Tiszadobon minden gyereket vár a Vadrózsa Tanoda

– Tizenkét kőmíjes eszvetanakodék… – A három kiskamasz fiú kórusban fújja a balladát, bár azon összetanakodnak kicsit, mit is jelent az „eszvetanakodék”. „Hogy miért is nem lehetett ezt magyarul megírni?” – …magos Déva várát, hogy fölépítenék.

– Gyerünk, mondjuk el még kétszer, aztán mehetünk játszani! – indítványozza egyikük.

Patrik tizenhárom éves. Kész a nyelvtanházija, és most gyöngyből gyűrűt fűz. Párját a már elkészült karkötőnek, nyakláncnak. Azokat már elküldte postán a szerelmének, aki messze lakik. A hétvégén kiderül, milyen sikere lett az ajándékoknak.

– Áááá, én csak úgy itt vagyok… csajozni! – magyarázza zavartan Árpi. – De az is jó, hogy lehet okulni. Meg a tanulásban is segítenek. Bár csak a kémia nehéz kicsit. De ne vegye ám fel a hangomat!

Megígérem, hogy nem veszem fel a hangját. Ő meg „csajozás” helyett elkezd üvegfestékkel karácsonyfadíszt készíteni.

– Jobb, mintha az utcán csavarognának – mondja Gadnai Gáborné, a tiszadobi Vadrózsa Tanoda vezetője. – Mindennap délután kettőtől ötig várjuk a gyerekeket. Szaktanáraink a tanulásban segítenek, de tartunk képességfejlesztő foglalkozásokat, önismereti tréningeket is. Ha végeztek a feladataikkal, játszhatnak. Most az üvegfestés és a gyöngyfűzés a sláger. A nyári táborunkban készült alkotások mellé folyamatosan újak kerülnek. De gyakran egyszerűen csak beszélgetünk. Néha a semmiről is.

Amire szükség lenne: – Gyöngyök, fonalak, drótok – Festékek, üvegfestékek, színes ceruzák – Magnó vagy cédélejátszó és kazetták, cédék – Olló – Fejlesztő- és oktatójátékok – Égetőkemence az agyagozáshoz

Hivatalosan ötven gyerek jár a 2006 óta működő tanodába, de van, hogy hatvanan is összejönnek. Állami gondozottak, családban nevelkedők, magyarok és cigányok vegyesen. Mindenki jó szabadidős programokat, társaságot szeretne. No meg javítani a tanulmányi eredményen. Az üzenőfalon a sikerek: „Megtanultam verset mondani!” „Ötöst kaptam természetismeretből! Köszönöm Kati néninek!”

– Egy kislányt hetekig szelídítgettünk. Mindennap berohant öt percre, aztán – „Hú, de ciki itt lenni!” – elment. A végén megállt az asztalomnál, és megkérdezte, lehet-e ő is tanodás. Persze, hogy lehetett. Ezek a gyerekek olyanok, mint a vadrózsa. Tele vannak tüskékkel, amelyek hol simogatnak, hol szúrnak. Mi mégis igyekszünk megszólaltatni a bennük rejtőző tündérsípot, ahogy a mottónk is mondja: „Vadrózsából tündérsípot csinálok…”

Ha szeretnél nekik segíteni, szavazzatok rájuk itt!