Hétköznapi pedofília 1.

Alább kiderül, főhősünk, a válófélben lévő apa mit tett, tesz. És mit tett – de főleg mit nem tett – a gyermekvédelem, és a bíróság az azóta eltelt majd’ egy év alatt. A „cerkamosás”, újabb „játékokkal” kiegészülve, bizonyítottan folytatódott, a kisfiú pedig az anyukájánál és annak „gyermekszerető” élettársánál maradt…

– A tavaly karácsonyi láthatáskor, ebéd közben odament a kisunokám az apjához, és megfogta a nemiszervét. Azelőtt soha nem csinált ilyet. Mondtuk, hogy ezt nem illik, mire ő azt felelte, hogy „De az anyu barátja, a Zoli szereti, ha megfogdossák a ceruzáját!”… – meséli a nagymama. A hangja remeg. Mellette a fia. Zaklatott ő is. És szintén itt az ügyvédjük, hogy „ne csak érzelmi alapú ügyismertetést kapjak”. Az asztalon nagy paksaméta: iratok, feljelentések, rendőrségi és bírósági végzések, különböző pszichológiai szakvélemények az elmúlt kilenc hónapból. Ahogy mesélnek, mindig mutatják a mondandójukat éppen alátámasztó hivatalos papírt.

De kezdjük az „elején”. Hol volt, hol nem volt… De ez a történet – sajnos – nem mese. Akkor sem, ha könnyen hihetetlennek tűnhet, és szereplőit egyelőre kénytelenek vagyunk névtelenségben (álnéven) hagyni. Hiszen folyamatban lévő rendőrségi-bírósági ügyről van szó. És – elsősorban – egy hatéves kisfiú életről…

Péter és Ági két éve vannak válófélben. Eredetileg – vita nélkül – abban egyeztek meg, hogy kisfiuk, Dani az anyukájánál marad, Péter minden második hétvégén láthatja. Ilyenkor gyakran mennek az apai nagymamához.

A gyerek nem hazudik

Tavaly karácsonykor is ott voltak. Akkor mesélte nekik az akkor még öt éves kisfiú, hogy anyukájának új barátja van – mint kiderült, akkor alig egy hónapja ismerték egymást – , aki azóta Danival kettesben fürdik egy kádban, és aki sok „játékot” kitalált. Például azt, hogy mossák meg egymás „ceruzáját”. Meg hogy Péter megtanította őt masszírozni, a „cerkáját is”. És hogy ilyenkor anyukája nincs benn a fürdőszobában. Akkor karácsonykor beszélt először az alvásról is. Hogy egy ágyban alszanak, anya, Péter és ő, teljesen meztelenül, és ő van középen.

– Ez már azért is furcsa volt, mert az anyja régen mindig túlöltöztette Danit, hogy meg ne fázzon, alváshoz is… – folytatja a nagymama. – Dani azt mesélte, hogy képzeljük el, ez a Zoli van, hogy nem is Ágival (Dani anyukájával) alszik, hanem vele, a gyerekágyban, szintén meztelenül. Hogy akkor mesélni szokott neki, meg simogatja, és puszilgatja, és hogy anyukája közben nincs a szobában, mert tévézik, vagy intézi a házimunkát. Persze a fiammal azonnal megkérdeztük a menyem, hogy mindez szerinte normális-e. Tagadott. A fürdést, a meztelenül alvást, mindent. Később azt mondta erről a bíróságon, hogy a gyerek hazudós.

Az apuka és a nagymama erre megbíztak egy igazságügyi klinikai szakpszichológust, vizsgálja meg Danit, hogy kiderüljön, igazat mond-e. Mutatják is a januári keltezésű szakvéleményt. Többek között ez áll benne, a közös fürdésre, a „cerkamosásra” és a meztelenül együtt alvásra vonatkozóan: „Történetszövésének ugyanakkor ok-okozati felépülése (…) előadásának, és az átélt élményeknek az életszerűségét támasztja alá.”

– Akkora én beadtam egy elhelyezés megváltoztatása iránti kérelmet – folytatja az ügyvédnő. – Biztos voltam benne, hogy ez a szakpszichológiai vélemény már önmagában elég kell, hogy legyen ehhez. De a bíróság elutasított, mondván, ez kevés, ez még nem bizonyítja, hogy a gyerek veszélyeztetve van. Könyörögtem, hogy legalább addig, ideiglenesen helyezzék el az apánál, míg kiderül a valós helyzet. Nemet mondtak.

A fenti, a kisfiú állításait alátámasztó szakvéleményt Péterék eljutatták a kerületi gyámhatósághoz, a családvédőkhöz, és – egy „kiskorú veszélyeztetése bűntettének megalapozott gyanúja” miatt tett feljelentéssel együtt – a kerületi rendőrkapitánysághoz is. Utóbbinál – kizárólag a pszichológiai szakvélemény alapján – elutasították a feljelentést. Az indoklás szerint elsősorban azért, mert „a leírtak alapján bűncselekmény alapos gyanúja nem áll fenn”. Péterék fellebbeztek.

– Ebben leírtuk – mutatja az erről szóló papírt az apuka – , hogy szerintünk nem természetes dolog, amit ez a Zoltán nevű férfi a gyerekemmel csinál, hanem mindez egy szexuális játék része. És hogy a pasas azt is közölte a gyerekkel, hogy „meg kell dörzsölnie a cerkáját, és ha feláll, akkor ő igazi férfi.” Ezt Dani már annak ellenére mondta el nekünk, hogy nagyon fél, mert az édesanyja megtiltotta neki, hogy bármit meséljen nekem arról, ami náluk történik. Azt is leírtuk, hogy abban az időszakban Dani három kilót fogyott, és nagyon ideges. Ezt az óvodában is alátámasztották.

A fellebbezésre a rendőrség végül mégis elrendelte a nyomozást. A bíróság pedig újbóli igazságügyi pszichológiai vizsgálatot rendelt el. Május volt akkor.

„Munkában” a gyámhatóság

A gyámhatóságtól nem érkezett válasz, hát Péterék telefonon érdeklődtek.

– A főtanácsos asszony közölte, hogy a szakvéleményt megkapta, de kidobta a kukába. – mondja. – Állítólag azért, mert Péter nem személyesen nyújtotta be a papírt. Hát júniusban benyújtotta személyesen is, akkor megígérték, hogy intézkednek.

Ugyanekkor Péterék kérték, hogy a kisfiú további, rendszeres szexuális megrontását megelőzendő, rendeljék el az anyuka barátjának távoltartását a gyerektől, és Dani védelembe vételét (ezt a törvény szerint veszélyeztetettség esetén kell elrendelni). Az ügyészég elutasította, mondván, hogy a gyámhivatalnál ígéretükhöz híven intézkedtek: egy családgondozó kiment „körülnézni” és úgy találták, hogy minden rendben van.

Az ügyvédnő újabb papírt mutat: „ügyében a védelembe vételt nem javasolom. Indokaim: a gyermek rendezett körülmények között él, a … címen nyilvántartott ingatlanban. A gyermeknek saját szobája, és korának megfelelő játék található. A fenti címen édesanyjával és élettársával él. A gyermek további pszichológus terápiáját javasolom, mert a szülők elhúzódó válása, és számos igazságügyi és egyéb pszichológusi meghallgatások veszélyeztetik a gyermek egészséges szellemi és lelki fejlődését.”

– Tehát, ha egy harminc éves férfi szép fürdőkádban mosatja a nemi szervét egy hatéves gyerekekkel, és szép ágyban „játszik” vele meztelenül, az a családvédők szerint a legnagyobb rendben van – tárja szét karját az ügyvédnő.

– Akkoriban volt, hogy a kisunokám azt mondta nekünk, hogy „szájbapacsit” szokott játszani – veszi át a szót a nagymama. – Kérdeztük a fiammal, hogy az mi. Erre elmesélte, hogy a Zoli tanította neki ezt a játékot, és ez olyan, hogy „egymás szájába tesszük a nyelvünk és azzal pacsizunk”. Akkor újra felhívtuk az üggyel foglalkozó rendőrnőt, aki kijelölt egy újabb igazságügyi szakpszichológust, hogy megvizsgálja Danit, és ez alapján foglaljon állást: fennáll-e a kisfiú veszélyeztetettsége.

Újra előttem egy hivatalos papír, melynek végén ezt olvasom: „A gyermek által előadottak szerint („Zoli”-val) történt „ceruza mosás” nem szokványos, társadalmilag nem elfogadott, magába foglalja a kiskorú veszélyeztetését. A gyermek-elhelyezési perben lefolytatott pszichológiai vizsgálatból – „Zoli” vonatkozásában – ki kell derülnie, hogy a történtek hátterében szexuális abberráció áll-e, vagy csak túlzott szabadosságról van szó, amelyen önfegyelemmel, önuralommal, vagy akár belátással változtatni lehet.”

– Mikor a rendőrnő kézhez kapta ezt a szakvéleményt, kihallgatásra rendelte a volt feleségem, és ezt a Zoltánt, ahol ők többedszerre sem jelentek meg – mondja Péter, majd az ügyvédnő folytatja. – Akkor újra kértem a gyerek elhelyezésének megváltoztatását, de a bíróság megint elutasított. A hivatalos indok: „Mivel a becsatolt szakvélemény szerint a gyermek veszélyeztetettségének mértéke egy további szakvélemény elkészítésével pontosítható, mely még nem áll rendelkezésre, így a bíróság véleménye szerint még nem áll rendelkezésre elegendő ok, amely indokolná, hogy a bíróság a korábbi végzést megváltoztassa.”

Büntetlen hazugság

Vagyis feketén-fehéren kimondják, hogy a gyerek veszélyeztetett, csak még nem tudják, mennyire, tehát nyugodtan maradjon ott, ahol veszélyeztetve van. Azt hiszem, ez nem csak számomra érthetetlen…

A bíróság tehát a saját szakpszichológusának véleményére várt. Ez szeptemberben meg is született, pontosan négy(!) hónappal azután, hogy a bíróság elrendelte az elkészítését, mivel Zoltán többszöri berendelésre sem ment el a szakértőhöz…

– Érdekes módon, azok után, hogy azelőtt mindent tagadtak, és azt mondták, Dani hazudik, most úgy nyilatkoztak, hogy a gyerek által elmondott dolgok mégis megtörténtek, csakhogy ezeket mind a gyerek szerette volna csinálni Zoltánnal… – mondja Péter. – Ezután, néhány hete volt egy bírósági tárgyalás. Itt a volt feleségem kijelentette, hogy előzőleg a jogásza javaslatára hazudott. Ezen kívül előadták Zoltánnal, hogy a meztelen fürdés és alvás mind normális dolog, ahogy az is, hogy Dani és a férfi megmossák egymás „cerkáját”, hiszen az szerintük semmiben nem különbözik attól, mintha egymás fülét mosnák meg…

És íme a legfrissebb szakértői állásfoglalás a nagy kérdésben, melyre a bíróság annyira várta az ügydöntő választ: mindez nem szexuális abberráció, hanem „csak” szabadosság.

És hogy mi történt még a legutóbbi tárgyaláson? A bírónő arra kérte az apukát, hogy ne hívogassa a gyereket (egy ideje nem tudja elérni Danit telefonon), és ne nevezze „pedofilnak” Zoltánt, anyukát pedig megkérte, próbáljon hatni az élettársára, hogy ne mászkáljon meztelenül, ne fürödjön együtt a gyerekkel, és ne mosassa meg vele a nemi szervét. De hivatalosan semmi nem történt. Megint. Az ügyvédnő azt mondja, mindez számára hihetetlen. És hogy ő mindent megtett eddig, amit a jog enged: mindent megfellebbezett, mindent beadott, mindenhova elment, és mégis, semmi eredmény. Lassan tíz hónap telt el karácsony óta. Újabb rendőrségi eljárás folyamatban. Következő tárgyalás három hónap múlva.

Szerettem volna megkérdezni a másik felet, az anyukát, és Zoltán is (bár az üggyel kapcsolatos, lényegi mondandóikról a fent idézett hivatalos papírok is tanúskodnak), de többszöri próbálkozás után sem tudtam telefonon elérni őket.

A riport második részét itt, a harmadikat a Nők Lapja eheti, november 28-án megjelenő, 48. számában olvashatjátok!  

Még több az e heti Nők Lapjából: • Keleti Andrea:„Meglepően jól teljesülnek az álmaim” » • Ufóűzés Hisztiországban » • Jöhetnek az adventi vendégek! » • Jodie Foster: „Gyerekektől teljes az életem” » • Nem adom fel! » • Mert énekelni jó!»