet választja, nagyobb szerencséje van, mintha hozzám jönne. Nála ugyanis egy nyári ruha-farmer-kardigán kombinációnak van létjogosultsága. Nálam viszont ilyenkor alkudozás kezdődik. Hogy rendben, fölveheted azt a pólót, ha a hozzá illő harisnyát és a farmerszoknyát választod. Oké, de akkor gumicsizmában akarok menni bölcsibe. Jó, gyere gumicsizmában a kocsiig, aztán ott majd letrükközöm rólad, amikor nem figyelsz oda ez utóbbit nem hangosan mondom. Körülbelül negyvenperces alkudozás után a gyerek útra kész. Még jó, hogy mostanában korábban kel, van időnk öltözködni.
Ezek után már mondanom sem kell, hogy a kényelmes ruhát a gyerekre! elvemet már réges-régen kihajítottuk. De nem csak Lola miatt. Szó, mi szó, egy kétéves göndör szőkét hihetetlen nagy öröm öltöztetni. Hát még egy olyan kétéves göndör szőkét, aki tudja magáról, hogy ennivalóan helyes. Persze vannak még pamut kombidresszeink a hűvös napokra, de azokat a fölső fiókban tartom. Lolababát ugyanis cseppet sem érdeklik az unalmas és kényelmes pamut kombidresszek
